Revolver: A férfi akitől félsz - Első rész

Q: Hogyan befolyásolta a lemez készítését az, hogy ebben a lakásban élsz?
Ez táplált és a lemez sokkal összetettebb miatta. Még soha nem gitároztam annyit, mint ezen a lemezen. Célként állítottam be hogy elsajátítsam azokat a dolgokat, amiket csinálok. Igyekszem jobb festő lenni, és az utóbbi években rengeteg festményt készítettem. Próbálok jobb fotós lenni. És leginkább, a lemez készítése miatt, ugyanazzal a hangzással és stílussal gitároztam, mint ahogy Twiggy először megtanított. Nyitott hangzásvilág a slide gitáron, de különleges. Ez hallható a „Superstar”-ban, és az „Apple of Sodom”-ban is, sok egyedi hangzású dolog, amiket nem feltétlenül én játszottam a múltban, de a zeném lényegét képezték. Le kellett ülnöm és úgy átgondolni a dolgot, mintha én nem ebben a bandában lennék – mit szeretnék ebben a zenekarban? El kellett választanom magamat és tárgyilagosnak kellet lennem…

Q: Nos, mit sikerült elérni?

Rájöttem, hogy azért alapítottam ezt a bandát, mert rajongtam a zenéért és azt gondoltam, hogy izgalmasabb lemezeket tudnék készíteni, mint azok az emberek, akikkel interjúkat készítettem. Marilyn Manson, mint egy ötlet, soha nem csak a zenéről szólt. Az előző néhány lemezen, különösen az utolsón, megpróbáltam nagyon zenei értelemben venni, mivel Twiggy és én újragondoltuk magunkat, mint egy duót, és mint zenészeket. Másféle értelemben koncentrált a zenére. Még mindig kiállok az utolsó két lemezem mellett és még mindig tetszenek. Egy időszakot képviselnek az életemben, habár nem olyan dolgokból állnak, amiket élvezetes hallgatni. [nevet] Úgy tekintek rájuk, mintha valaki valamiféle kapcsolatot keresne kétségbeesésében, és kísérletet tenne a feltámadásra, ez ott van. Számomra azonban nincs meg bennük a szikra, ami jelképezi azt, ami Marilyn Manson volt a kezdetekkor, hanem inkább az én személyemet.

Q: Mikor jöttél rá hogy elveszett az a szikra, és ez olyasmi volt, amit vissza kellett szerezned?
Nos, az egész „Ne hívjuk visszatérésnek” dolog… Hosszú időbe telt számomra hogy ráébredjek arra, hogy vissza kell térnem ahhoz a lényeghez ami én vagyok. És nem igazán egy hiba volt, ami rádöbbentett erre, vagy egy hatalmas tévedés a részemről. Egyszerűen rájöttem, hogy már nincs meg bennem az a szikra, mint régen – Miért nincs meg? Miért nincs bennem az a tűz? Be kellett ismernem magamnak, hogy nem az vagyok, aki voltam. Most már nem akarok az lenni, aki voltam, de már nincs meg ugyanaz a törekvés és ösztönzés, az eltökéltség, a vakmerőség, a harag és könyörtelenség, mint a kezdetekkor. Bennem van egy része, különböző részek, különböző százalékban, és nem azt mondom, hogy azok a dolgok lényegtelenek, amiket azelőtt csináltam, hogy erre rájöttem. Meg kellett tennem, hogy eljussak idáig. De azt hiszem egy része családi dolgokból jött, például hogy az anyámnál dementiát (A szellemi képességek romlásának előrehaladott állapota, elbutulás. Főbb jellemzői: csökkent memória- és ítélőképesség, amelyhez gyakran rossz tájékozódó képesség, szellemi gátoltság, személyiségzavar társul. by szerk) diagnosztizáltak és szembe kellett néznem ezzel. Elérkezett a halál tudatának feldolgozása – nem nekem, mert én soha nem féltem ettől, és soha nem félnék meghalni, azért amiben hiszek. De miközben mindig csak viccet csinálok belőle és Patrick Bateman módjára tagadom, nem vagyok emberi érzésektől mentes. Vannak érzéseim és sokkal több, mint amit az emberek el tudnának képzelni, és ezért vagyok ilyen megfontolt. Szóval nagyon sok mindennel kellett megbirkóznom. Be kellett bizonyítanom azoknak az embereknek, akik ismernek és törődnek velem, hogy érdemes velem törődni, és hogy egy köcsög vagyok, akivel számolni kell. És pontosan ezt akartam megmutatni a világ többi részének is. Bármi is volt, ami rávette az embereket, hogy meghallgassák az első lemezemet, azt a csillogást akartam a szememben, és azt a tüzet bennem.

Q: Ez a második lemezed Twiggyvel mióta visszatért a bandába. Hogyan változott a munka kapcsolatotok az évek során?
Nos, ez attól függ. Elég furcsa út volt. Fura éve volt, egy átváltozás. Nem a magánéletéről beszélek, hanem… kevésbé bántam kesztyűs kézzel ezzel a lemezzel zeneileg, dalszövegileg és produkciós szempontból sem. Twiggy nagyon a belsőjére hagyatkozik. A farkából játszik, metaforikus értelemben, de néha szó szerint is. Igazán erősen jött azzal, amiben a legjobb: elképesztő gitár riffekkel. De a gondolkodásmódja eléggé különbözött az enyémtől. Láttam, hogy mit akar, mert olyan mintha fivérek lennénk, és ezt próbáltam vele együtt alakítani. Így ennél a lemeznél egy világos elképzelés volt kialakulóban… de a különbség az volt, hogy ebbe senkit nem avattam be, aki részt vett benne.

Q: Miért nem?

Nem is tudom… Ez amolyan „Háború művészete” dolog, ahol ha elmondasz mindenkinek mindent amit gondolsz, az néha befolyásolja azt amit csinálnak, és ez is össze is zavarja őket. Az agyamban annyi minden van, nyilván, hogy ha megpróbálnék megmagyarázni valamit miközben közösen, írunk egy dalt, az eltántorítani őket attól, amit amúgy csinálnának. Ezzel megmondanám, hogy én mit csinálnék, ahelyett hogy engedném őket kibontakozni. Ezért dolgozunk együtt Twiggyvel olyan jól – azt gondolja, hogy tudja, én mit akarok, és én tudom, hogy mit akarok tőle. Ha megmondanám, hogy mit akarok, akkor valami mást csinálna. De organikusan, vele születetten, azt fogja csinálni amit én szeretnék, és csak az inspirációt kell adnom hozzá. Azok közül, akikkel valaha együtt dolgoztam, ő az egyetlen, akiben mindig bízhatok, hogy a legjobbat hozza ki önmagából, ha megadom rá a lehetőséget. Egy kölyök, és olyan mintha a kisöcsém lenne, szóval egymás agyára megyünk. Tehát megvan a súrlódás, de ez minden jó kapcsolatnál megvan.

Q: A Born Villain az első albumod, ami a Cooking Vinyl-ön keresztül fog megjelenni, a saját, Hell etc. neved alatt. Mi volt a probléma az Interscope-pal, a korábbi kiadóddal?
Nem törődnek a zenével. Soha nem tették. Mármint, Jimmy Iovine (az egyik fejes) igen, amikor még producerkedéssel foglalkozott réges-régen. Csak a Vitamos Vízzel törődnek… És amikor sok pénzt összegyűjtenek, már csak róluk szól. Nem igazán érdekel, hogy nekik mi a problémájuk. Egyszerűen boldog voltam, hogy kikerültem onnan. És tárgyilagosnak kell lennem. Nem veszem személyesen. Nem bánom a lemezeket, amiket készítettem – hanem azt bánom, ahogy kezelték őket. Szerintem remek albumokat készítettem, és igyekeztek felhigítani a lényegét, amiért leszerződtettek. „Ne légy olyan bántó” – mi a faszt jelent ez? „Ne legyél az, akiért leszerződtettünk. Ne légy önmagad.”

Q: Ez azt jelenti, hogy a Born Villain a legszűretlenebb Manson lemez, amit eddig hallhattunk?
Nos, soha nem voltak szűrve, habár az Interscope-nak megvannak a saját… Nem akarok sokat időzni az Interscope-on, de… volt egy bizonyos nyomás amibe ha valaki bekerült, mondjuk az Antichrist Superstar után… Ott volt az a nyomás, hogy mindenki a nyakadban lohol, villognak a kamerák, javaslatok, és minden újságíró mondja hogy „Oh csináld ezt, különben nem leszel sikeres!” Szinte megkérdezed magadtól, hogy mit csinálsz és miért, és ez odáig fajul, hogy elveszted önmagadat. Ezt pedig senki nem képes helyrehozni, se a pszichiáter, sem a jogi csoport, semmilyen tudós, nem, semmi. Csak annyit kell tenned, hogy levetkőzöd ezt az egészet és visszatérsz az alapokhoz. A helyzet az, hogy nem csak egyszerű zenésznek tartom magam a festményeimmel és az összes vizuális dologgal. Ez mindig nagy küzdelem volt. A kezdetektől az volt a kérdés hogy: „Nem félsz, hogy a kép beárnyékolja a zenét?”. Abszolút nem – kéz a kézben járnak. De aztán mikor festő is lettem, nem akartam, hogy úgy tűnjek mint egy rock sztár a hobbijával.

Q: Úgy érted, mint Paul Stanley?
[nevet] Nem tudtam, hogy ő is festett. De igen, már azelőtt művész voltam, hogy énekeltem volna, bizonyos értelemben. Én ezt Salvador Daly és Andy Warhol értelemben nézem, ez jelent mindent – Marilyn Manson én vagyok, bármi is akar lenni. És végre úgy érzem, hogy ez a pillanat, amikor nem félek kombinálni a kettőt.

Q: 15 éve jelent meg az Antichrist Superstar. Visszatekintve, lenne valami, amit másképp csinálnál?
Nem… mármint, vannak dolgok… Tudod, ez olyan, mint amikor festesz – amikor félbehagyok valamit, és utána megpróbálok visszatérni hozzá, az soha nem sikerül jól. Persze, vannak dolgok, amiket bánsz, hogy megtettél.  Ugyanakkor, ha változtatnál rajtuk, nem az lennél, aki vagy. Nem írtam volna meg a dalokat a Mechanical Animals-re és a Holy Wood-ra, ha másképp csináltam volna az Antichrist Superstart. Szóval, megtanultam jobbnak lenni abban amit csinálok és megtanultam jobban koncentrálni. Egy kibaszott tornádó vagyok, én vagyok a káosz. De ha bevezetsz a karámba, mint egy vad bikát [nevet], akkor megülhetsz. De ha nincs meg ez a szerkezet, ha nincsenek mellettem bizonyos emberek, különösen az együttesem, akikben kimondhatatlanul bízom, akkor az csak káosz. Nincs célja. Bárki lehet elcseszett és káosz, de akkor nem vagy művész. De ha ki tudod használni a káoszt és olyasmit tudsz alkotni amivel kommunikálsz az emberekkel…

Q: Hogyan látod a nemzet helyzetét jelenleg, politikailag, kultúra szempontjából, összehasonlítva azzal, ami az Antichrist idejében volt?
Furcsa abban a tudatban lenni, hogy az a sok szar amiért majdnem megöltek, teljesen lényegtelen most már az embereknek. Columbine után, mindent elvettek tőlem, amim volt. Anyagilag mindent elvesztettem. Abban az időszakban a turném éppen a csúcsponton járt. A telefonomat lehallgatta az FBI, mintha valami rosszat csináltam volna, mintha tényleg közöm lett volna hozzá. Mármint, valamilyen szinten bánom a tényt hogy… Gyerekként annyira féltem, hogy besoroznak. Az apám 7 évesen megtanított, hogy hogyan kell használni egy puskát, amit Vietnamból hozott haza – az a fajta, amit Lee Harvey Oswald használt, ha ő ölte meg John F. Kennedy-t – Úgy hogy 7 évesen lövésznek tanultam. Jól célzok. De féltem, hogy besoroznak a hadseregbe, mert nem akartam, hogy levágják a hajamat.

Q: Tényleg? Ezért féltél a besorozástól?
Tényleg ezért! [nevet] Akkor még nem jöttem rá, hogy „Wow, ez egy ingyenes módja, hogy embereket ölj és semmi következménnyel nem jár!” Ez elég elcseszett, ha belegondolsz! [nevet] Mert háború van, mert valaki azt mondta, hogy „hazafiasság”, vagy „a hazádért”. Oké. Ez eléggé elcseszett. És ebből én kimaradtam! Elég lehangoló, hogy a frizurám tartott vissza egy szabad öldöklés-fesztiváltól! [nevet] Szóval lehet humorérzékem, és minden jogom megvan hozzá, azok után, hogy megvádoltak Columbine-ért, egyáltalán semmi közöm nem volt hozzá. Azoknak a srácoknak legalább megvolt a bosszújuk, mielőtt az egész szarság leégett volna. És nyilvánvalóan nem lőtték le magukat – lelőtték őket. Az egész egy nagy, kibaszott, nevetséges kormányzati eltusolás volt Lockheed-del és akármivel – csak annyit mondok „akármi”, mert ha kimondom az egész nevet, talán eljönnek és elkezdik keresni a segglyukamat valamiért.

Q: Szerinted az egész ország jelenlegi hangulata kevésbé puritán és ideges – és hogy kevesebbet foglalkozunk a bűnbakok keresésével – ma, az Antichrist kijöveteléhez hasonlítva?

Nem, nem hiszem hogy törődnek többé. Ez az, amit mindig is mondtam, és az emberek félreértik, amikor azt mondom: „Kedvelem Busht” – amikor a republikánusok vannak hatalmon, a művészet fontosabb. Most olyan mintha San Francisco kiterjedt volna az egész országra.  „Igen, ember – szabad szerelem! United colors of Benetton! Érezzük jól magunkat! Gondoljunk a fákra, ember. Legyünk zöldek! Az anál szex „zöld” amúgy – nem használsz gumit, nem gyártasz gyereket. Ez megmenti a környezetet! Zöld hüvelykujj – barna hüvelykujj! [nevet] A legutóbbi választásokon mentem el először szavazni – talán csak hogy elmondhassam, hogy a fekete fickóra szavaztam. Talán nem. Csak gondoltam megteszem, mert rühellem Sarah Palin képét. Furcsa volt elmenni. Bementem, elmotyogtam a nevemet és azt mondták „Oh igen, arra tessék.” Nem kellett személyi, vagy bármi. Szóval nem értem, hogy működik az egész procedúra. Azt hiszem én inkább a hierarchia, a monarchia, a diktatúra… vagy a dick-taster ship híve vagyok. [nevet]

Revolver: A férfi akitől félsz - Bevezetés

Los Angeles emberei, tekintsétek magatokat figyelmeztetve: Marilyn Manson köztetek van.

Több mint egy évtizednyi pazar elvonultság után Hollywood Hills és a San Fernando Valley kifinomult részei után, a fantáziadús sokk rocker rezidenciáját áthelyezte egy alacsony bérleti díjú apartmanba, amely egy italbolt felett helyezkedik el, Los Angeles legdolgosabb környékén. Ahelyett hogy mindenhova sötétített limuzinokkal menne, nemrég egy környezetbarát autóban fedezték fel a városban, amin egy hatalmas marijuana levél címerként díszeleg.

„Én ezt úgy nevezném hogy ’beleolvadok a környezetembe’” – kuncog Manson, aki áprilisban fel fog lépni a Revolver Golden Gods-on. Nyájasan elkísér minket egy személyes kirándulásra új főhadiszállásán. Gyéren bútorozott és minden építészeti ékességtől mentes, a nagy, homályosan megvilágított helység kezdetben egy főiskolai kollégiumi hálószoba minden báját sugározza. A könyveken és DVD-ken kívül nincsenek elől személyes tárgyak, leszámítva a múzeumi minőségű preparált állatokat melyekkel már évekkel ezelőtti utolsó találkozásunkkor is láttunk. De amint a szemeink hozzászoknak a sötétséghez, nyilvánvalóvá válik a szoba használati célja. A széles, fehér fal a nappaliban újra lett gondolva egy hatalmas projektor vászonnal; éppen a Killing List megy, egy nem túl régi brit thriller. A szoba legtávolabbi sarka tele van zsúfolva Manson lenyűgöző festményeivel, néhány teljesen csak fekete tetováló festékből készült; köztük egy készülőben lévő portré a barátnőjéről, a fotós-modell Lindsay Usich-ról, ami egy darab rongyon szárad. A következő szobában, egy hosszan elnyúló home-stúdió ahol a berendezések csak arra várnak, hogy felbődüljön az egyik dal a Born Villain-ről, Manson nyolcadik lemezéről, amely a 2009-es The High End of Low-ot követi. Talán a lakás kinézete nem mond sokat, de néhány komoly kreatív fétist tartogat Manson számára, aki először az áttörő lemezének, az Antichrist Superstarnak a készítésekor járt itt. Akkoriban a hely a Titanic színészének, Billy Zane-nek a tulajdonában volt; ő és Manson gyakran gyűltek össze itt különböző célokból, beleértve a művészi jellegűeket is. Zane festészet iránti érdeklődésének hatására Manson elkészítette első vásznát, éppen itt. Következésképpen, azt mondja, ez a hely tökéletes érzéket adott neki, hogy megírhassa és felvehesse itt az új albumot.

„Először akkor jártam itt a karrierem során, amikor azt éreztem, hogy minden előttem áll, semmi nem elcsigázott, minden izgalmas és újszerű.” – magyarázza – „Ennek a helynek megvan a maga valamiféle varázslata, hiszen itt készítettem az első festményemet is. Elhatároztam, hogy újragondolom önmagamat és ezt nem lehet igazán végigcsinálni valamiféle környezeti változás nélkül. Tehát miután visszatértem a legutolsó turnénkról, elraktam az összes kincsemet, a páviánjaimat és a náci egyenruháimat” – mondta szarkasztikusan, megszakítva egy nevetéssel – „egy raktárba. Mindent hátrahagytam kivéve a könyveimet és a filmeket, és csináltam egy helyet, ami csak fekete és fehér, szó szerint nem vittem magammal semmilyen alkotást, így rá voltam kényszerítve hogy én csináljak.”

Manson bevezeti a Revolvert a felvevő stúdióba, ahol egy teljes hosszúságú Born Villain bemutatóval kényeztet minket. Akár a helyben rejlő varázserőnek köszönhető, akár nem, az album tagadhatatlanul a legfrissebb és leg hangzás centrikusabb Manson lemez a 2000-es Holy Wood óta. Habár Manson ördögi morgása összetéveszthetetlen, az olyan dalok, mint a „Slo-mo-tion”, a „Breaking the Same old Ground”, a „Pistol whipped”, a „Born Villain” és még az istenien perverz „The Gardener” is rendelkezik a soványabb és átlagosabb érzettel, ami nem hasonlítható egyik korábbi munkájához sem. Hipnotikus löketével és rövid, éles, torzított gitár riffjeivel (amiket sok esetben Manson játszik), a Born Villain kevésbé hangzik primitívnek a korai felvételeihez, mint egy frissítés a poszt-punk zenében, ami eredetileg inspirálta. 

„Nem hasonlít egyik régebbi lemezemre sem a hangáza.” – ismeri el – „Valójában, inkább azokra a zenékre hasonlít amiket a lemezek elkészítése előtt hallgattam – Killing Joke, Joy Division, Revolting Cockes, Bauhaus, Birthday Party – elég ritmus-vezérelt” – folytatja – „és tulajdonképpen nagyon bluesos. Ez az első lemez ahol megismétlem a versszakokat. Csak különböző módon éneklem a szavakat a következő alkalommal. Ezt még soha nem tettem, mert régebben mindig úgy éreztem, hogy sok dolgot kell leírnom. Vannak bizonyos dalok, mint a ’The Gardener’ és a ’Children of cain’ amik egy történetet mesélnek el, szóval a középpontba állítottam őket. Amikor ez végül rendesen befejeződik, szerintem ez lesz talán az eddigi legnagyobb koncept album. És ez nem fiktív, mint volt… Nem első szám harmadik személy.”

A hallgatás parti véget ér, visszatérünk a nappaliba, ahol – Manson abszint, a Revolver pedig vörösbor és számos csomag Gushers fruit (ez egy kis snack by szerk.) felett – leülünk, hogy boncolgassuk művészi fejlődésének legutóbbi megtestesülését.

Marilyn Manson szem előtt tartja a dolgokat a zenéjében - és más érzéki örömöket

A rossz kislányok bezárva találhatják magukat Marilyn Manson hangszigetelt szobájában. Ez el is várható a Beautiful People énekesétől, akinek szabálya a „használd a szíved és a farkad, ne az agyad”.

Oh, és persze soha ne használj Viagrát.

A 43 éves gót nagyágyú azt mondja, következő albuma, a Born Villain „kemény” – több mint egy értelemben.

„Nem szeretem a ’súlyos’ szót használni. Nem akarom, hogy súlyos legyen, mert az olyan kellemetlennek hangzik.” – mondja Manson.

„A kemény szerintem jó, ha figyelembe vesszük a Viagrás reklámokat meg a hasonló dolgokat, amiket soha nem használnék. Megtalálod a vonzó és bizalomgerjesztő dolgot és metaforikus értelemben megkeményíted a kívánt dolgokat – és persze a szó szoros értelmében is.”

Szóval Manson továbbra is a Born Villain-ről beszél – a banda nyolcadik albuma, amely a 2009-es The High End of Low-ot követi – vagy talán rátért a személyes témákra?

„Mindkettőről beszélek. Azt hiszem a rock and roll pont erről szól.” - mondja.

„Mármint a rock and roll tele van macsó dolgokkal, egoizmussal és alfa hímekkel meg minden ilyesmi. Én eléggé androgün vagyok, szóval elég ironikus hogy így tudok erről beszélni. Nyilván tudjuk, hogy az egész műfajt „cock rock”-ként emlegették, én nem gyalázom meg ilyen szinten. Én csak visszaveszem a nemes egyszerűség szintjére, ahol metaforikusan kell használnod a szíved és a farkad, nem pedig az agyad.”

Manson a házából/stúdiójából beszél az mX-nek ami egy Los Angelesi pia bolt felett van.

Ő a valaha élt egyik leghipnotikusabb és botrányosabb rock sztárja – így kíváncsi vagyok: milyen Manson otthona?

A falak fehérek, a padló pedig fekete (nagyon Amerikai Pszicho stílusú) és egyedül él macskájával Lily White-tal.

„Elég feldúlt hogy róla beszélek miközben itt van éppen előttem.” – mondja Manson, „hölgyként” és „ribiként” utalva rá.

„Van egy hely ahol ha valaki alkotni akar… itt kiadhatja magából. Minden elsötétített, nincs óra, szóval olyan, mint Las Vegas és egy kísértetház keveréke.

A gondolataimat nem lehet egy lyukkártyába sűríteni, mint a ’dolgozom egy zöldségesnél’ típusnál.”

Manson úgy utal a korábbi tánc stúdióra, mint „egy hely ahol aludni és szexelni lehet” és ahol van egy „kicsiny szoba, hogy ha bárki is rossz lenne, be lehet zárni, ráadásul hangszigetelt. Úgy hívják a rossz kislányok szobája.” –mondja, hozzátéve hogy a szobát gyakran használja.

Manson talán született gazember, de elég megosztó személy lett híres kedvesei miatt, beleértve románcait Evan Rachel Wood-dal, a csinos színésznővel, Rose McGowan-nel és Dita Von Teese-szel.

Manson a Soundwave-en készül turnézni a bandával, ami úgy ismeretes, mint a „Marilyn Manson, benne a már hosszú ideje közreműködő zenésztárssal, Twiggy Ramirezzel.

A második, áttörést jelentő Antichrist Superstarról is fognak játszani.

„Talán játszani fogunk néhány új dalt az albumról, de mivel a lemez még nem jelent meg, egy kissé, azt hiszem megszállottjai lettünk az Antichrist Superstar 15 éves évfordulójának. Sok dalt fogunk játszani erről a lemezről és egy új bandával, kivéve persze Twiggyt és Engem, akik mindig is a Marilyn Manson magját alkottuk.”

A Born Villain megjelenése évközben esedékes és már egy kis betekintést is kaptunk belőle a sötét kisfilmben amit Shia LeBeouf rendezett, felhasználva néhány dalt az albumról.

Talán már nem ugyanaz az Antikrisztus Szupersztár mint aki a 90-es években volt, de Manson egy olyan lemezt készített amiben hisz.

„Ez nem egy olyan lemez, amitől az emberek kevesebbnek érzik magukat – ettől jobban önmaguk lesznek vagy bárminek is hívják magukat.”

Egy sztár újjászületik.

Marilyn Manson tudta hogy ambícióra és hajtásra lesz szüksége hogy betartsa a „tervet” amikor a Born Villaint írta.

„Meg kellett közelítenem ezt az új albumot…ugyanazzal a törekvéssel…amivel kezdtem.” – mondja – „Nem vehettem biztosra, hogy az emberek ismerik a régi zenémet. Nem tudtam biztosra venni, hogy az embereknek tetszeni-e fog az új zene, mert szerették a régit. El kellett rendeznem a dolgokat. És ezt kell tenni, amikor belekezdesz valamibe, bármibe: egy kapcsolatba, egy karrierbe, egy bankrablásba, bármibe, a dolgokat, tudod, ki kell tervelni. Ha nem működik, akkor baszhatod az egészet.”

Manson azt mondta a lemez készítésében nagy részt játszott az, hogy bebizonyítsa magának hogy képes olyan dolgokat csinálni mint a „normális” emberek.

„Egy csomó ember úgy címzett meg engem, mint aki kapcsolat-függő, pedig nem vagyok az. De mivel vannak olyan dolgaim, amik látszólag nem hétköznapiak, azt éreztette velem, hogy nem lehetek művész abban az értelemben, amiben szeretném, ha nem tudom elvégezni azokat a dolgokat, amiket az emberek rendszeres szinten csinálnak. Egyszerűen csak el kellett szakadnom mindentől és belemerülni a könyveimbe, a filmjeimbe, a festményeimbe és a hangszereimbe, a stúdió eszközökbe. És innen elkezdeni.”