2012. március 1., csütörtök

Revolver: A férfi akitől félsz - Második rész

Q: Számos ember, aki tudta, hogy interjút fogunk készíteni veled, megkérdezte: „Még mindig ijesztő?” Az vagy? Vagy ez már teljesen elvesztette jelentőségét?
Igen, ez nem arról szól, hogy ijesztő akarok lenni. Soha nem találtam magamat ijesztőnek. Mármint, ha egy lány lennék, és épp most fejeztem volna be a szexet velem, akkor elég ijedt lennék. Ezért használom a lányokat úgy, mint az AIDS teszteket – ha elkezdenek haldokolni 18 hónappal később, akkor azt gondolom: „Oh a picsába. Most már aggódnom kell!” [nevet] Az emberek azt várják el tőlem, hogy sokk-rocker legyek, de ma már semmi olyat nem tudsz csinálni, ami sokkoló. Az egyetlen, amit tehetsz, hogy összezavarod őket. Soha ne ürítsd ki a rejtélyek tarsolyát. Soha ne hagyd, hogy az emberek határozzák meg azt, hogy mit csinálj. Ez nem arról szól, hogy „csörögsz”, amikor „zörögnöd” kéne. Nem is arról, hogy valami példátlant és kiszámíthatatlant csinálsz. Ez csak arról szól, hogy ne csak egy szó legyél, vagy valami olyasmi, ami nem egy átalakulási folyamat része.

Q: Hogyan került a Born Villain trailerének rendezői székébe Shia LaBeouf?
Saját magától akarta csinálni. Ő is finanszírozta. Lelkes rajongó. Lehet, hogy valamilyen módon nem ismerte fel az iróniát és – nem szándékosan – a megcsúfolását a Machbeth idézetben, amit a végén mondok: „Az élet: árny, Mely jár-kel; egy szegény komédiás, Ki egy óra hosszant tombol és dühöng, Azzal lelép, s szava se’ hallatik; Mese, mit egy bolond beszél, teli Hangos dagálylyal, – ám értelme nincs!” Nem hiszem, hogy teljesen felfogta. De ha mégis, az még jobb…
Van egy csomó filmes dolog amit csinálok és köze van a lemezhez. Van néhány ötletem tehetséges és szokatlan színészek és rendezők bevonására. A tavalyi évből a kedvenc filmem a Rubber. A rendező, Quentin Dupieux, szeretné ha vele dolgoznék egy filmen, én pedig szeretném ha esetleg csinálna egy videót nekem a „The Gardener”-hez. Nem garantálom hogy ez meg fog történni, de nagyon tetszik az ötlet hogy nem kell törődnöm az egyezménnyel hogy: „Minden dalnak három perc, 15 másodperc hosszúságúnak kell lennie, és szükséges egy videó az MTV-nek is.” Ez a világ számomra nincs többé.

Q: Honnan jött a Born Villain cím?
Nem a Born Villain volt az eredeti ötletem. Először Co-Morbid-nak akartam nevezni, de ez inkább valami rossz death-metalos címként hangzott, a morbid szó miatt. Persze a szó egy pszichiátriás ötletre utal – és én nem hiszek a pszichiátriában vagy a pszichológiában. Mindenre nyitott vagyok, de a pszichiátria nem éppen olyan dolog, ami valaha is sikeresnek bizonyult volna. A komorbiditás az, amikor több mentális zavarod van egyszerre, és nem tudják bizonyítani, hogy melyikek. Ez egy ürügy arra, hogy az embereket gyógyszerekkel tömjék, úgyhogy ezért nem így neveztem el. A Born Villain úgy kezdődött, hogy valakinek azt mondtam: „Az úriemberek inkább a szőkéket választják… de én egy gazfickó vagyok.” És a gazemberek számomra mindig a legérdekesebbek, legmegkapóbbak és legizgalmasabbak voltak – a kedvenc karaktereim az összes filmben és könyvben.

Q: Mi a helyzet a való élet gazembereivel?
Nem feltétlenül a valós élet gazemberei, ugyanakkor ott van Charles Manson és Marilyn Monroe, emberek, akik pengeélen táncoltak, akik veszélyesek és számkivetettek. Azt hiszem a „számkivetett” egy jó meghatározás, amivel azonosulni tudok. Most tartok annál a pontnál az életemben, hogy nem akarok börtönbe kerülni. Már voltam börtönben – Jacksonville Büntetés végrehajtási Intézmény 1994-ben – csak két napot, de kemény két nap volt. Megvertek. Befogtam a számat és megtanultam a leckét, majd bementem a mosdóba és megmostam a képemet Palmolive-val. De tetszik a „számkivetett” elgondolás, jobban, mint az Eat Me Drink Me-nél fantázia értelemben vett Bonnie és Clyde. Persze, csináltam már veszélyes dolgokat. Próbáltam már megölni valakit korábban, és már vádoltak emberöléssel, habár ott sem voltam. Szóval már pária [egyike az indus nép alantasabb kasztjainak, amelyet legmegvetettebb és legalacsonyabb néposztálynak tartanak by szerk.] vagyok – mint Pariah Carey! [nevet] Azonban úgy érzem, hogy ha valaki baszakszik valakivel, akit szeretek, vagy aki sokat jelent nekem – legyen az barát, partnerek, a macskám, a karrierem – meg fogom védeni, bármibe kerül. Most már nem hülye módon fogom csinálni. Ráadásul, ha a visszajáróról van szó, nem vagyok egy hagyományosan bosszúálló típus. Én az a típusú személy vagyok, aki megvárja, amíg a másik unokái felnőnek, aztán pedig felbérel egy bandát, hogy verjék szét őket csövekkel, régimódi stílusban.

