Revolver: A férfi akitől félsz - Bevezetés

Los Angeles emberei, tekintsétek magatokat figyelmeztetve: Marilyn Manson köztetek van.

Több mint egy évtizednyi pazar elvonultság után Hollywood Hills és a San Fernando Valley kifinomult részei után, a fantáziadús sokk rocker rezidenciáját áthelyezte egy alacsony bérleti díjú apartmanba, amely egy italbolt felett helyezkedik el, Los Angeles legdolgosabb környékén. Ahelyett hogy mindenhova sötétített limuzinokkal menne, nemrég egy környezetbarát autóban fedezték fel a városban, amin egy hatalmas marijuana levél címerként díszeleg.

„Én ezt úgy nevezném hogy ’beleolvadok a környezetembe’” – kuncog Manson, aki áprilisban fel fog lépni a Revolver Golden Gods-on. Nyájasan elkísér minket egy személyes kirándulásra új főhadiszállásán. Gyéren bútorozott és minden építészeti ékességtől mentes, a nagy, homályosan megvilágított helység kezdetben egy főiskolai kollégiumi hálószoba minden báját sugározza. A könyveken és DVD-ken kívül nincsenek elől személyes tárgyak, leszámítva a múzeumi minőségű preparált állatokat melyekkel már évekkel ezelőtti utolsó találkozásunkkor is láttunk. De amint a szemeink hozzászoknak a sötétséghez, nyilvánvalóvá válik a szoba használati célja. A széles, fehér fal a nappaliban újra lett gondolva egy hatalmas projektor vászonnal; éppen a Killing List megy, egy nem túl régi brit thriller. A szoba legtávolabbi sarka tele van zsúfolva Manson lenyűgöző festményeivel, néhány teljesen csak fekete tetováló festékből készült; köztük egy készülőben lévő portré a barátnőjéről, a fotós-modell Lindsay Usich-ról, ami egy darab rongyon szárad. A következő szobában, egy hosszan elnyúló home-stúdió ahol a berendezések csak arra várnak, hogy felbődüljön az egyik dal a Born Villain-ről, Manson nyolcadik lemezéről, amely a 2009-es The High End of Low-ot követi. Talán a lakás kinézete nem mond sokat, de néhány komoly kreatív fétist tartogat Manson számára, aki először az áttörő lemezének, az Antichrist Superstarnak a készítésekor járt itt. Akkoriban a hely a Titanic színészének, Billy Zane-nek a tulajdonában volt; ő és Manson gyakran gyűltek össze itt különböző célokból, beleértve a művészi jellegűeket is. Zane festészet iránti érdeklődésének hatására Manson elkészítette első vásznát, éppen itt. Következésképpen, azt mondja, ez a hely tökéletes érzéket adott neki, hogy megírhassa és felvehesse itt az új albumot.

„Először akkor jártam itt a karrierem során, amikor azt éreztem, hogy minden előttem áll, semmi nem elcsigázott, minden izgalmas és újszerű.” – magyarázza – „Ennek a helynek megvan a maga valamiféle varázslata, hiszen itt készítettem az első festményemet is. Elhatároztam, hogy újragondolom önmagamat és ezt nem lehet igazán végigcsinálni valamiféle környezeti változás nélkül. Tehát miután visszatértem a legutolsó turnénkról, elraktam az összes kincsemet, a páviánjaimat és a náci egyenruháimat” – mondta szarkasztikusan, megszakítva egy nevetéssel – „egy raktárba. Mindent hátrahagytam kivéve a könyveimet és a filmeket, és csináltam egy helyet, ami csak fekete és fehér, szó szerint nem vittem magammal semmilyen alkotást, így rá voltam kényszerítve hogy én csináljak.”

Manson bevezeti a Revolvert a felvevő stúdióba, ahol egy teljes hosszúságú Born Villain bemutatóval kényeztet minket. Akár a helyben rejlő varázserőnek köszönhető, akár nem, az album tagadhatatlanul a legfrissebb és leg hangzás centrikusabb Manson lemez a 2000-es Holy Wood óta. Habár Manson ördögi morgása összetéveszthetetlen, az olyan dalok, mint a „Slo-mo-tion”, a „Breaking the Same old Ground”, a „Pistol whipped”, a „Born Villain” és még az istenien perverz „The Gardener” is rendelkezik a soványabb és átlagosabb érzettel, ami nem hasonlítható egyik korábbi munkájához sem. Hipnotikus löketével és rövid, éles, torzított gitár riffjeivel (amiket sok esetben Manson játszik), a Born Villain kevésbé hangzik primitívnek a korai felvételeihez, mint egy frissítés a poszt-punk zenében, ami eredetileg inspirálta. 

„Nem hasonlít egyik régebbi lemezemre sem a hangáza.” – ismeri el – „Valójában, inkább azokra a zenékre hasonlít amiket a lemezek elkészítése előtt hallgattam – Killing Joke, Joy Division, Revolting Cockes, Bauhaus, Birthday Party – elég ritmus-vezérelt” – folytatja – „és tulajdonképpen nagyon bluesos. Ez az első lemez ahol megismétlem a versszakokat. Csak különböző módon éneklem a szavakat a következő alkalommal. Ezt még soha nem tettem, mert régebben mindig úgy éreztem, hogy sok dolgot kell leírnom. Vannak bizonyos dalok, mint a ’The Gardener’ és a ’Children of cain’ amik egy történetet mesélnek el, szóval a középpontba állítottam őket. Amikor ez végül rendesen befejeződik, szerintem ez lesz talán az eddigi legnagyobb koncept album. És ez nem fiktív, mint volt… Nem első szám harmadik személy.”

A hallgatás parti véget ér, visszatérünk a nappaliba, ahol – Manson abszint, a Revolver pedig vörösbor és számos csomag Gushers fruit (ez egy kis snack by szerk.) felett – leülünk, hogy boncolgassuk művészi fejlődésének legutóbbi megtestesülését.