Metal Hammer UK

Szóval, kinek az ötlete volt a turné?
RZ: Az ötlet teljesen logikus volt. A menedzsereink barátok… folyton erről beszéltek. Biztos vagyok benne, hogy évek óta beszélgetnek erről. Nyilvánvaló volt. Már régóta tervbe volt véve, de a beosztásunk soha nem egyezett meg. Azonban most végre sikerült.
MM: Ez egy jó kombináció, mert sokan nőttek fel ezzel a zenével. Szinte ugyanakkor jelentünk meg a zeneiparban is és a spektrum két különböző végét képviseljük. Az én koncertem inkább vallási és politikai témájú. Ha egy horror filmhez kellene hasonlítani, Rob inkább a Halloween-os. Egyik este azt mondta: „Nem rock sztárokat jöttetek el nézni, hanem egy Halloween koncertet.” Én ezt nem mondtam volna. Szerintem az emberek rock sztárokat jöttek megnézni és éppen eszerint cselekszem. Ez egy remek kettőssége a horror filmeknek; olyan, mint a Halloween-t és a Rosemary’s Baby-t nézni egyszerre. Ott van a pszicho horror, ahol amikor távozol, azt gondolod: „Mit láttam az imént? Mit jelentett ez?” szemben a „Hű, ez káprázatos volt, megkoronázva tűzzel és alvadt vérrel!” Egyikünk számára sem sértés ezt kimondani.

Barátok vagytok? Együtt szoktatok lógni?
RZ: Ha emberek vannak körülöttünk, beszélgetünk és elvagyunk. Azonban a mi bandánk inkább a mieinkkel lóg együtt, az ő bandájuk pedig az övékkel.

Eddig jól halad a turné? Mindenki kijön egymással?
MM: Az egyik dolog, ami miatt szomorú vagyok ma, hogy itt van ez [boríték 10,000$-ral]. Később lesz egy komoly beszélgetésünk Rob-bal. Le kellett rövidítenem a koncertemet és nem volt lehetőségem eljátszani az utolsó dalunkat. Úgy gondoltam, hogy mivel ez fifit-fifti megállapodás Rob-bal, ezért ő is beadhatna 10,000$-t, hogy eljátszhassam a Beautiful People-t. Három percbe telt volna. Így ezután az interjú után, olyan lesz mint az „A fistful of dollars” Clint Eastwood-dal vagy… nem tudom milyen lesz. Jelen pillanatban van egy kis vita arról, hogy ki a helyesebb ikertesó.

Akkor nem igazán vagytok barátok?
MM: Ismerem Rob-ot. Úgy nőttem fel, hogy imádtam a White Zombie-t. Nem tudok felhozni semmit ellene, csak nem szeretem ha átverik a rajongóimat akik eljöttek megnézni valamit, főleg ha ennek fifit-fifti kapcsolatnak kellene lennie. Ma később kezdtem, de befizettem a 10,000$-t és ha ő is így tett volna, a rajongóim hallhatták volna a Beautiful People-t.

Micsoda? Mi köze ehhez a 10,000$-nak?
MM: Csak valami szervezéses baromság. Figyelj, én nem akarom, hogy úgy tűnjön valami viszály van köztünk. Kedvelem Rob-ot; eljött a szülinapi bulimra.

Habár a viszályok izgalmasak.
MM: Igen, de nem akarok viszályt szítani emiatt. Ha valami miatt ilyesmit tennék, az amiatt lenne, hogy miért van nála két volt bandatagom is. A helyzet az, hogy a mai napig jól kijövök velük. Azért rúgtam ki John 5-ot, mert kedves és jól gitározott. Két dolog amit nem akarok a bandámban. És valójában megkértem Gingert, hogy doboljon a turnén, de mivel megegyezett Rob-bal, nem volt lehetősége rá. Ráadásul Ginger egyszer felhívott engem az éjszaka közepén, sok évvel ezelőtt, hogy odaadom-e neki a zuhanyzó függönyt. Ez megrémít, és ez tetszik. Biztos vagyok benne, hogy veszélyes. Pont emiatt hiányolom a bandámból, ha el kellene ásnom egy holttestet, azt mondanám: „Héj, Ginger…” Szóval, amiről azt hiszik az emberek, hogy viszályt szít köztünk, valójában nincs is.

Rob, nehéz olyan embereket találni, akik hajlandóak más neve alatt játszani, ahogy ti is teszitek?
RZ: Nagyon nehéz, mert számos dologra szükségem van. Mármint, elsősorban remek zenészekre van szükségem, ez magától értetődő. Néha az emberek elmerülnek a pirotechnikában és nem is hallják, hogy mi történik, de ha odafigyelnek, azt mondják: „A francba, ez a srác nagyon tud.” Úgy értem, nem tudnék mondani még egy olyan jó gitárost, mint John 5. Olyan jó, mint bárki más. Ezután meg kell találnod azt, aki megérti, hogy mit próbálsz csinálni. Azután pedig olyanokat, akikkel képes vagy egész nap ellenni. Végeredményként egy rohadt rövid listát kapsz.

Ez megmagyarázza, hogy két zenészed miért játszott korábban Mansonéban. Most pedig a Rob Zombie-ban vannak. Magabiztosnak kell lenni, hogy minden működhessen.
RZ: Jelenleg minden tökéletes. Úgy értem, bármi megváltozhat, mindenki viselkedhet furán, minden darabokra eshet. De akikkel most körülveszem magam, ők megértik. Ezért nincs szükség új srácokra. Az emberek azt kérdezik: „Miért nem szerzel olyan srácokat, akikről még nem hallottál?” Hát mert pont az lesz a legnagyobb seggfej a turné első hete után. Mert túl zöldfülű, hogy megértse. Ki kell menni és kellő figyelmet fordítania mindenre.

Milyen vizuális megoldásokkal készültetek a turnéra?
RZ: Mindent bepakoltunk, amit csak lehetséges. Mindenből többet. Több pirotechnika, több videó, több hatalmas robot. Olyan dolgok, amiket nem is tudok leírni. Még a csapat is azt mondta, hogy: „Hogy hívjuk ezt… a kibaszott hatalmas gépezet amin kivonulsz a színpadra?”
MM: A mi koncertünk nagyon kultusz-szerű, nagyon Jim Jones-szos, nagyon politikai. A Columbine-nal kezdődik, a halott gyerekek hegyével, amivel megvádoltak, a háttérként. Aztán átmegy glam rock-ba drogokkal, aztán jön a fasizmus rész. Bemutatja a karrieremet. Bajkeverőként kezdtem. Olyasmit csináltam, amivel az emberek azonosulni tudtak, aztán pedig pont azzal vádoltak meg, amiről azt mondtam, hogy ne tegyék. Szerintem, akik hallgattak zenét, megértették, azok pedig akik pózolnak és politizálnak, bűnbaknak használtak engem. Ezt teszem én is, mert a fele félelem és gyűlölet, a másik fele pedig szeretet és elszántság és nem lehetsz rock sztár, ha nincs meg benned a kettő. Szóval ez a koncert bemutatja a karrieremet, alapvetően. Baj, glam rock, drogok, fasizmus, düh, gyűlölet, újra.

A fasiszta nézőpont is lehet aggasztó, nem?
MM: Az emberek azt kérdik: „Náci vagy?” Ugyan már, rúzsozom magam. Az a helyzet, hogy a szvasztikák izgalmasak. Nem az, amit szimbolizálnak, hanem a vörös, fekete és fehér kombinációja. Mint Walt Disney. Ugyanazok a színek. Ezek az alkímia alapvető színei, mindig működnek. Fekete haj, fehér arc, vörös rúzs, ezért keresünk egész életünkben olyan lányokat, mint Bettie Page. Erre van ráállva az agy. Hallasz egy magas hangot egy horror filmben és megijedsz. És amikor bizonyos dolgokat látsz vagy hallasz a színpadon, az emberek egy dologra gondolnak. Ez a Pavlov reflex.

A koncertek és a turnék mérete nem csökkent a 90-es évek óta? Vagy inkább fokozatosan nőnek?
RZ: Nagyobbak. A vicces az, hogy lekorlátozódott az egész csak a színpad területére. Manapság gyakran kell a kellékek nagy részét a kamionon hagynunk, mert nem elég nagy az aréna. A legtöbb aréna akkora mint egy hoki pálya, ami eléggé körülhatárolt. Ez a probléma. Nem tudunk rendesen berendezkedni a színpadon. Soha nem gondoltam volna, hogy egy aréna színpad kicsi lesz.

Habár ez egy együttműködéssel létrejött turné, nem érzitek úgy, hogy van egy kis versengés köztetek? Próbálgatjátok egymást?
RZ: Én mindig versengek mindenkivel.

Még mindig?
RZ: Persze. Muszáj. Már láttam korábban, hogy bandák azért oszlottak fel, mert túl önelégültek lettek azzal szemben amit letettek az asztalra. Ezért hulltak szét. Mi minden miatt paranoiásak vagyunk. Ez nem rossz fajta versengés Manson és köztünk, mindenkivel ez a helyzet, Alice Cooper-rel, a Slayer-rel, bárkivel turnéztunk eddig. Ez a természetes. Akik ilyen hosszú ideje vannak a szakmában, ugyanígy éreznek.
MM: Jelenleg úgy érzem, hogy a visszatérésemen dolgozom. A Born Villain a visszatérő lemezem. Voltak idők, amikor letértem arról az útról, amit járnom kellett volna, a sok információval a fejemben. Frusztrált voltam és nem akartam zenélni, mert akkor odaadtam volna a profitálóknak, a lemezkiadónak, az Interscope-nak és ők valami olyasmit tettek volna vele, nem olyan okosan bántak vele, mint én, felhígították. Én pedig azt gondoltam, miért akarnál venni egy hentes kést, amire aztán szigszalagot raksz és úgy próbálod ledöfni az embereket?

Umm…
MM: Bocs, ez fura hasonlat volt. Alapvetően megpróbálták tompítani. Nem is értem, akkor miért akartak ennyire engem. Csak arra akarok kilyukadni, hogy tökéletes üzletemberek voltak. Így mindent megpróbáltam, hogy megszabaduljak a kiadómtól. Olyan volt, mint egy újrakezdés. Mármint, nem kellett kuncsorognom másik szerződésért, az emberek sok pénzt szórnak el, de mit és a pénz? Csak egy olyan dolog, ami lehetővé teszi, hogy folytasd azt az életben, amit szeretnél. Nem érdekel a pénz. Engem az érdekel, hogy azt csináljam, amiben jól érzem magam. Amikor már nem olyan élvezetes, nincs értelme.  Volt egy időszak a lemez előtt, amikor nem tetszett az, aki voltam. És el kellett ismernem magamnak, hogy visszatérésre van szükségem. És ezt nehéz volt lenyelni. Kimondani, hogy nem voltál olyan jó, mint voltál azelőtt. Így helyrehoztam a dolgot.

Marilyn Manson merne béna lenni? Mi lenne, ha egy Fleetwood Mac fázison mentél volna keresztül, akkor is gyűlölet himnuszokat írnál tiniknek?
MM: Egyértelműen szeretnék zeneileg más dolgokat is kipróbálni. Elkezdtem marijuanát szívni. Megnyitja az elmémet a zenéhez. Zenét hallgatok, miközben be vagyok tépve és azt mondom: „Ez csodásan hangzik.” Biztosíts, hogy ezt kiemelt betűtípussal fogod a cikkben leírni. Azonban, hogy megváltoztassam az egész hozzáállásomat, pl. hogy Brian Warner legyek Marilyn Manson helyett, ez nem olyan egyszerű. Ez a szoba [koromfekete falak és egy tükör] pont olyan, mint a házam. Ez vagyok én, amit 15 éven keresztül csináltam. Hozzászoktam. Sokkoló lenne életmódot változtatni. Számomra egy kaland kisétálni a boltba egy dollárral a kezemben és venni egy szendvicset. Nem azért mert prima donna vagyok, egyszerűen csak nem ismerem ezt az életmódot. Az elmúlt 15 évet koncertezéssel töltöttem. Napkelte előtt bújok ágyba, mint Dracula. Ez nem jelenti, hogy dekadens vagyok vagy abnormális, csak ehhez szoktam hozzá.

Aggódtál valaha amiatt, hogy méltósággal öregedsz-e meg? Képes vagy 45 évesen is lázadásra szítani az elveszett gyerekeket?
MM: Még nem vagyok 45.

Nem, de az leszel.
MM: Igaz. Láttad már a Wild in the Streets című filmet? Max Frost egy rock sztár, aki lázadásra veszi rá a gyerekeket, de aztán túl öreg lesz. Erre alapoztam ezt a turnét. Sok szintje van. A Personal Jesus-t egy tükörbe nézve énekelem. Ez foglalkozik a témával. Sok szint van. Várj, mi is volt a kérdés?

Az emberek nem félnek a 40-es éveiben járó emberektől.

MM. Ez helytelen megállapítás. Hitler, Bush, Saddam Hussein…

Oké, persze, emberek, akik hatalmi pozícióban vannak. Mi felforgató rock sztárokról beszélünk.
MM: Helytelenül értelmezik az emberek az idősebbeket; elfelejtik, hogy ők találták fel a drogokat meg anális szexet. Az idősek már azelőtt csináltak ilyesmiket, hogy mi megszülettünk volna. Nem konzervatívok, csak annak tettetik magukat. Egy szép napon mi is annak fogjuk tettetni magunkat, amik nem vagyunk. Habár én megpróbálom majd nem ezt tenni. Tettetni fogom, hogy ne tettessem amit tettetek. Ezt találd ki. Félúton elakadtam ugyan a fű miatt.
RZ: Mindig is úgy éreztem, hogy amit teszek, az akkor is működni fog ha idősebb leszek. Mindig is elszomorított, amikor valaki teljesen bekattan, mert már nem fiatal és cuki vagy valami, mert akkor gyorsan kiég és máris Davy Jones vagy. Számomra néhány ember sokkal menőbb lett, ahogy idősebb lett. Mindig úgy gondoltam, hogy Tom Waits és Frank Zappa menőbb lett. Soha nem voltam megszállottja ennek a fiatalság dolognak. Ugyanakkor, óvatosnak kell lenned. Már beszéltem erről Alice Cooper-rel. Tudod, a sokkolás szép és jó, de egy idő után kikopik és a dalokról kell szólnia. Mert komolyan, ha az emberek az őrült show és a sokk miatt jöttek, nem jönnének vissza 20 évvel később. Nekem fontos hogy képben legyek azzal, amit csinálok, nem lehet, hogy néhány évig nem figyelsz semmire és akkor minden jó. Van egy pont, ahol ha nem figyelsz, azzá a pasassá válhatsz, akit folyton figyeltél és idiótának fogod gondolni. Tudatosnak kell lenned, mert ez megtörténik az emberekkel.

Mindketten ügyesen kombináljátok a horrort és a hard rockot. Mi az a kapocs, amitől ez olyan jól működik?
RZ: Nem tudom. Még soha nem gondoltam erre így, mert igazság szerint, a banda mindig azokat a dolgokat képviselte, amikbe éppen beleástam magam. Néha ennek köze volt a horrorhoz, néha nem. Egy fura keverék. Mint a Misfits. Nem mindig a horrorról írtak. A bandát egy Marilyn Monroe filmről nevezték el. Azonban a fogékonyság mindig is nagyon fura volt, így működött. Ismerek néhány bandát, akik próbálnak „horror rock” bandák lenni és nagyon mű az egész, mintha megjátszanák. Az egész csak az én furcsa nézőpontom és nekem működik.

Emlékeztek az első horror filmre, amit igazán megrémisztett titeket?
RZ: „The Wizard of Oz”! A repülő majmok miatt. Még nem voltam ovis, szóval nagyon fiatal voltam. Az első film, amit moziban láttam, a „Willy Wonka & The Chocolate Factory” volt. Az a jelenet az alagútban, az elég para volt.
MM: Soha nem készítettek igazán jó filmet a Bibliából, pedig innen származik az összes horror film. Ott az apokalipszis, az Ördög, zombik, mivel Jézus feléled, vámpírok, mert vért isznak benne, keresztre feszítés, rítusok, minden benne van a könyvben. A kereszt a legjobb valaha kitalált ajándéktárgy. Ráadásul a templomok a legijesztőbb építmények a világon. Kísértetházak. Szóval a kereszténységnek köszönhetően, halálra rémítettek minket gyermekkorunkban.

Egy mostani felmérés szerint 3 fiatal közül egy nem vallja magát vallásosnak Amerikában. Vállaltok ezért felelősséget?
MM: Ha szerinted ez nekem köszönhető, akkor adj egy pacsit. De nem mondtam, hogy nem hiszek a spiritualitásban. Hiszek abban, hogy valamibe bele kell tenned a szívedet és a lelkedet. Nem vagyok nihilista, a művészetben hiszek. Nem hiszem, hogy tudnék hinni Istenben. Még mindig keresem a választ, de a vallás túl korlátozott, adóztató és nyilvánvaló. Az emberek meglátják, hogy vannak sokkal ijesztőbb dolgok is.

Mint például?
MM: Az emberek. Az apám harcolt Vietnámban. Hazahozott magával egy puskát, de nem kb. 15 évvel ezelőttig nem ismertem a történetét. Fognyomok voltak rajta és ugyanaz a modell volt, amit Oswald használd Kennedy meggyilkolásához. 6 éves koromban megtanított lőni vele. Megkérdeztem tőle, hogyan kapta és azt mondta, Agent Orange-t permetezett. Helikopter pilóta volt és az volt a parancs, hogy ha a helikopter lejjebb repül, meg kell ölniük a fordítót. Így kapott puskát. Nagyon jól kitanított. Jól céloztam – akár mesterlövész is lehetett volna belőlem.

Egy lehetséges másodállás?
MM: Szívesen csatlakoztam volna a sereghez, hogy ingyenes engedélyem legyen embereket lelőni, hogy levezessem az agressziót. Az egyetlen ok amiért nem csatlakoztam, mert nem akartam levágni a hajamat. Elég hülye indok. De ugyanakkor, nem akarom ezt a súlyt a vállamon cipelni. Nem akarok idegeneket ölni. Ha megölnél valakit, az csakis szenvedélyből lenne. Bizonyos értelemben a gyilkolás és a művészet olyan közel van egymáshoz, mert szenvedély van benne. Ha pszichopata, sorozatgyilkos vagy tömeggyilkos vagy, legalább van benned szenvedély.

Volt már olyan időszak a karrieredben, amikor úgy érezted csak sodródsz az árral?
RZ: Nem, mert mindig megálltam. Például, amikor a White Zombie szánalmassá vált, amikor a népszerűségünk csúcsán voltunk, a koncertek hatalmasak voltak, nagy arénás turnéval, én pedig azt mondtam: „Ennyi volt.” Nem vagyok képes többé felmenni a színpadra és azt tettetni, hogy ez csodás. Ha jól érzem magam, teljesen annak szentelem magam. De amint ez megszűnik, kilépek. A kölykök azt hiszik, a pénzért teszel mindent, de a pénz már rég nem számít. Lehet, hogy sokan ezért csinálják, de én nem lennék képes rá. Meg tudod mondani, ha látsz egy bandát, hogy érdemes-e együtt maradniuk vagy sem, utálják-e egymás vagy sem, vagy hogy az a turné csak a pénzért van-e vagy sem.

Biztosan szemtanúja voltál már ennek.
RZ: Igen, idén. Nem mondhatom el ki, de a bandatagok megjelentek az öltözőnkben. Mert mind barátok vagyunk, együtt lógtunk és ezek a srácok odajöttek hozzánk, hogy: „Baszd meg ember, utálok a bandámban lenni, unalmas, senki nem beszél a másikkal. Ti mindig úgy tűntök, hogy jól szórakoztok a színpadon.” És végül mind az öltözőnkben kötöttek ki és csak nyavalyogtak. Évekkel ezelőtt megállapítottam valamit: a fiatalabb bandák, akik minden miatt panaszkodnak, azért teszik, mert nincs viszonyítási alapjuk, de ha együtt maradnak és idősebbek lesznek, rájönnek, hogy ez a legkirályabb meló az egész világon.

Várjátok már az angliai és európai turnét?
RZ: Már rég nem turnéztam a világ többi részén, mert a filmezés kezdett a turnézás rovására menni, de Anglia és Európa mindig is remek helyek voltak.
MM: Szeretnek ott engem. Anglia és Európa legalább annyira, ha nem jobban szeretnek engem, mint Amerika, mert sok klubban léptem fel és mert úgy tekintenek Amerikára, ahogy én, kívülről. Ránézünk az egészre és azt mondjuk. „Egy pláza vagy.” Engem megértenek, de pl. a Kiss-t nem. Nem töltöttek elég időt ott, hogy megértsék. És nem láttak még elég Rob Zombie-t, hogy megértsék, amit csinál.

Akkor várj, ti vagytok Európa Kiss zenekara?
MM: Nem, Rob Zombie az. Nem kicsinylem, de nem ismerik őt még olyan jól, mint engem, mert tudom, hogy az USA nem az egész világ, csak egy kibaszott apró része és hogy a világ tele van olyan emberekkel, akik hallgatni akarnak, megérteni és valami olyasmit kapni, ami jobb az életből, a zenéből és a művészetből. Soha nem éreztem, hogy szükséges kimondani, hogy a Ohio-ban és Texas-ban le van egyszerűsítve a hatásköröm. Úgyhogy Metall Hammer, Anglia, igen, jövök és hozom a forróságot magammal. Vigyázzatok.

Tudom, hogy most mentek az after-partira. 150$-ba kerül veled találkozni! Ez kész rablás.
MM: Tudom.

Tenned kell valamit a szegény gyerekekért…
MM: Azt csinálom. Megengedem, hogy kiverjék.

Kísértő emlékek: Twiggy Ramirez

Egy gyors kérdés. Láttál már szellemet?

Twiggy: [becsukja a szemét és gondolkozik] Béna vagyok. Próbálok kitalálni egy ütős sztorit.

Nem? Vagy tényleg láttál?

Éreztem a jelenlétét de magát a szellemet nem. Őszintén szólva, nem is tudom eldönteni, hogy hiszek-e

bennük vagy sem. Nem hiszem, hogy léteznek, de szerintem több közük van az energiához. Azt mondják, ha valaki meghal azt a helyet fogja kísérteni, mindenhol meghalnak emberek, így az egész világot kísértik. Emiatt úgy hiszem, hogy a szellemek olyan energiák, melyek még nem találtak otthont. Nem hiszem, hogy személyes kapcsolatuk lenne ezzel a világgal. Az viszont biztos, hogy egyszer már éreztem valamiféle energiát, mintha valaki figyelne. Amikor a Holy Wood-ot vettük fel a híres kísértetházban, az akkori dobosunk, Ginger Fish gyakran hallott zongora játékot. Volt egy fürdőszoba ami mellett mindig elhaladtam a  tetőtér felé és mindig az az érzésem volt, hogy van odabent valaki.

Jó vagy rossz jelenlét?

Nem rossz, csak ott van. Éreztem. Habár lehet, hogy csak a drogok miatt. Lehetett a drog okozta paranoia is.

Paranormális paranoia! Mit csináltál?

Csak tettem a dolgom. Egyszer amúgy volt egy szellem a házamban, most hogy mondod. A fürdőszoba csap magától elindult.

Mit csináltál vele?

Elzártam.

Te vagy a leglogikusabban gondolkodó szellemvadász akit valaha láttam.

Ez nem történhet meg magától, fizikai erő kell hozzá. Újra elindult én meg újra elzártam és kissé kiborultam. Azt mondtam: "ne, szellemek nincsenek..." Erre elkezdtek villódzni a lámpák. Aztán kiderült, hogy rövidzárlat volt benne és folyton villogtak amikor felkapcsoltam őket.

A csapon viszont nincs rövidzárlat.

Nem, azon nincs.

Oké, még egy kérdés. A legjobb gyerekkkori Halloween jelmez?

Egyszer C-3Po-nak öltöztem és az anyukám becsomagolt alufóliába és a többi srác is ugyanolyan jelmezben

volt mint én. Nagyon elérzékenyültem és sírni kezdtem. Bementem a másik szobába és felvettem egy Darth Vader álarcot és egy köpenyt. És vannak rólam képek is.

Fura, hogy ezt mondod. Ez történt velem is. Michael Jackson voltam és a másik srácnak jobb volt a kesztyűje. Addig hisztiztem, amíg nem cseréltünk kesztyűt. Anyukám valami fura flittereket rakott az enyémre. Azt hiszem onnantól kezdve nem voltam jó gyerek a számára. Szerettem hisztizni, szó szerint a földön üvölteni. Ezzel sanyargatnak a mai napig. Mindegy. Mi a legjobb felnőtt jelmez?

Tavaly Harry Caray voltam. Will Ferrel verziója.

Mindenki felismerte?

Nem, hacsak nem beszéltem, mert előadtam magam. Komolyan olyan régen volt már, hogy nem is emlékszem Will Ferrell hangjára. "Feldugnék egy szendvicset a seggembe". Will Ferrell ezt csinálná amikor értelmetlen dolgokról beszél. A Smashing Pumpkins-es James Ihával voltam és Ő meg Dorothy volt az Ózból. 

Ijesztő. Idén mi leszel?

Talán saját magam, mert aznap koncertezünk.

Nem öltöztök be? Lehetnétek üzletembernek öltözve. Kedvenc horrorr film és végeztünk.

Az eredeti Texasi Láncfűrészes. Gyakori válasz de rohadt ijesztő. 

Revolver - Horror különkiadás

„Ha sokkolni próbálod az emberek, a legfontosabb dolog amit megtehetsz a horror-ban és a rock and roll-ban – amik szerintem kéz a kézben járnak, ha arról szó, hogy mit szeretek – az összezavarás és a káosz.” – mondja Marilyn Manson, üdvözölve a Revolvert west hollywoodi házában. – „Van pl. egy kábító pisztolyom, ami elég sokkoló.” – teszi hozzá, miközben benyúl a hűtőbe és sörrel kínál minket – „Kipróbálhatjuk a golyóitokon, ha gondoljátok.”

El kell ismernünk, hogy most nincs sok kedvünk egy kis altájéki elektrosokkhoz, viszont a horror és a rock n roll szerepel a napirenden. Manson bizonyosan tud egy-két dolgot mindkét művészeti formáról és most hogy végzett a Born Villain albumát népszerűsítő turnéjának első felével, kész elindítani a horror-rock bárt a Twins of Evil turnén való részvétellel, ami egy kiruccanás Rob Zombie-val, terrorizálva idén ősszel Amerikát, Angliát és Európát. Zombie és Manson párosa olyan tökéletesnek tűnik (és teljesen nyilvánvalónak), hogy eleinte azt hittük, hogy már turnéztak közösen előtte – de nem így van, ez lesz az első közös pusztításuk a színpadon és úgy tűnik Manson is legalább annyira várja már, mint mi.

„Erre vágynak az emberek” – mondja – „És én pedig mindig igyekeztem eltérni a nyilvánvaló dolgoktól, de néha ettől még nem leszel klisés.”

Szóval vegyetek egy magasított támlájú kínzó széket és csatlakozzatok hozzánk, amint alászállunk a Twins of Evil turnéhoz, a Slo-mo-tion videóhoz, a pszicho horror iránti imádatához, a szellemekkel való lehetséges találkozásához és a zenékhez és filmekhez amiktől teljesen kiborult kicsiként. Ne feledjétek, hogy tartsátok keresztben a lábatokat, mert ennek a pasasnak kábító fegyvere van és nem fél használni.

Hogyan jött létre végül is ez a közös turné?

A turné Rob ötlete volt. A menedzserem odajött hozzám és azt mondta: „Felmerült ez a dolog és valószínűleg nem akarsz majd belemenni, de mit szólnál egy turnéhoz Rob Zombie-val?” Erre azt válaszoltam: „Tökéletes!” Persze, az ok amiért mindenki azt hitte, hogy nem fogok belemenni, hogy két ex-tagom is a bandájában van. Először is, újra baszogathatom őket és még a bandámban sincsenek – ez itt a bónusz kérem szépen! Másodszor, nagy rajongója voltam a White Zombie-nak a Marilyn Manson kezdetekor. Nem ismerem Rob-ot túl jól. Találkoztunk már egymással de soha nem volt időnk együtt lógni. Mindig kedveltem a személyét. Így egyből igent mondtam. Tudván, hogy a mondat azzal kezdődött, hogy:  „Valószínűleg nem fogsz belemenni…” De, meg fogom csinálni! És aztán a következő mondat az volt, hogy: „Tudom, hogy nem akarod majd, hogy Jonathan David Dj-zen előtted.” Oh, dehogyis nem – 100%-os igen!

Mennyire jól ismered Jonathan Davist?

Egy kicsivel jobban mint Robot. Volt pár intim pillanatunk. Ez elég kétértelműen hangzik, de tulajdonképpen igaz, abban az értelemben, hogy láttam meztelenül és nem volt szexuális a helyzet. Ott voltam még én, egy öv és nem engem ütöttek meg az övvel. És most itt hagyjuk is abba. [nevet] Őszintén szólva, ha más idegállapotban lettem volna és meg lett volna bennem a tudatlanság, hogy elég arrogáns legyek egy ilyen lehetőség elutasításához… nem éretten gondolkoztam, hanem úgy gondoltam, hogy jó móka lesz – és a Rob Zombie-val együtt játszani sokkal jobb mint más bandákkal, amikor nem volt választási lehetőségem se. Nem akarok senkit se megnevezni de néha nincs választási lehetőséged. Rob is megadja az embereknek amit akarnak és szerintem király lesz együtt turnézni velük. Akár együtt lógunk majd, akár nem. Biztosan kínozni fogom John 5-ot, efelől kétségem sincs. Ebben 100%-ig biztos vagyok.

Te és Rob mindketten túlteljesítetek a színpadon. Készülsz valami különlegességgel?

Először is szögezzük le, hogy az én koncertem totál más lesz, mint az övé. Azt hiszem elég jól megtanultam a leckét arról, hogy a „kevesebb néha több”, de ez nem jelenti, hogy az egész le lesz csupaszítva. Csak kicsit másképp lesznek a dolgok. Mikor bekapcsolod a tűzijátékokat és közben játszol, nehéz az effekteket túlszárnyalni. Én nem azt mondom, hogy neki megy de én nem akarom túlszárnyalni. Rob előtt akartam játszani, mert nincs meg az egóm, hogy együtt lépjünk fel. Úgy gondoltam, hogy ezzel megadatik a lehetőségem, hogy megtegyem, bármit is kell tennem és bármit is csinál ő utánam, az csak neki lesz kihívás. Így az én munkám sokkal egyszerűbb. [nevet] Azonban nem úgy tekintek erre, mintha egy előzenekar lennénk, mert ott van Jonathan Davis erre a feladatra. Jó lesz DJ-ként látni őt. Mókás lesz őt is megkínozni újra. Már bekészítettem az övemet… de annyit elmondhatok, hogy nem ugyanolyan lesz, mint a Born Villain turné.

Mivel ez az interjú a Horror kiadásunkhoz készül, meg szeretnénk kérdezni, hogy melyek a kedvenc horror filmjeid.

Oh, remek – Szeretem a kurvás filmeket! [nevet] A „Horror” egy nagyon nyugtalanító szó, különösen ha nem amerikai vagy. Amikor Japánban voltam, pont Halloween volt és rájöttem, hogy a Japánok odavannak a boszorkányságokért. A Halloween boltban csak ilyen jelmezek voltak, hogy: „Arany boszorkány”, „Bűbájos boszorkány”, „Gonosz boszorkány”… 

Mintha a „The Craft”-ban (1996) találná magát az ember , de vegyítve a Contempo Casuals márkával. És azok a japán lányok akik körbevezettek, megkérdezték: „Mész heroin partira?” Én meg: „Nem használok heroint, de ez jól hangzik – hol lesz?” Kiderült, hogy úgy értették, „Halloween”. Nem akarok viccet csinálni az akcentusukból, de tényleg azt hittem, hogy „heroin partit” mondanak. Visszatérve, kurvás filmek, horror filmek…

Melyek azok a filmek amiket tényleg ijesztőnek találsz?

Amik engem megrémisztenek? Gyerekként  - és még ma is valamilyen szinten, de más okokból – a természetfeletti horrortól halálra rémültem, mert keresztény iskolába jártam, így mindentől féltem ami az ördöghöz volt köthető, olyan szinten, hogy mindig megvizsgáltam a  fejbőrömet, hogy rávan-e tetoválva a 666. Nem tudtam, hogy az „Ómen” című filmben tényleg ott volt az a tetkó vagy elvitték a kölyköt egy tetováló szalonba. [nevet] Az „It’s alive” című filmtől is féltem. Nem tudom miért, de mindig megnéztem, hogy van-e az ágyam alatt egy otthagyott csecsemő agyarakkal. Miért lenne ilyesmi az ágyam alatt?

Milyen horror filmeket szeretsz mostanság?

Szeretem azokat a horror filmeket, ahol erősen tudsz azonosulni azzal a személlyel aki veszélyben van. Nem kaszabolós módon mint Jamie Lee Curtis a „Halloween”-ban. Talán amikor fiatalabb voltam, akkor kedveltem azokat is és még ma is megnézem őket, de jobban szeretem a pszicho horror filmeket amik Roman Polanski/Ingmar Bergman hangulatúak. Amikor darabolós filmeket nézek, 10-ből 9 alkalommal a gyilkosnak szurkolok. Azt gondolom: „Ezaz, kapd el azt a rohadékot! Kapd el!” Tényleg! Így átalakultak a horror filmek. Ha belegondolsz, elég nehéz horror filmet csinálni egy olyan korszakban, ahol az emberek már sok horror filmet csináltak. Hogy csinálj olyan szörnyet ami ijesztő? Szeretem a zombis filmeket, de nem azért amiért az emberek feltételeznék. Azt szeretem ami a szobában történik. Pl. ha a világ a vég felé tart odakint és mi meg itt vagyunk bezárva és nem a kinti szar az ijesztő – hanem amit az emberek tesznek ebben a helyzetben, az erkölcseik és a viselkedésük, az eszméik és minden amiért kiálltak a változásért. A túlélési ösztön beütne néhány embernél, de tudod, hogy a nap végén elő fognak venni a többiek. Éppen ezért szeretem a The Walking Dead-et. Kifinomult. Sokan panaszkodnak, hogy nincs benne elég zombi. Pont ez benne a remek. Soha nem ad alább a minőségből – értve a zenére meg mindenre. Ez a kulcs, ami hozzákapcsolja az embereket a dolgokhoz. „Csak az élét, nem a nyelét.” [nevet]

A pszicho horrorról beszélve, láttad a ’70-es évekbeli filmet a „Don’t look now”-ot Donald Sutherland-del , egy házaspárról akik a lányuk halálával küzdenek?

Ez kibaszott őrület, hogy megemlítetted – most kértem le a Netflixről. De igen, láttam és iszonyatosan rémisztő – ezt nevezem ijesztőnek.

Elég nehéz elképzelni, hogy valamelyik nagy stúdió manapság hajlandó lenne kiadni egy olyan hororr filmet ami ehhez hasonlóan lassan bontakozik ki és szándékosan.

Szerintem felelőtlenség művészként vagy személyként lebutítani a dolgokat csak mert a kultúránk nem olyan figyelmes mint kellene lennie. Mármint, ez tényleg ennyire egyszerű. Ezt szeretem a színházakban, hogy kizárhatsz minden mást és minden a színpadra van írva – így lesz ez a turnén is. Ez egy műsor, ne kövess el hibát, de abban a percben, hogy azt mondod: „Ez az én műsorom.” vagy „Őrült vagy.” vagy „Nagy a farkam.” az nem automatikusan azt jelenti, mert csak elrontja a végét. Az egész a feszültségről szól. Amit nem látsz. Mivel nem látod a babát a „Rosemary’s baby”-ben – az elméd sokkal rémesebb dolgokat fog a helyére kreálni.

Mi a legijesztőbb nem-horror film amit valaha láttál?

„Hour of the Wolf” Ingmar Bergman-tól. Egy festőről szól aki megőrül és azt a kérdést feszegeti, hogy az őrület fertőző-e – és ha szeretsz valakit, olyanná válsz mint ő? Eredetileg „Kannibálok” lett volna  a címe és Ingmar Bergman első vámpíros mozija lett volna. Képes megörökíteni a pillanatot a kamerával, szinte állókép amikor Max Von Sydow egy gyufát tart egy közelítésnél és éppen arról beszél, hogy mennyire szörnyű megpróbálni elaludni és várnia kell a napfelkeltét. Aztán a gyufa elalszik és újat kell meggyújtania, aztán arról beszél, hogy milyen a hajnali 3 óra mert ekkor születik a legtöbb csecsemő és ekkor halnak meg a legtöbben és ekkor történnek az ijesztő dolgok – ez a farkas órája. Az emberek bűvös órának tartják az éjfélt, de én hajnali 3-kor vagyok a legkreatívabb. Talán mert mindenki más alszik ilyenkor és az agyműködésük is nyugalomban van, csend van és nem csörögnek a telefonok. Ilyenkor festek én. Ekkor vagyok igazán elememben. Ezért dolgozom éjszakánként, egyszerűen csak ekkor sokkal kreatívabb vagyok. Szeretem magamat elkülönített környezetben tudni. Ami ismét utal a színházakra is, amik remélem nem válnak kihaló jelenséggé. Az én házam is olyan mint egy színház. Egy kiút. Nagyon felbosszant ha éppen horror filmet nézünk a barátaimmal, ők meg csak a telefonjaikat basztatják. Én szeretek beburkolózni. Szeretek belekerülni abba a világba. És szerintem az egyetlen módja, hogy megijedj, az hogy hagyod magad. Szerintem a kontroll elvesztése a legnagyobb horror.

Mit gondolsz Rob Zombie filmjeiről?

Azt hiszem nem akartam szeretni a filmjeit amikor elkezdte őket csinálni, csakis a saját egóm miatt – mivel én is rendezni akartam. De mikor megnéztem őket, olyannyira elvarázsolt amennyire ő is szánta azt az embereknek. Remek rendezőnek tartom. Tetszik, hogy visszahoz néhány elemet a kultúrából. Az egyik dolog ami igazán tetszik abban amit Rob csinál, hogy újraértelmezi a régi filmeket, de ez nem könnyű feladat – olyan mint feldolgozni a „Sweet Dreams”-t. Nehéz meló visszamenni és más dolgába belepiszkálni, de emellett ez a kreativitás fejlődésének alapja. Ha nem lopsz, akkor nem vagy igazi művész – csak magadévá kell tenned. A nehézség amit bemutatunk a zenével, a horrorral és minden egyébbel – talán még a szexel is – hogy minden már kész van. De aztán gondolj a Bibliára: benne van az összes horror film elem. Ott a kínzás. Zombik. Démonok. Maga az Ördög. Vámpírizmus – emberi hús evése, vérivás. Óriások. Szellemek. Apokalipszis vagy Armageddon. Benne van az összes összetevő bármelyik kibaszott horror filmhez, amit valaha csinálni fognak.

Néhányat te is belevegyítesz a saját videóidba.

Nemrég készültünk el a Slo-Mo-Tion videójával és büszkén mondhatom, hogy Steve Little aki Steve Janowski-t alakítja az Eastbound & Down-ban, szerepel benne – és melleket visel. Nagyon király volt vele dolgozni. Azt mondta: „Komikus figurákat szoktam játszani és most valami ijesztőt akarok.” Egyből arra gondoltam, hogy felvehetne egy olyan szerelést, amit eredetileg magamnak vettem és tökéletes sorozat gyilkos szerelés lenne ha horror filmet forgatnánk. Találtam egy japán oldalt, ahol kifejezéstelen, realisztikus maszkokat és felcsatolható melleket lehet venni. Ismétlem, nincs semmi bajom Japánnal – imádom Japánt – de a fura dolgok a világ azon részéről származnak. Szóval megvettem azt a szerelést és fel is akartam venni, de aztán Steve Little azt mondta: „Ijesztőbb szeretnék lenni még nálad is.” Én meg erre: „Mit szólnál ehhez a szereléshez?” Úgy akart ijesztő lenni mint abban a jelenetben a „Blue Velvet”-ben, amikor Dean Stockwell énekli az In Dreams-t, így csak felraktam neki egy kis szájfényt és néhány rúzs pöttyöt kapott az arcára és ezzel egy új szintre került az egész. És odaadtam neki a fekete bőrkesztyűmet. Ha egyszer valaki felveszi az én bőrkesztyűmet, akkor jobb félni.

Ijedtél már meg ténylegesen zenétől?

Igen, ami azt illeti. Emlékszem amikor Quonset Hut-ba mentem Canton, Ohio-ban, amikor 14 éves voltam és megvettem a Slayer:Live Undead lemezét. Az anyám iszonyatosan dühös lett, mert túl kaotikus volt neki – lehet hogy a zene miatt vagy az ócska lejátszóm miatt. Visszavittem és mivel nem volt náluk másik, kicseréltem a Venom: Possessed című albumára. Hazavittem és halálra rémültem tőle. Csak annyit hallottál, hogy: „RRRRRRRR!”. Így azt mondtam, hogy karcos és azt is visszavitettem az anyámmal. [nevet] Rengeteget vittek vissza abba a boltba! De emellett… a Twin Peaks zenéjét hallgatva fülhallgatón keresztül rossz érzés töltött el. Beethoven:  Holdfényszonátájától is ideges leszek – szeretem, de… Goblin, na attól kész vagyok – emlékszem amikor egyszer felkeltem 9-10 éves koromban és a Suspiria ment a TV-ben. Emlékszem arra a jelenetre amikor férgek hullanak a plafonról és az a zene ami ment alatta egyszerűen a fejemben ragadt. Nem ironikus módon, ezt használjuk introként a koncertekhez, a Suspiria betétdalát.

Mi a helyzet a természetfeletti horrorral? Félsz a szellemektől?

Igen. Még mindig megigéz a lehetőség, hogy a természetfeletti világ létezik. Régebben más véleménnyel voltam a szellemekről. Amikor igazán fiatal voltam, emlékszem, hogy elmentem a dédnagyapám házához vagy valami családi összejövetelre – nem emlékszem minden részletre, mert 4-5 éves lehettem. Csak a fura szagokra és a hirtelen hőmérsékletváltozásokra emlékszem, amik – hivatkozva arra amit olvasunk és láttunk a Paranormal Activity-ben és efféle filmekben – szellemre utalnak. Azt hiszem az első alkalom amikor elkezdtem félni az ilyen dolgoktól, az Ördögűző után volt. Nagyon, nagyon felkavart. Az a film a mai napig ijesztő. Hiszel vagy sem a vallásban, akkor is felkavaró, mert a vége nem igazán ad választ. Az olyan dolgok, amik válasz nélkül hagynak általában a kulcsok az erőteljes dolgokhoz. A kérdőjel, az a kulcs az összes művészethez.  Amikor a szellemekről van szó, nincs válasz – ez a dolog lényege.

Nézed a szellem vadászos sorozatokat a TV-ben?

Elkezdtem nézni a Paranormal State-et, puszta szórakozásból, mert annak a fickónak a hangja abszurd módon nevetséges  [Ryan Buell-t utánozza]: „Amikor kisgyerek voltam, rengeteg paranormális élményem volt!” Van egy csapata és elmennek kutatni és soha nem történik semmi. Mondjuk, hallanak ajtócsapkodást. „Láttad?! Azt a villanást?!” Többször láttam Jézust enni a hallott nagymamám seggylyukáról és mászott fel férgek társaságában égve a lábaimon, mint hogy ők szellemeket láttak. Igazából ezeket nem láttam, de jó lenne – az sokkal érdekesebb lenne mint a Paranormal State.

Az elmúlt években tapasztaltál vagy láttál szellemeket?

Emlékszem arra a házra, amiben laktam a San Marco Drive-on, a Hollywood Hills nagy kereszteződése alatt. A Columbine után volt és tiszta zűrzavar volt és megszállottan kutattam minden után ami kapcsolódott Mansonhoz, Kennedyhez, Jack Parsons-hez, a Halálvölgyhöz és Aleister Crowley-hoz, vagyis minden aminek köze van a természetfeletti világhoz. Hallottam és láttam dolgokat és mindig kioktatott, aki éppen velem volt, hogy biztosan drog paranoid vagyok. Ez is átfutott az agyamon és talán némileg igaz is volt. Mindig azt hittem, hogy valaki a környéken ólálkodik vagy az utcán a hegyen és emiatt egész éjjel fent voltam. Azt gondoltam talán a ház meg van szállva – vagy én szálltam meg. Minden jel megvolt rá. Ahogy ültem a lépcső tetején volt egy csontvázam egy szabadkőműves templomból egy szabadkőműves fejével a 19. századból – a kapu vonzza a szellemeket. És ez volt Mary Astor [1940-es évekbeli filmcsillag] és ott volt az összes lószerszám, amit felhalmoztam az évek során, darabok, amik lehet, hogy energiát tároltak, attól függően, hogy mit is gondolsz a korábbi tulajdonosok energiáinak átviteléről. Nálam volt Eva Braun hajkeféje, meg ilyenek. Szóval teljesen megőrültem tőle és kezdtem azt gondolni, hogy talán én  zavartam meg a ház nyugalmát és a sajátomat is, mert szerintem a szellemek lehetnek az agyad azon részei amiket nem engedsz szabadjára.

Szóval szerinted lehetnek lélektani komponensei a paranormális tevékenységeknek?

Egy finom határ húzódik a mentális betegség és a természetfölötti között és nem hiszem, hogy bárkinek is sikerült volna megfejtenie. Azt tudom, hogy nem hiszek a pszichiátriában. Nem hiszek a receptre kapható drogokban. Csak amit az utcán vásárolhatsz – sokkal veszélyesebbek, szórakoztatóbbak, sokkal kiszámíthatatlanabbak. Ráadásul nem kell a problémáidról beszélni ahhoz, hogy megkaphasd őket. Csak beszeded őket és aztán beszélsz a problémáidról bárkivel is csinálod őket éppen. [nevet] És aztán látod a szellemeket!

MTVHive.com interjú

Jövő héten turnézni indulsz Rob Zombie-val.

Igen, vissza turnézni. Játszottunk már együtt európában néhányszor, leginkább fesztiválokon. Ez lesz az első koncert amin a mostani formájában képviseljük Marilyn Mansont. Amikor az új albumon dolgoztam, el kellett ismernem, hogy a visszatérésemre van szükség. Le kellett nyelnem a keserűséget, hogy nem az voltam akinek kellett volna lennem.

Nem voltál az...még egyszer?

Nem akarok az lenni, aki akkor voltam de nem is tetszett aki akkor voltam.

Rendben, szóval... hadd fogjam fel. Vissza akartál térni de más emberként?

A semmiből akartam mindent kezdeni és elrámolni egy raktárba az összes páviánomat, puskámat és

minden egyebet amit az emberek el tudnak képzelni.

Vannak páviánjaid?

Csak a könyveimet, a filmjeimet, a gatyáimat, a kameráimat és a hangszereimet hoztam el. A falak fehérek, a padló viaszos. Ez az olyan helyzetek egyike amikor olyan mintha csapdában ennél egy apokaliptikus jelenetben, pl. egy zombi filmben, amikor csak egy ceruza és egy papír van nálad.

Ez egy jó metafora mert a papírt bármire használhatod. Írhatsz egy levelet. Megírhatod a végrendeletedet, egy dalt, egy verset, rajzolhatsz rá. Kitörölheted vele a segged. Megeheted.

Nem igazán értem, hogy egy vers megírása hogyan védhet meg a zombiktól.

Hát van egy ceruzád is amit használhatsz fegyverként. A ceruza a kard metafora meg minden ilyesmi. Viszont nem szabad elfelejteni, hogy a ceruzát ki kell hegyezni. Végül el is fogy, így meg kell válogatnod a szavaidat.

Már kb. 18 éve ezt csinálod.

Zombikat ölök?

Jah, azt, de zenélsz is és turnézol egy együttessel. Még mindig olyan szórakoztató mint

a 90-es években?

Olyan mint a kezdetekkor. Amikor Twiggy visszajött, olyan volt mintha újra összejönnél egy ex barátnőddel.

Azt hiszem bizonyítanom kellett neki, magamnak és mindenki másnak körülöttem, hogy miközben még mindig én vagyok maga a káosz és minden jogom meg van hozzá, megbízható vagyok. Tornádó vagyok de

csak le kell tenned egy rajzszeget, hogy melyik városra csapjak le.

Ezen a turnén elég konzervatív városokba is ellátogatsz: Topeka, Kansas; Salt Lake City, Utah; Little Rock, Arkansas; Lincoln, Nebraska.

Aggódsz a látogatásod miatt?

Aggódni mint...? Definiáld kérlek.

Mint pl. hogy néhány rendőr vár a turné buszodra a határnál.

Játszma indul. Macska van nálam.

Egy macska? Lehet hogy túl részeg vagyok, hogy megértsem ezt az utalást?

[nevet] Nem, én sem tudom ez mit jelent. Nem tudom mi köze ehhez egy macskának.

Akkor nem aggódsz?

Tavaly Halloweenkor Las Vegasba mentem mert egy pár ostoba ember elhatározta, hogy jó ötlet lenne kifizetni engem, hogy én legyek a parti házigazdája a Bellagio-ban. Nem tudtam visszautasítani mert nem volt más tervem akkorra, így vittem magammal néhány barátot is keresztül az országon. Viszont útközben, vettünk néhány szamuráj kardot az egyik kamion megállónál. Rájöttem, hogy nem elég erősek ahhoz, hogy leszúrj velük valakit.

Valakit? Egy embert?

Nem, nem. Megpróbáltam átdöfni az ágyat a hotelban de nem sikerült. A show után elmentünk néhány haverral és a New York Post-ban volt róla egy értékelés. Valami ilyesmi volt: "Marilyn Manson elment egy karaoke bárba hajnali 4 órakor és Justin Timberlake: 'Cry me a river' című számát kérte 6x egymás után és mikor a hangszórók felmondták a szolgálatot, begurult és átszúrt egy sörös üveget majd megpróbált ellopni egy limuzint." És az egész igaz. Nem tudom ki mondta el a sztorit de le voltam nyűgözve. Pontosan emlékeztek a részletekre.

Feltételezve, hogy ezúttal otthon hagytad a szamuráj kardot, van még valami amit esetleg nem szeretnél ha a rendőrség nálad találna?

Elég sok dolog van.

Bármi ami hasonlít ahhoz amit Willie Nelson-nál és Snoop Dogg-nál találtak Texasban néhány éve?

Oh, te most a drogokról kérdezel.

Úgy van.

Az orromban rejtem el őket vagy elszívom. Annak esélye, hogy nálam drogot találnak igen csekély, mivel általában el is használom miután megkaptam. Azon gondolkoztam, hogy örökbefogadok egy gyereket akit

arra használhatok, hogy elrejtsem a drogokat. [nevet] Te adtad nekem az ötlete, ez most a te hibád.

Ez valójában nem is rossz.

Nem, nem, soha nem használnék egy gyereket drogok elrejtésére. Helytelen dolog.

De elméletileg ha egy babát használnál drog tárolónak, hogy csinálnád? Hova rejtenéd?

A drogot?

Igen. Hol vannak a jó helyek egy csecsemőn a narkotikumoknak?

[nevet] Oh, szóval ezt akarod. Oké, rendben.

Te hoztad fel, ember. Ha már belekezdtünk, fejezzük is be.

Hát ott vannak a csörgök vagy a pelenkák.

Azt is lecsekkolnák. Különösen ha a te gyerekedről van szó.

A baba kutacsába! * (ez az a lágy pont a baba fején, ahol még nem záródtak össze a koponyacsontok)

A kutacs. Tedd oda és tegyél egy apró sapkát a fejére.

A tökéletes bűntény.

Soha nem jönnének rá. De tudod mi a még jobb? Jó lenne egy sztriptíz táncos akinek implantátuma van én pedig kivenném és kicserélném egy drog implantátumra. Egy speciális szelep lenne rajta és abszintot spriccelne ki a mellbimbón keresztül.

Tudod mi kedvelek benned Marilyn? Nem félsz kimondani, hogy mennyire szereted a drogokat, de azt se mondod, hogy: "Héj gyerekek, a drog király."

Pontosan. Gyerekek, ne drogozzatok, hacsak nem velem vagytok. És akkor is hozzatok sajátot. Megtanultam a leckét. Már tudom az ivás és a drogozás helyes módját.

Mi a helyes módja?

Hát nyilván a drogok hozzájárulnak az aktuális hangulatodhoz. Igyál és drogozz amikor jó hangulatban vagy és ne akkor amikor rosszban. Az eredmény jobb lesz. Szedd be amikor boldog vagy és még boldogabb leszel. Szedd be amikor szomorú vagy dühös vagy és minden csak rosszabb lesz.

Voltál elvonón igaz?

Igen. Ott voltam és detoxikáltak meg minden. Szereztem ott egy érdekes barátot, egy 90 éves nénit.

Ott voltam amikor átvizsgálták. Elvették a hajlakkját. Megkérdeztem tőle ezt később és azt mondta: "Azt hitték, hogy be fogom lélegezni." Én meg: "Ön 90 éves! Ha 90 évesen hajlakkot akar szívni, akkor engedniük kellene." Érted? Ha akarnád akkor fel is dughatnád a seggedbe. Megéltél 90 évet, azt csinálhatsz amit akarsz. Én akkor is így gondolom.

Soha nem szívtál hajlakkot?

Nem. Sok dolognak voltam a függője, de ennek nem. Függök az élettől. A mellektől és a vagináktól.

Hogy ne haljak meg. [nevet] A levegőtől. Ez szinte olyan mint a szeretlek szó. Annyiszor van használva, hogy

már nem ér akkora hatalommal. Az emberek olyasmiket mondtak: "Szeretem ezt a TV műsort." vagy "Szeretem ezt a kaját." Így amikor ezt valakinek mondják az nem jelent semmit. Sok fogadalmat törtem meg a párkapcsolatokban minden értelemben. Olyasvalaki vagyok aki rendszeresen számos hibát követ el. Mielőtt elkezdtük volna a beszélgetést, megvágtam magam borotválkozás közben és nem az arcomon. Eléggé vérzett.

Várj, azt mondod, hogy megvágtad magad miközben borotváltad a golyóidat? Úgy érzem ezt akarod mondani. Úgy érzem ezt mondom neked.

[mindketten nevetésben törünk ki]

Amikor megkértem az asszisztensemet, Ryant, hogy vizsgálja meg egy elemlámpával, nem hiszem hogy teljesen rendben érezte magát. Elmondom neked, hogy Alice Cooper hazudott abban, hogy csak a nők véreznek.

Elképzelésem sincs hogy jutottunk el idáig. A drogokról beszéltünk és a szerelem jelentéstanáról. Erre hirtelen a vérző

herezacskódról kezdesz beszélni nekem.

Drogok, drogok, jól van. A drogokkal kapcsolatban igyekszem józan ésszel gondolkodni. Néhány drog jó, néhány pedig rémes. A heroinnal valószínűleg meghalsz. A metamfetamintól kihullanak a fogaid. Ezeket nem rakhatod egy kupacba az abszinttal és a kokainnal. Ez olyan mintha a szexet összehasonlítanád egy kutyával akit éppen leszop a barátnőd. Várj, nem, fordítva. Ez olyan mintha leszopna a kutyád miközben análisan szexelsz a...tudod?

Nem. Melyik szimbolizálja a heroint? Az anális szex vagy a kutya?

A kutya.

Igen, oké. Szóval a kokain...mit is csinálsz a barátnőddel, Összezavarodtam.

Anális szex vagy orális, már nem tudom. [szünet] Minden, úgy sincs kutyám. [nevet]

Mi szerepel a drog önéletrajzodban? Van amit még nem próbáltál?

Sokat kipróbáltam.

Kipróbáltad az összeset ami Hunter S Thomspon:Fear and loathing in Las Vegas című művében szerepel?

Mennyi szerepel benne?

Várj, itt van előttem a könyv. [szünet, megtalálja] "Volt 2 csomag fű, 75 pellett meszkalin, 5 db nagy teljesítményű itatós-sav, egy sótartó félig tele kokainnal, egy csomó színes tabletta, nyugtatók, kedélyjavítók..."

Hűha.

"Továbbá negyed gallon tequila, ugyanennyi rum, egy karton sör, egy pint raw és 2 tucat amil."

Van amit már csináltam ebből de nem mindent. Jó barátok voltunk Hunter-rel és hiányzik. Johnny Depp

mutatott be minket egymásnak. Hunter előszeretettel hívot fel hajnali 5-kor, hogy: "Manson, Marilyn, Brian, karikás szemek" Én meg: "Felhívtál hogy azt mond karikás szemek? Mit jelent ez?" Már soha nem fogom megtudni.

Adott valaha karrierrel kapcsolatos tanácsot? Vagy droggal?

Valójában jogi tanácsot adott.

Oh édes Mózes. És megfogadtad?

Felhívott miután letartoztattak szexuális zaklatásért. Egy detroiti koncert közben hozzányomtam a csomagot egy biztonsági fejéhez. Börtönbe akartak csukni megerőszakolásért. Szóval felmentett szexuális bűnelkövető. Michiganba kellett utaznom szeptember 12.-én, szeptember 11.-e után. Én voltam az egyedüli a repülőn. Odaértem és az ügyvédem azt mondta, hogy akár 2 évre is lecsukhattak volna. Olyan ajtókon kellett kopogtatnom mint a pasi a The Big Lebowski-ban. "8 évesek haver."

Majdnem megérte. Mármint, nekem nem biztos.

[nevet] Igen, épp ezt akartam mondani.

De milyen klassz lehet a szomszédságodban lakni? Az ajtócsengő csilingel és ajtót nyit Marilyn Manson teljes

sminkben és azt mondja: "A bíróság elrendelte, hogy elmondjam..."

Hát szerencsére az emberek látták hogy a pasi csak pénzt akar az ügyből és nem sikerült neki.

De a tárgyalásom előtti éjjel korán akartam lefeküdni és ivás nélkül lefeküdni aludni egy igazán szörnyű jelenség. Valahogy túléltem az éjszakát és 7-kor csörgött a telefonom, Hunter volt az. Azt mondta: "Mit művelsz?" Mondtam hogy megyek a bíróságra hogy megtudjam, hogy börtönbe fogok-e kerülni. Erre azt mondta: "Bérelj kocsit és menj Mexikóba most azonnal! Csak csináld."

De nem fogadtad meg?

Nem. Imádom a pasast de tudtam, hogy a menekülés csak rontana a helyzeten.

Ha ezt történik a színpadon, el tudom képzelni mi lehet a színfalak mögött.

Elég visszafogott. Legalábbis az én részemről. A kombináció, hogy a barátnőm mindig

velem legyen a turnén és az idegenkedés hogy...olyanok nyúljanak hozzám akiket nem ismerek.

Nem akarod, hogy mások a piszkos kezükkel hozzád érjenek?

Igen, pontosan. És már elég régóta csinálom ezt, hogy tudjam, a szexi lányok nem az első sorban állnak a 

koncerteken. Azok valahol hátul vannak, minden szexiségükkel. Ráadásul tudom milyen szagom van a koncert után, szóval a lányok akik elől álltak hozzám préselik magukat és el se tudom képzelni hogy milyens szaguk lehet. Ezek a tényezők mind benne vannak és amúgy is egy kicsit germafób vagyok [fél a baciktól].

Ez elég meggyőző.

De tettem már dolgokat. Olyan dolgokat amikre nem vagyok büszke. Egy olyan bizonytalan helyzetbe kerültem amikor magam is megrémültem. A Danzignek volt egy buszvezetője amikor velük turnéztunk, Tonny Wiggins akiről általánosságban elmondhatom, hogy egy veszélyes alak.

Ezt azért tudod mert...ki fog derülni?

Nem úgy volt veszélyes mint én. Nem akartam volna a közelében elaludni. Megkötözte a lányokat egy olyan berendezéssel, ahol ha nem tartod hátra eléggé a karodat, akár meg is fulladhatsz.

Szent szar.

Egyszer azt mondta nekem: "Manson, van egy megkötözött lány. Szeretném ha velem jönnél és rávennéd hogy vallja be a bűneit. Fel fogjuk venni." Ez papíron elég jól hangzott.

Igen? Melyik része?

Hát az egész nem tűnt annyira durvának ahogy elképzeltem. Így bementem a szobába - azt hiszem Kansasban voltunk - és iszonyatosan megsajnáltam a lányt mert pikkelysömöre volt vagy ilyesmi. Most meg játszom a nőgyűlölőt a tévében. Közel sem vagyok annyira rossz mint amilyennek tűnök. Így ez elég fura volt számomra.

Nem elég fura hogy elhúzz onnan?

Nem, először nem. Elkezdtem kikérdezni. És onnantól már ment a dolog magától. Nem megyek bele a részletekbe hogy mit mondott de nem ezt vártam volna. Aztán a zsaruk kopogtak az ajtón akiket sikerült leráznunk. Nem kiabált vagy ilyesmi mert ő ott akart lenni.

Hát az jó.

Ráadásul elájult és azt hittük meghalt.

És visszatértünk az ijesztő részhez.

Szóval így végződött a kaland. Ez teljes mértékig elvette minden hajlandóságomat a groupie-k felé. Soha nem tűnt okos ötletnek.

Azt hallottam hogy elvitted az apádat a Sunset Strip Music Fesztiválra múlt hónapban. Ő is rajongó?

Oh igen, abszolút. Imádja.

Minden tiszteletem, ez elképesztő. El se tudom képzelni, hogy az egyik szülőd dagad a büszkeségtől, hogy:"Látod azt a srácot ott fenn, az abortuszt szimuláló lányhoz közel? Akinek műmellei vannak és tehénvérrel van borítva? Az az én fiam!"

Hát még nem beszéltél az apámmal. Dilis.

Ebben az apa-fia kapcsolatban, kinek kellemetlenebb a másik?

Amikor ötödikes voltam amikor először szereztem barátokat a keresztény iskolában,

az apám mindig elmondta nekik a kedvenc viccét. "Héj, volt már a szátokban édesebb farok mint az enyém?" [nevet] Hogy válaszolnál erre? Akármit mondasz, valamit bevallasz.

Esélytelen.

És ezt egy ötödikesnek!

Igen, az gáz. Rájöttem hogy nem jó ötlet felhozni az orális szexet 10 év körülieknek.

Az embere azt mondják: "Oh, az apád normálisnak tűnik." Nos, volt Vietnámban és sok idegent

lőtt le. Szóval ebben az értelemben sok dolgot átélt.

Úgy tűnik a családod a fura dolgokban utazik. Az autobiográfiádban írtál a nagyapádról, Jackről, aki

vonatszerelvények között maszturbált a pincében.

Igen. Később rájöttünk hogy nem is az igazi apja volt az apámnak. De ez egy másik sztori.

De a családod része volt. És szerinted affinitása volt a bestiális pornóhoz és a dilidókhoz.

Tudod mi ebben az érdekes?

Minden.

Az emberek azt hiszik az idősebbek konzervatívabbak. Senki nem veszi észre hogy a nagyszüleink találták

fel az anális szexet, a szerepjátékot, a drogokat, a bombákat. Ők kezdték ezt a szart. Nem mi. Miattuk megy most ez az egész.

Hány éves vagy most? 43?

Igen, 43.

Furcsábbnak érzed magad ahogy öregszel vagy sokkal érettebbnek és konzervatívabbnak?

Semmit nem tudom az érettségről. De a kalandok változnak. Elmentem az egyik barátom Pészah ünnepére tavaly. Kalandként tekintettem rá mert gyakorlatilag csak egy ivó verseny volt meg vicces kalapok. 20 évvel ezelőtt nem biztos, hogy ennyire lenyűgözött volna. De most már egy kalandként élem meg. Nappal a Home Depot-ba menni, az is egy élmény. Mintha azt mondanám: "Mi az az égen? Oh, az Nap." Fogalmam sem volt hogy ott van.

Amikor turnézol mit csinálsz a koncertek után? Bedobsz egy maroknyi pirulát és iszol egész éjjel?

Vagy elmész a wc-re és US Weekly-t olvasol aztán ágyba bújsz?

Általában eléggé kimerült vagyok a koncertek után, szóval filmezek és 7-8 órát alszom, hogy a kavicsos

gégém biztosan másnap is működjön. Ez nem jelenti, hogy nem kerülök néha érdekes helyzetekbe.

Voltak pillanatok, amikor azt mondtam néhány lánynak, hogyha megküzdenek a barátnőmmel párnacsatában

és nyernek akkor lefekszem velük, mire a barátnőm elővett egy ceruzát - itt jön vissza a ceruza metafora - és elkezdte kiszaggatni a párnákat és mindenhol tollak repkedtek, a lányok meg csak ültek és nem csináltak semmit.

Várj ugye nem viccelsz? Ez tényleg megtörtént?

Ez az IQ Music Fesztiválon történt Szerbiában. Azt mondtam a lányoknak: "Tudjátok hogy egyszer lesz gyereket. Tudjátok jól. És a gyerekeitek le fognak köpni. Mert el fogjátok mondani, hogy: 'Marilyn Manson

hotel szobájában voltam Szerbiában és kihívott egy párnacsatára a barátnője ellen és mi nem mentünk bele. Arra hivatkoztunk, hogy fáradtak voltunk' A gyerekeitek szégyellni fognak titeket." Aztán elküldtem őket.

Szóval nem volt lány a lány ellen párnacsata?

Nem. Sajnálom. [nevet] Nem lehet minden rock 'n' roll fantázia. Néha az emberek túl nyuszik hozzá.

LA Weekly interjú

Ez az új külsőd?

Nem mosom le, így soha nincs újdonság, csak ami éppen megmarad belőle másnap. Persze nagy visszhangja volt a sminkemnek amikor elhagytam Los Angelest a reptéren. Igazán meglepődtem, hogy nem tartóztattak le miatta. Unatkoztam és nem aludtam valami sokat. Nem mondanám, hogy részeg voltam, de lehetett némi vér az alkohol rendszeremben.

Várj, mit értesz azon, hogy vér az alkohol rendszeredben?

Nem akarom másképp mondani. A reptéri feliratot már csináltam előtte, de ilyen helyen még soha. Nem is igazán a paparazziknak szántam, hanem hogy engem fejezzen ki. Nem vagyok aljas, csak önmagam. [nevet]

Az összes cikk szerint kedves voltál mindenkivel és a kisgyerekek elött eltakartad az arcodat.

Amúgy is eltakartam volna az arcomat, mert megijesztheti esetleg a gyerekeket. De hadd tudják meg, hogy "baszd meg" felirat volt rajta, egy elipszis meg a nyakamon. Nem egy pattanás volt, csak úgy gondoltam, lehetne még valamit odaírni...

Egyesek szerint azért csinálod ezt, hogy kiszámítható módon keltsd fel a figyelmet.

Unatkoztam. Persze, a figyelemfelkeltés a célja de nem volt átlagos dolog, mert Los Angelesben élek és megnehezítené a hazautat. Most már Kanadában vagyok, most jöttem le színpadról. Esik az eső és nem csak miattam. Nyilatkoznom kell a koncertek előtt, hogy: "Hölgyeim és Uraim, legyenek szívesek előkészíteni az új alsóneműket és a zsepkendőket, mert nedvesek lesznek." Ez azért nem teljesen igaz, de szeretek ilyesmiket kitalálni.

Akkor honnan tudhatjuk mi újságírók, hogy éppen komolyan gondolod vagy csak viccelsz?

Nem tudhatod. Értelmét vesztené az amit csinálok... nincs értelme azon törni a fejedet, hogy most

mivel sokkolhatsz. Soha nem akartam sokkolni. Inkább érdekesnek és értékesnek lenni művészként,

összezavarni és káoszt teremteni. Amikor a Kaliforgiát forgattuk, egy riporter megkérdezte, hogy: "ha bárkinek a bőrébe bújhatnál, ki lenne az?". Én meg kérdeztem, hogy látta-e az új Batman filmet. Azt mondták: "Ó, biztosan Christian Bale szeretnél lenni", én pedig mondtam, hogy nem. Kedvelem Christian Bale-t és az Amerikai pszicho az egyik kedvencem, de nemet mondtam, mert én arról a fickóról beszéltem, aki a premieren kiüldözött mindenkit a moziteremből.

Ugyanakkor nem csináltam belőle viccet. Furcsa, mint egy idézőjel, idézőjel bezárva... várj töröld ezt ki...utálom amikor az emberek dupla idézőjelet használnak. Tulajdonképpen ez egy másik dolog amit az újságíró iskolában tanultam.

Oké, ezt még soha senki nem írta törvénybe, de technikailag ez az igazság. Mikor az emberek duplán idéznek, kijavítom őket, mert nem használhatsz dupla idézőjelet, hacsak nem Abe Lincolnról vagy Rólam van szó.

Visszatérve a lényegre...nem csináltam viccet vagy méltatlanságot az egészből...összezavarni már annál inkább. Előzékeny volt, hogy kiürítette a mozit, mert néha nehéz jegyet szerezni és én még nem láttam a Sötét Lovagot...

Komikus voltam, de sötét humorral. A különbség eközött és egy komikus között... 

A komikusoknak hatalmas korlátlan felhatalmazásuk és lehetőségük van hogy elszaladjon velük a ló, ha mondanak valamit. Nagyon sok offenzív dolgot mondtam a múltban és kerültem már bajba miattuk... de az embereknek meg kell érteniük, hogy mindezt a cinizmus miatt kezdtem. Ez az egész lényege a Marilyn Manson névnek is.

Én az a fajta seggfej vagyok, tudod, ha egyszer megértesz egy seggfejet, akkor te leszel a seggbaszó.

Oké. Az az érzésem, hogy előbb mondod ki amit gondolsz, mint hogy végiggondolnáld.

Igen, bizonyos szinten. De nem úgy mintha Tourette szindrómám lenne. Csak valamilyen szinten...

Most tulajdonképpen valahogy úgy hangzol, mint egy Tourette szindrómás.

Néha a barátaim dühösek lesznek. Képzeljünk el egy feltételes, kitalált vacsorát. Én vagyok a személy, aki mindig megmondja amit a többiek nem mernek. Ezért gyakran szerzek barátokat művészi körökben. A legjobb, legközelibb barátaimra azért találtam rá, mert kimondtam

amit mindenki akart. Nem azért mondok dolgokat, hogy offenzív legyek, hanem mert viccesek számomra.

Szórakoztatnak. És mert gyakran igazak. Olyan mintha süllyedne a hajó te pedig azt tettetnéd, hogy együtt

süllyedsz vele és akik először ugranak ki, azok akár a barátaid is lehetnek. Gyakran csináltam már ezt, a mostani lemez előtt is. Muszáj volt elhitetnem az emberekkel, hogy süllyedek és tudni akartam, hogy ki fog mellettem maradni. Nagyon hálás vagyok azoknak a barátoknak és művésztársaknak akik eléggé hittek bennem és a rajongóknak. Nem veszek semmit biztosra... mikor találkozom valakivel, azt mondom: "Szia, Manson vagyok. Csináltam egy lemezt. Szeretnéd meghallgatni?" Ha azt mondják: "Nem szeretem a zenédet.", azt mondom: "Király. Semmi gond. Festek is." Mire ő: "Nem szeretem a festményeket." "Ez király, akkor kiraboljunk egy ital boltot?"

Mi a helyzet az utálókkal?

Most így négyszemközt vagy nyomtatásban?

Oh igen, kerültél már összetűzésbe újságokkal...

Hát, a szólás szabadsága nem jár életbiztosítással.

Tessék?

Ha elakarsz mondani valamit valakiről, szemtől-szemben...író voltam...és a mai napig annak tartom magam és újságírónak és az egyik legjobb barátom, Hunter S Thompson inspirál. Nem vagyok hajlandó mások háta mögött beszélni. Csak azért hagytam fel az újságírással, mert nem akartam soha ennyire negatív lenni. Már az első nap megtanították, hogy sokkal jobb írónak fogsz tűnni, ha kritizálsz valakit. Szerintem ennél lehetsz sokkal kreatívabb. Ez nem nekem való. Úgy éreztem én mást akarok. Valami kitaláltat akartam és egy teljesen új személyazonosságot teremteni. A legtöbb esetben ez könnyű. Nem panaszkodom. Lemegyek a színpadról és az emberek élvezték a műsort. Nem dobtak meg. Nem fütyültek ki. Néhányan megszabadultak a felsőjüktől. Az engem kritizálóknak, mindig ez volt a lényeg. Soha nem akartam, hogy bárki is szeressen. Csak poláris...bipoláris jegesmedvéket akartam teremteni.

Mit is mondtál? Úgy értetted "polarizáció"? Egy újabb szójáték?

Persze. Én vagyok Dr. Kétértelmű.

Szeretem a szójátékokat, de hűha. Ezek elég furák.

Olyan dolgokat mondok, amik annyira ostobák, hogy már viccesek.

Úgy tűnik mintha nem is gondolkodnál rajta, csak úgy jön. Szórakoztató de azon tűnödöm, hogy ez azért van

mert épp most jöttél le a színpadról és máshol jár az agyad és ez más mintha valahova beültünk volna az interjúra?

Igen...hát nem feltétlenül. Mármint nem lennék annyira feltöltődve tesztoszteronnal, hormonokkal, feromonokkal, kurvákkal. Bármivel. Olyan kémiai anyagokkal, amik természetes módon jönnek ki az agyadból. Általában szeretem ha totál kész vagyok a koncertek előtt, aztán az egészet kiizadom. Ez az én verzióm a pilátesz fitnesszre.

Elég piás hangod, de lehet hogy csak az adrenalin. Mindig iszol fellépés előtt, hogy lazítani tudj?

Ez elég konzervatív nyilatkozat lenne, de nem vagyok hajlandó abszinton kívül mást inni.

Beszéljünk a Sunset Strip Music Fesztről. Azt se tudom mennyi időm van még. Ohio-ból származol és Los Angelesben élsz. Mit jelképez ez számodra?

Az egyik első fellépésem Los Angelesben volt a Whisky-ben és azt hiszem ez isnpirált arra, hogy író legyek és hogy Jim Morrison dalokat énekeljek. Ő miatta ragadtam tollat és kezdtem az írásba. Nagy kihívás volt a Whisky-ben játszani a The Doors miatt. Annyira összetartoznak. Nagyon boldoggá teszek, hogy részese lehetek ennek. Sokat jelent nekem. Vannak más együttesek is...a Beatles, a Stones, de számomra leginkább a The Doors jelentős, a punk rock igazi megszületése.

Mások biztos a Stooges-t vagy a Ramones-t mondanák. Pedig a The Doors. Morrison volt az egyik első, aki gazember is volt, amilyennek én is tartom magamat, valaki, aki nem fél megszegni a szabálolyokat...

Szóval ez döntő volt számodra?

Egy kicsit nyomasztó volt abban az időben, de visszatekintve úgy látom, hogy megnyitott egy kaput. Szerintem minden, minden egyes mozzanat, ami valaha történik veled, jelent valamit.

Szóval király lesz a fesztiválon fellépni.

Nem kell messzire mennem.

Arra felé laksz?

Igen. Egy nem nyilvános területen, madám. Közel van, de lehet hogy már nem sokáig, mert az emberek már

tudják és még többen rá fognak jönni.

Egy ház?

Nem. Egy stúdió padlástér. Mindenemet egy raktárba vittem, tiszta lappal kellett nekikezdenem az új lemeznek. Három hosszútávú kapcsolatom volt amikor együtt éltem valakivel. Tovább kellett lépnem, felkötni a gatyát, szorosra húzni az övet és felnőttként viselkedni, egyedül is ellenni. De ez nem jelenti, hogy érett vagyok.

Vagyis nem állapodtál meg.

Egyáltalán nem. Miért is akarnék? De hogy van otthonom... Los Angeles az egyetlen hely, ahol otthon érzem magam. Éltem már New Orleans-ban és Ohio-ban is, voltam már New Yorkban is. Los Angeles számomra leginkább az otthon, mert olyan mint amiről mindig is álmodtam.

Ez a fellépés nagyon különleges. A fülem mögött van egy 15-ös tetkó, mert jan. 5.-én születtem, tizenkilenc 69 (ami összesen 15).

A "Five to one" az egyik kedvenc dalom tőlük. Numerológiailag, ez véletlenszerű kombináció, ami mégis összeadva jelentőséget kap. 15 évesen vesztettem el a szüzességemet, ami az első és utolsó alkalom volt, hogy elkaptam valami nemi betegséget.

Oké, mi az utolsó kérdés?

Várj! Van még néhány. Lehet még kettő?

Az anál az egyik...

Tulajdonképpen a Twins of Evil turné. Miért csinálod?

Nost, két volt bandatag ott játszik és ismerem régről Rob-ot és jó ötlet. Akik élvezik az ő zenéjét, talán kedvelik az enyémet is. Ez egy lehetőség számomra, hogy megfeszítsem az izmaimat művészként és showman-ként. Olyan mintha birkózó lennék.

Rosszban vagytok?

Nem, nem. Nem hiszem, hogy bármi gond lenne köztünk. Két különböző fellépésről van szó.

Soha nem volt szakállad. Azt még nem próbáltad.

Egy film kedvéért már volt, de szakáll nélkül jobb nőket kaphattam meg. Nem használom a "megfektetni" szót, mert a menedzserem azt mondta.

Együtt dolgozol másokkal, jobban mint valaha. A Rob Zombie turné...Shia LaBeouf...Johnny Depp.

19 évesen szerepeltem a 21st Jump Street-ben.

Tényleg?

Johnny és én már régóta ismerjük egymást, de még soha nem csináltunk semmit együtt zeneileg és nem

beszéltem vele mióta Hunter meghalt. Belefutottam...szó szerint felkeltem, hánytam egyet és elmentem a Chateau Marmontba a The Rum Diary partijára.

Volt egy The Kids nevű bandája Floridában, az én bandámat pedig Spooky Kids-nek hívták szintén Floridában. Itt a kapocs. Mondta, hogy akkor jammeljünk. Valójában nem így fejezte ki magát. Még soha nem játszottam olyannal, akivel nem zenélek. De elkezdtük és Johnny dobolt én meg gitároztam és énekeltem és azon kezdtünk agyalni, hogy milyen megrendítő és irónikus lenne feldolgozni a You're so vain-t. Az emberek mindig az hiszik, hogy amit művészként csinálunk, külön-külön, az valaki másról szól,

pedig csakis rólunk szól. Úgyhogy elkészült. A lemez kontextusában, úgy gondoltam remek bónusz lesz, mert ha a Born Villain egy film lenne, ez lenne a stáblista.

Oké, utolsó kérdés: soha nem használtad igazán a Twitteredet, de mostanság észrevettem, hogy többet írsz. Többet használod a közösségi oldalakat?

Nem. Inkább a társadalmi betegségek érdekelnek. Rájöttem, hogy egyszerűbb mint az interjú adás. Ez dacol azzal amit tudok. Egy művész soha nem magyarázza el azt amit csinál, mert a végén csak egy kérdőjelet kell hagyniuk.