Q: Oké, kik a kedvenc gazembereid?
Nos, ott van Ming the Merciless [Flash Gordontól], Lucifer… az emberek összetévesztik Lucifert a Sátánnal, de én kedvelem Lucifert, mert erős volt. Egy angyal volt, akit kivetettek mert azt mondta: „Mi a faszért ülsz azon a trónon, köcsög?” Lucifer az örök kedvenc. Hannibal Lecter is jó. Szerintem a legtöbb Edgar Allan Poe történetben, a gazember mindig erős. Robert De Niro a „Rettegés fokában”, nagyon jó gazfickó volt. Remek film volt, mert Nick Nolte technikailag nagyobb gazember volt. Szeretem azokat a filmeket, amikben az erkölcsi kód kétértelmű, ahol a főhős/ellenség vonal teljesen ferde. Dexter, egy erős gazember. A Boarwalk Empire-ben, ahogy mutatják, és ami nagyon tetszik, hogy nem lehet megmondani, hogy ki az igazi rosszfiú. Kedvelem Chalky White-ot – ő fekete. Csak szerettem volna egy kikiáltást a fekete gazfickóknak! [nevet] A Hófehérkében, a boszorkány erős. Bobby Peru, Willem Dafoe karaktere a „Veszett a világban”. Humbert Humbert a Lolitában. Macbeth is gazember. Drakula is. Frankenstein. De ők mind a körülmények áldozatai. Szinte a természet kontra nevelés. Ők összerakottak. Szinte azért hozták létre őket hogy ezt a szerepet hozzák.

Q:  Valójában, a legtöbb rosszfiú nem született.
Nem, nem azok. Itt az irónia. Köszönöm, hogy ezt észrevetted. Te nem vagy született gazember. Ennek a dalnak a refrénje pedig: „Született gazfickó vagyok/Ne tettesd magad áldozatnak.” Az emberek azt feltételezik, hogy ebbe beleszületsz, de amikor úgy nősz fel, hogy az emberek folyton azt mondják, hogy rossz dolgokat csinálsz, az a nevelés miatt van, nem a természet miatt. Szóval a Born Villain már egy ellentmondás önmagában. De őszintén szólva, nehéz az összes nagy gazemberre gondolni… Habár, a női gazembereket nem szeretem.

Q: Miért nem?
Mert levágják a farkadat és bántanak, metaforikusan és lelkileg is. [nevet] Oké, elmondom ki a kedvenc gazemberem – Patrick Bateman az Amerikai Pszicho-ból. A legszórakoztatóbb gazfickó. Nagy kérdés az embereknek, amikor a filmről és a könyvről beszélnek, és én mindkettőt szeretem. Kitalált? Vajon ez egy kijelentés arról, hogy a szomszéd srác bármi lehet, amit eddig nem is képzeltél? Komédia? Horror történet? Azt mondanám, ez az egyik kedvenc könyvem. Olyan humorosnak találom a karaktert, mert pop dalokat hoz fel a gyilkosságai indokaként. És ha belegondolsz, a látszólag ártalmatlan pop dalok a legerőszakosabbak. Amikor Neil Diamond énekli, hogy: „Kislány, nemsokára nő leszel”, ez perverz! Olyan mint a gyermekpornográfia. Annyi sötétség van a pop dalokban.

Q: Nem mintha a Born Villain rendelkezne hiánnyal a sötétségből.
Igen, de ez a lemez inkább a feltámadásról és megváltásról szól, amik hasonló szavak, de mégis mások. A megváltás valamiféle bűnbánatot igényel, nem erőszakkal vagy veszteséggel, hanem a felismerést hogy jobb emberré kell válnod. Ez a helyzet az összes karakterrel, akiket szeretek – Kenny Powers az Eastbound &; Down-ban, Hank Moodey a Kaliforgiában, Dexter – ők mind hibásak és próbálnak jobbá válni. Mindenki szereti látni a visszatérést. Mindenki szereti látni az estélytelen győzelmét. Mindenki szeretné látni, hogy a kutya már nem, hugyozik a padlóra. Én vagyok az a kutya. De én továbbra is a padlóra hugyozok!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése