2011. január 28., péntek

Skold interjú by Vampirefreaks.com

Rafi: Úgy tűnik mintha 2002 fényévekre lenne már, de 2011 megbélyegzi a visszatérésedet az új Skold lemezzel. Az utóbbi évek sűrű napirendje mellett mi késztetett arra hogy elkészítsd ezt az albumot?
Skold: Nos, elkezdtem rájönni hogy egy zene gyártó áruhalmazó lettem. Az elmúlt pár évben nevetséges mennyiségű dalt halmoztam fel, mindegyik különböző befejezési státuszban és valamit kellett velük kezdeni. Ez volt a főbb ok, a másik pedig egy irracionális érzés hogy talán minden szépen véget ér 2012-ben.

Rafi: Sok éven át dolgoztál másokkal, milyen érzés visszatérni ahhoz hogy te magad készíted a zenét? Mennyire van hatással az anyagra az amin keresztül mentél az elmúlt néhány évben?

Skold: A Marilyn Manson után, elhatároztam hogy szánok egy kis időt arra még ha piros hó esik hogy pusztán csak zenét fogok rögzíteni. Semmi lemezkiadó, semmi banda, semmi határidő, semmi. Semmi hátsó szándék és politika, semmi stratégia és indok, csak zene. Abszolút kreatív irányítás alatt.

Rafi: Az a megtisztelés ért hogy hallhattam a hamarosan megjelenő kislemezedet, a "Suck"-ot és még mindig nem bírom abbahagyni, milyen irányzatú az album többi része? Volt különleges résztvevő az album készítésekor?

Skold: Azt nem mondanám hogy "Suck" teljes mértékben jellemzi az album hangzását, nem így szoktam alkotni. Az album gyakorlatilag véletlenszerű dalok gyűjteménye amiket az elmúlt évek során készítettem. Nagyon nehéz volt eldönteni hogy melyik számok kerüljenek fel mert nagyon szeszélyes vagyok. Nagyon sok anyag volt és lehetetlen volt számomra hogy azt mondjam az egyik számra hogy jobb mint a másik. Egyik nap szeretem, másnap meg utálok egy számot.

Rafi: Ha ránézel erre az albumra és összehasonlítod a többivel, észrevettél magadban változást mint művész az első, '96-os Skold lemez óta? Ha igen, milyen változásokat?
Skold: Ez egy kicsit olyan mint a 22-es csapdája, mert minnél jobban és kényelmesebben érzed magad, annál nehezebb lesz új dolgokat kitalálnod, és/de a kísérletezés utáni vágyakozás ugyanaz a dolog
ami visszatart attól hogy befejezzél egy lemezfelvételt. Átkozott vagy ha megteszed, és akkor is ha nem. Ebben nincs változás.

Rafi: A zene technológia nagyon nagy és gyors ütemű változásokon ment keresztül az utóbbi években. Biztos vagyok benne hogy több mint ismerősnek számít neked az új technológia, biztos találkoztál már velük másik projekted során, felhasználtad őket az albumhoz vagy visszatértél a régi stílushoz és felvételhez?
Skold: Egyszer csak azon találtam magam hogy oda-vissza pörgetem a cuccokat. VST-t vettem elő hogy egy nagy kövér Pro Tools Rig-et használhassak és a következő percben szalagos kazettákat nyomtam be az ezer éves lejátszóba. Gyönyörű AK47 hangjátékot vettem fel a 96kHZ-vel, és "a legújabb szoftver szintetizátor" hangzás még jobb egy törött régi hangszóróból. Ez az új old school.

Rafi: Az utolsó veled készült riportunk nem sokkal 2009 legjobb albuma után volt a KMFDM VS Skold megjelenésekor. Hallottam pletykákat arról hogy a jövőben lesz még KMFDM Vs. Skold lemez. Ez igaz? Várható?
Skold: Azt hiszem azt várni hogy a SVK II nemsokára megjelenik nagy hiba lenne, de soha nem lehet tudni, érted?

Rafi: Olvastam hogy a KMFDM 2011-ben amerikai turnéra indul, van lehetőség arra hogy láthatjuk a KMFDM-et és Skold-ot egy turnén? Ha nem, mikor várható hogy Skold visszatér turnézni?
Skold: Keressük a lehetőséget hogy Skold turnézhasson, szerintem az anyagot nagyon jól lehetne kivitelezni a színpadon. Vannak ötleteim hogy kikel szeretnék együtt játszani, de ez eltart egy ideig
hogy felkészüljünk rá és jól csináljuk.

Rafi: Az elmúlt néhány évben sok remixet adtál ki a kezeid közül, pl. a 16Volt-nak és a Left Spine Down-nak. Kíváncsi vagyok hogy mennyivel másabb a gondolkodásmódod amikor más előadóknak
készítesz remixet? Hogyan döntöd el hogy kinek készítesz remixet?

Skold: Ne felejtsük el a Front Line Assemly remixet se. Nagyon büszke vagyok arra. A remixek lényegében eléggé eltérőek, legalábbis nekem mert nagyobb az ösztönzés úgy hogy nincs időd második lehetőségre.
Csak sodródom a hangulattal amiben éppen vagyok. Ez a döntés az idő, a pénz és annak a függvénye hogy szeretem-e a bandát és a számot.

Rafi: Hallottam néhány pletykát miszerint lehetséges hogy DJ-ként fogsz fellépni valahol az album megjelenése alkalmából. Milyen hangzásvilágú lenne az amit hallhatnánk tőled DJ-ként?
Honnan jött hogy szeretnéd kipróbálni magad DJ-ként és mennyire élvezed?

Skold: Már elég régóta játszom a gondolattal. Még nincs ebben tapasztalatom de már egy ideje használok gépeket zene kreálásra. A fő ok amiért izgatott leszek ettől az a technológia. Annyi király cucc van amit a jövőben csinálhatunk velük. Olyan dolgok amik örökké ott maradnak a studióban. Már szórakoztam vele egy meghatározott alapő anyagon ami amolyan felvételinek mindősült. Azt hiszem igazán jól menne a tánc klubbokba.

Rafi: Zenei témán kívül, a legutbbi interjúnkban enyhén kifejezted nem tetszésedet az illegális letöltések iránt. Hogyan látod a változásokat a zeneiparban amit a letöltés okozott? Látsz pozitív oldalt is benne?
Skold: Nem, nehéz számomra pozitív dolgot találni a tényben hogy találkoztam már az elmúlt 10 év új bandáival és össze sem hasonlíthatóak az azelőtti 10 év együtteseivel. Olyan mintha egyre több ember jönne rá arra hogy nem akarnak "hobby-zenét" hallgatni és a jó szarért is érdemes fizetni.

Rafi: A zenédet video játékokban használták fel amikor a játék gyártó cégek az előadóktól kértek segítséget. Milyennek érzed azt a robbanást ami az olyan zene alapú játékokat kíséri mint a Guitar Hero és a Rockband?  Játszottál már velük?
Skold: Nem. Még soha nem próbáltam. Bár érdekelnek az új játék generáció technikái, nem érzek rá késztetést hogy játszak velük. Ha megjelenne a megfelelő játék, készítenék hozzá zenét. Van egy pár dal ami már csak egy ilyen lehetőségre vár.

Rafi: Visszatérve a legutolsó interjúnkra, említettél egy keveréket amit turnézás során fejlesztettél ki vodka, jaeger és mentos hozzáadásával. Ki szeretném próbálni ezt a keveréket, mi a recept és hogyan kevered össze?
Skold: Haha, ez egy igen kifinomult koktél, nemde? Senki nem próbálná ki ezt aki már nem részeg és emiatt nem is kell recept, keverjük ízlés szerint! Arra a fekete áfonya és tequila koktélra emlékeztet amit régebben csináltam. Ugyanaz a dolog mint itt, keverjük össze ízlés szerint!

Rafi: A turnézás néhány előadó számára a legnehezebb feladat, mi az a 3 dolog amit elvinnél magaddal turnézni; ha ezek nem lennének ott, az a turné rovására menne?
Skold: A feleségem, a háziállataim és a házam király lenne. Reálisan, egy hordozható számítástechnikai eszköz zenekészítésre és egy tisztességes internetkapcsolat, a szélessávú elengedhetetlen.
Azt mondanám hogy egy jó turné alapja a barátok, a jó emberek akikkel szeretsz együtt lenni. Ez számít nekem igazán. Na meg a különleges nyakkímélő párnám vagy az amerikai gyártmányú WC papír vagy a Starbucks House Blend, héj várj egy pillanatra...

Rafi: Köszönjük még egyszer hogy szántál ránk időt, van még valami esetleg amit szeretnél tudatni a rajongókkal a jövővel kapcsolatban?

Skold: Köszönöm. Azt hiszem a rajongóim értékelik a tényt hogy soha nem tudják igazán hogy mi a fenére készülök legközelebb és imádom őket ezért.

2011. január 5., szerda

Q magazin: Egy hullarabló szellemről #2

Szóval csak apró dolgokat?
Igen, de csak azért mert az emberek szemében gyanússá válnék ha ilyesmit tennék. Amit igazán élvezek az az hogy pornót viszek a Blockbuster-be [ez egy videotéka] és beteszem az új megjelenésű szar filmek közé.

Nem vagyok benne biztos hogy hiszek neked.
Tényleg ezt csinálom és nagyon élvezem [nevet]. Meg kell találnom a módot arra hogy elszórakoztassam magam.

Mint a festmény kiállításod tavaly? Úgy tűnt hogy nagyon jól jöttél ki belőle.
Tudom hogy az emberek azt mondanák hogy csak a bevételeimet akarom növelni a hírnevemmel és ezért ilyen szar festményeket adok el, de úgy tűnt hogy valóban tetszik nekik. Még lehallgató készülékeket is kitettem hogy miközben mászkálnak, halljam a véleményüket. Ha egyáltalán volt.

Ez egy kicsit bizonytalannak tűnik.
Nem, én csak láttam előre. Talán volt egy kis bizonytalanság. Előre montam hogy mit mondanék ha olyasvalaki mint én csinálna egy művészeti kiállítást, én lennék az első aki kritizálja.

Zenei újságíró voltál mielőtt megalapítottad a bandát. Ki volt a kedvenc interjú alanyod?
Talán akitől a legtöbbet tanultam az Malcolm McLaren volt. Egészen ártatlan kérdéseket tettem fel neki amikről ma már tudom hogy inkább nem kellett volna, Vivienne Westwood sajátosságairól – ami az egyetlen „ruhamárka” amit manapság viselek – és John Lydon-ról meg ilyenek. Ez eléggé kiakasztotta, én meg azt gondoltam hogy élvezetes volt.

És a legrosszabb?
A The Red Hot Chilli Peppers elég katasztrofális volt.

Miért?
Én voltam az újságíró akinek a kérdéseket kellett volna feltennie amikről ma már tudom hogy néhány újságíróé szimplán hülyeségekből áll, és azért kérdezik ezeket mert nem tudják hogy ki fogsz-e akadni tőle, nem azért mert ez a céljuk. Nem vagyok benne biztos hogy mi volt a szándékom mert valami olyat mondtam ami eléggé felbosszantotta őket.

Mit mondtál?
Nem emlékszem. Valahol meg van kazettán az anyag – vicces lenne ma meghallgatni – de nagyon gorombák voltak velem.

Ez mikor történt?
Amikor John Frusciante csatlakozott a bandához, szóval a Mother’s Milk idején, ’89-ben. Láttam azóta őket és a legironikusabb része a dolognak hogy Flea megvette az egyik festményemet 30,000$-ért. Megbeszéltem vele ezt a történetet és nyugtalanította hogy goromba volt velem. Én is goromba lettem volna ha valami fiatal punk újságíró bejönne és soron kívül elkezdene kérdezgetni valamit. Ugyanúgy reagáltam volna rá én is.

Nincs valami határozatlanul nevetséges abban hogy egy milliomos rock sztár 30,000$-t fizet egy másik, feltételezem, milliomosnak.
Szeretnék milliomos lenni [nevet].

Gazdag, akkor.
De gyakran perelnek be. Nos, a festményeim árai azt tükrözik amit érzek velük kapcsolatban. A legolcsóbb 1000$, ami majdnem csak a keret egyedül. El akartam adni mert egy olyan lány volt rajta akit már nem szerettem többé.

Ki volt az?
Az ex-barátnőm, szóval elárvereztettem a kiállításon. Komikus.

Így kezeled az ex-barátnőket, eltűntetsz minden ami hozzájuk kapcsolható?
Nem, nem, nem erről van szó. Hadd ismételjem meg az egészet, mondván hogy szerettem volna megszabadulni a festményektől amiket az ex-barátnőmről csináltam mert olyan dolgok voltak amikre nagyon büszke voltam amiért megcsináltam őket, igazából csak nem akartam már őket. A legdrágább képeimet – az egyiket Flea vett meg – nem akarom hogy megvegyék az emberek de ő megtette, most erre mit kellett volna mondanom? Nemet?

Van nyugdíjad?
Nem igazán tudom hogy mim van, azt se tudom hogy mi van a bankszámlámon. Sőt, azt se nagyon tudom hogy hol a bankkártyám. Odaadtam egy haveromnak aki sok GHB-t szed, szóval a számlám valószínűleg üres.

Mi a legfurcsább dolog amit valaha láttál kokainnal csinálni?
Leszokóban vagyok. Rájöttem hogy nem tudok igazán elérni semmit amikor drogozom, kivéve hogy etetem a páviánokat. Két évvel ezelőtt vettem be először ecstasy-t. Sok mindennel kísérleteztem életem során de soha nem akartam ecstasy-t bevenni mert valaki azt mondta hogy szeretni fogod tőle az embereket.

Ez nem minden esetben igaz.
Nem, tényleg nem volt igaz. Elmentem a pasashoz a Busch Garden-be, Floridába. Ez egy állatkert és élménypark, ami tisztára úgy hangzik mint az életem. Szóval bevettem a szert és beengedtek a pávián ketrecébe mert valaki aki ott dolgozott, a banda rajongója volt. A páviánok a kedvenceim.

Azok nem kifejezetten veszélyesek?
Abszolút. Soha nem engedték volna meg ezt bárkinek, szóval talán megakartak ölni, azt mondták: „Bármit csinálsz, ne nézz a szemébe”, szóval természetesen egyenesen bámultam [nevet]. Három páviánom van, ott van egy melletted [persze kitömött]. Nagyon hasonlított arra amelyiket ott láttam. Szeretem figyelni az állatokat. Soha nem beszéltem úgy a macskámhoz mintha nem egy személy lenne. Mindig úgy beszélek hozzá mintha értené amit mondok és szerintem tényleg érti. Ugyanez van a gyerekekkel. Ők sem hülyék.

Egyszer azt mondtad hogy a mellek miatt kezdtél bele az üzletbe. Mitől lesz igazán jó egy pár számodra?
Azt hiszem akkor ha megegyeznek és ugyanahhoz a személyhez tartoznak [nevet].

Igaz hogy gyűlölöd a dohányzást?
Általában igen, de néha cigizek. Úgy döntöttem hogy elkezdek cigizni hogy összezavarjam az embereket, mert tudják hogy utálom. Akkor kezdtem amikor szerepeltem a Party Monster című filmben Macaulay Culkin-nal tavaly. Egy német transzvesztitát játszottam aki cigizik.

Hogy jöttél ki Macaulay-jal?
Ő vette nekem az első doboz cigimet, elég erős volt.

Hogyan tartod meg az alakodat?
Elfelejtek enni mert mindig valami mást csinálok. Tulajdonképpen pont azelőtt kellett volna ennem hogy megérkeztél.

Mit nem ennél meg?
Nagyon sokat kísérleteztem ételekkel az elmúlt években, így nem sok olyan dolog van amit még nem kóstoltam, egy dolog van, nem szeretem a gombát. Kicsit nekem a spermára hasonlít az íze és ezt csak azért mondom mert mindenki aki már csókolt lányt orális szex után tudja hogy milyen ízű. Nem kell melegnek lenned hogy tudjad.

Szerinted az intelligencia amit a munkádba fektetsz néha aláásott olyan dolgok miatt mint amikor rátetted a golyóidat egy biztonsági őr fejére?
Nem, szerintem az egyensúlynak mindig meg kell lennie. Soha nem veheted magad túl komolyan, de az embereknek tudniuk kell hogy amikor vicces vagyok, még mindig komolyan veszem azt amit csinálok. Nem csak meghalnék azért amit csinálok, de nem is tudok élni nélküle. Ez vagyok én. Semmi más nincs ami érdekel.

Amikor megjelentél a bíróságon [2001-ben Clarkston-ban, Michigan-ben szexuális zaklatás miatt – azaz a nemi szervét a fentebb említett biztonsági őr fejéhez érintette] nem zavart hogy átlagos emberi kinézettel láttak az emberek?
Nem nagyon, mert bűnöző voltam.

De nyilvánvalóan benne voltak azok a képek a magazinokban.
Szimplán csalódott voltam mert olyan ronda képek lettek a pocsék világítás miatt.

Úgy mutattak mintha nagyon nem lenne elég markáns állad.
Nos, nincs is nagyon karakteres állam. Ha én lettem volna a bíró, ragaszkodtam volna a sokkal drámaibb megvilágításhoz. Olyannak kellett volna lennie mint a filmekben, nem mint a szupermarketban.

Még mindig Sátánista vagy?
A Sátánizmus soha nem érdekelt vallásos témaként mint ahogy az emberekben megjelenik, mindig is egy művészeti dolog volt. Ha a művészeknek kell vallás, ezt választanák mert ez inkább egy hitrendszer.

Gonosznak tartod magad egyáltalán?
Csak épp úgy mint mindenki más. Úgy bánok az emberekkel ahogy ők bánnának veled, nem úgy ahogy te szeretnéd hogy bánjanak veled, így ez talán gonosz.

Ez egy eléggé Bibliai szemlélet, szemet szemért.
Az. Ha úgy olvasod a Bibliát ahogy én, ez nem önelégültség ahogy az emberek gondolják. Vannak szabályok amik részei a DNS-nek, ez olyasmi ami a dzsungelben élő állatokban is megvan. Tiszteletben kell tartanod a környezeted és megvédeni magad és ez amiben alapvetően hiszek.

Van mobilod?
Van, de soha nem használom mert nem nagyon hagyom el a házat. Talán egyszer-kétszer a héten.

Milyen csengőhangod van?
Én ordítom hogy: „Fasszopó! Rohadék fasszopó!”, egy sor káromkodás. Egyik alkalommal amikor kaptam egy hívást, persze egy étteremben voltam egy nagyon csöndes pillanatban. Mi mást várna valaki Marilyn Mansontól?

2011. január 4., kedd

Q magazin: Egy hullarabló szellemről #1

Egy élvezetes este Amerika macska szerető szuper gonoszának, Marilyn Mansonnak az otthonában.
Ahogy maga Marilyn Manson mondja, ha arra számítasz hogy a nappalija tele van morbid kellékekkel akkor nem fogsz csalódni. A dohányzóasztalon egy viasz halotti maszk pihen és egy meg nem született magzat formaldehidje akit Ludwignak nevezett el. A falakat és a padlót Manson állatpreparátori gyűjteménye borítja, egy lovas pulyka („nem az egyik kedvencem), egy egész páva és egy barna medvebőr szőnyeg komplett fejjel, amiben meg is botlottam befelé menet. Habár a gótikus motívum nem járja át az egész házat. A bejárati ajtó mögött, a régi kisgyermek képmásánál közvetlenül  akinek csirkelábak vannak a keze helyén, van a fürdőszoba ami meglehetősen vidám árnyalatú kék és van egy bekeretezett kép Masnon jelenlegi barátnőjéről – a lenyűgöző modellről Dita Von Teese-ről – amint egy polcon ül a kád mellett. A WC papír pedig fehér, rózsaszín és virágmintás.
Este 9 óra van. Manson még fent van, mivel ebédidőben is dolgoztak a mOBSCENE videón ami, az ötödik stúdió album, a The Golden Age of Grotesque első kislemeze. Egy fehér macska, Lily kifut a szobából, habár a tulajdonosa azt mondja hogy már az is jó jel hogy egyáltalán bejött. A többi háziállata, a két tacskó Eva és Greta már bevackolták magukat éjszakára. Ő pedig a sarokban ül egy barna kanapén, abszintot szürcsölget, Billie Holiday-t hallgat és megigazítja a katonai sapkát a fején hogy félresimítsa tincseit.
Pont mint egy 1920-ból előlépett úriember – hosszú, lesimított felül, oldalt és hátul lenyírt – a stílus összhangban van a témával amit jelenleg a zenéjében közvetít és ehhez kapcsolódik a képvilág: a nihilista DaDa mozgalom, dendiség, első világháború utáni időszak, a Hitler előtti periódus a német történelemben amit weimari köztársaságnak hívnak. A ház a Hollywood Hills magas és távoli sarkában van és  nem zavartatta magát hogy teljes sminkben legyen, a tejfehér kontaklencse a bal szemében az egyetlen dolog a sok kiegészítő közül. Manson zseniális házigazda, azonnal megkínált egy üveg Corona sörrel és egy hellyel a kanapén, a furcsa pupilláinak hatása mégis meglehetősen nyugtalanító. Manson egyszerre volt zavarodott és örömteli amikor erre rámutattam. „Épp ezért van”-vigyorgott.

Kezdésképpen, hogy hívhatlak?
Mindenki általában Mansonnak hív, még az apám is.

Senki nem hívott még Marilyn-nek?
Nem igazán érdekel hogy hogy hívnak az emberek, bár nem túl gyakran neveznek így. Az emberek gyakran lesznek idegesek hogy esetleg dühös leszek ha a születési nevemen szólítanak.

Szóval nem idegesítene ha valaki Brian-nek szólítana? 
Nem, csak ez semmilyen értelemben nem vonatkozik rám. Ha a barátaim és a banda és egy csaj akivel együtt élek nem így hív akkor nincs ok arra hogy bárki más ezt tegye.

Akkor ha hazamész és becsukod az ajtót, te Brian Warner vagy?
Nem.

Mi a kedvenc pletykád ami rólad szól?
Amit legkevésbé kedvelek a The Wonder Years-es [ a fiatal Manson játszotta Kevin Arnold esetlen haverját Paul Pfeiffer-t – igazából nem ő volt, hanem egy egyébként fel nem vett színésu, Josh Saviano]. Ha még egyszer valaki erről kérdezne azt jól pofán vágnám. Az kedvenc új pletykám… ez nehéz kérdés. Melyik az amit klassznak tartasz mostanság?

Az hogy egyszer levágtad egy hörcsög lábait.
Elmondom neked melyik a kedvenc a pletykám. Letartóztattak Olaszországban egy teljesen abszurd bűncselekmény miatt. Egy „ártatlan szemlélő” telefonhívására alapozták és az idézetben az olvasható hogy pápa ruhába öltözve mentem fel a színpadra, pedig a ruha a papság egyik alacsonyabb fokozatáé volt.

Egy bíborosé?
Igen, egy bíborosé.  Azt mondta hogy rögtön levettem, letéptem a golyóimat és a tömegbe dobtam. Megpróbáltam elmagyarázni a zsaruknak hogy a dolog elég nyilvánvaló – ha kell bemegyek a mosdóba és megmutatok nekik személyesen – de nyilvánvalóan nem téptem le a golyóimat. Dicséretet érdemelnék ha képes lennék rá, de még mindig a helyükön vannak. 

Itt is abszintot iszol? Nem kellene forró cukrot beletenned? 
Ez amolyan rituálé a turistáknak. Ha egyszer már 6 éve iszol abszintot akkor elfeledkezel az ilyen dolgokról.

Szóval csak egy csepp víz?
Igen, nagyon franciásan szeretem. Nagyon szórakoztatónak találom hogy a franciák jelenleg ennyire népszerűtlenek. Kedvelem Franciaországot mert ellátnak minket finom ételekkel, jó likőrökkel és azt gondolják rólam hogy művész vagyok, szóval ez nagyon jó [nevet].

Imádják Jerry Lewis-t és Mickey Rourke-ot is.
Igen. Ezért vicceltem, szóval az egészet át kéne írni az olaszokra. És azt kéne írnod hogy „Manson kuncog”. Csak viccelek.

Kik laknak a szomszédodban?
Hogy őszinte legyek, fogalmam sincs. Ma reggel egy levél volt a küszöbömön az egyik szomszédomtól amiben arra kért hogy írjak alá valami petíciót mert a bérleti díjukat megemelte valami gonosz földesúr. Brian-nek címezték, majd zárójelben Marilyn Manson-nak, ami elég szórakoztató volt számomra. Panaszkodtak a túlzott árakról és mérhetetlenül rossz volt a helyesírásuk, szóval kijavítottam és visszaküldtem nekik. Megtartom magamat önmagamnak. Ez az egyetlen dichotómiám abban hogy Hollywood-ban élek – nem vagyok az a típus aki szeret emberek között lenni vagy részese lenni egy jelenetnek. Nagyon eldugottan élek, furcsa részen amint látod.

Mikor jártál utoljára strandon?
Úristen, asszem 1998-ban, Hawaii-n. Egész éjjel fent voltam és elhatároztam hogy bejárom Honolulu egész tengerpartját. Nem igazán jött össze.

Napoztál valaha?
Nem. Floridában laktam és azt mondták hogy jót tenne a tinédzserkori pattanásoknak, de ennek csak napozás után van hatása.

Mik voltak a kedvenc tantárgyaid az iskolában?
A művészeti oktatás volt az egyetlen amit tényleg izgalmasnak találtam. Szerettem a kreatív írást is, és azt hittem hogy jól megy de mindig rossz jegyeket kaptam mert azt mondták hogy a történeteimnek nincs semmi értelme.

És amit a legjobban utáltál?
Matek. Megbuktam geometriából és algebrából, de tudtam hogy semmi értelme nincs az egésznek. Ha meg tudsz venni egy kibaszott kalkulátort akkor miért kéne megtanulni leírni az egészet?

Dolgozhatnál akár egy boltban is ahol megkapnád a megfelelő változásokat.
Tudom hogy erre nem lenne szükségem [nevet].

Játszottál a Dungeons & Dragons-szal amikor fiatalabb voltál. Melyik karakter volt a kedvenced?
Szerettem a Dungeon Mester lenni, mert senki nem úgy csinálta ahogy én elképzeltem, szóval szerettem az a karakter lenni. Soha nem csinálták elég ijesztően és soha nem volt elég nagy kihívás, de aztán legyőztek mert nem tudtam élvezni a játékot mert én voltam a központi figura aki mindent irányít. Talán ez is közrejátszott abban hogy bandát alapítottam, habár nem érzem úgy hogy ugyanaz a hatalmam lenne mint a Dungeons & Dragons-ban. A félelem és a jókedv ami akkor jön elő ha kiszállsz a mókuskerékből és túl gyorsan vezetsz vagy lopsz vagy letéped a gumit miközben anális szexet folytatsz egy prostituálttal [nevet], bármi is legyen az, én megpróbálom beleépíteni mindenbe amit csinálok, különösen most. Mindig izgalmas a tudat hogy valami rosszat teszel.

Vannak fokozatok.
Mondjuk azt hogy sokkal megfelelőbb ahhoz hasonlítani amikor a szüleid házában maszturbálsz. Ott van a félelem hogy rajtakapnak, ez mindig a legjobb része.

Sokat mutatsz magadból a fellépéseken. Milyen érzéseid vannak a testeddel kapcsolatban?
Nagyon félénk vagyok. Nem vagyok hajlandó meztelenül aludni, hacsak ki nem ütöm magam. Van egy fóbiám hogy egyszer felébredek és meztelenül állok a rendőrség vagy valaki más előtt. A szüleim előtt! Lehet hogy a bizonytalanságom az exhibicionizmusban nyilvánul meg. Ez egy elég általános pszichológiai dolog ami bárkinél előfordulhat.

Milyen fajta kozmetikumokat szeretsz használni?
Nem hiszem hogy bármelyik is eleget biztosít nekem hogy reklámozzam! Használom és már évek óta  a Mac sminket, amit RuPaul a legjobban kedvel [nevet].

Megbántad valamelyik tetoválásodat is?
Nem igazán. Ezek mind mérföldkövek amik azt mutatják hogy mi történt velem életem során. Tulajdonképpen, már évek óta először szeretnék egy tetkót, szóval lehet hogy egy héten belül egy újabbal gyarapodok.

Van egy pletyka miszerint feketére tetováltattad a farkad. Megerősítenéd ezt?
Nem. Az fájna.

Még egy farokkal foglalkozó téma, hogy kivetetted a bordáidat így le tud szopni magad.
Szerintem ez onnan jött hogy fűzőket viselek.

Próbáltad már valaha?
Szerintem minden srác megpróbálja ezt valamilyen szinten. Ha sikerrel jártam volna, nem ülnék itt [nevet].

Fizettél már szexért?
Nem, de egyszer fizettek nekem szexért. 100$-t kaptam kézpénzben és ajándékokban mert a lánynak tulajdonképpen nem volt 100$-ja, de volt bankártyája és vett nekem egy cipőt. Ez New York-ban volt, pont azután hogy elkezdtem a bandát. Volt egy lány aki az egyik bandatag barátja volt és nagyon le akart feküdni velem és folyton csesztetett vele, én meg nem akartam és kész. Végül felajánlott nekem 100$-t ha megteszem, szóval azt kell mondjam hogy olcsó prosti vagyok, de én soha nem fizettem szexért.

Egyszer írtál egy dalt aminek az a címe hogy Cake and Sodomy. Melyik inkább?
Azt kell mondjam hogy szodómia. Erős nő az aki elvisel egy seggbebaszást egy szamártól és minden ilyen lányt tiszteletben tartok és veszek nekik egy csomó ékszert. Akik nem képesek erre azokat kirúgom a házamból.

Mik a feladataid a Baszás Isteneként, ha még mindig ennek érzed magad?
Nem hagyhatsz csak úgy ott egy ilyen trónt [nevet]. Ki kell elégítenem a hívőim imáit.

Mi volt a legutolsó dolog amit visszavittél egy boltba?
Nem hiszem hogy valaha csináltam ilyet. Az utolsó dolog amit visszavittem egy olyan dolog volta amit csináltattam magamnak – egy nem megfelelően legyártott króm állcsont volt, ami nem illeszkedett a fejemre.

Még mindig lopsz a hotelekből?
Nemrég voltam hotelben. Megpróbálok az utolsó dologra gondolni amit elloptam. Szeretek lopkodni hébe-hóba. De nem úgy mint Winona Ryder.