LA Weekly interjú

Ez az új külsőd?

Nem mosom le, így soha nincs újdonság, csak ami éppen megmarad belőle másnap. Persze nagy visszhangja volt a sminkemnek amikor elhagytam Los Angelest a reptéren. Igazán meglepődtem, hogy nem tartóztattak le miatta. Unatkoztam és nem aludtam valami sokat. Nem mondanám, hogy részeg voltam, de lehetett némi vér az alkohol rendszeremben.

Várj, mit értesz azon, hogy vér az alkohol rendszeredben?

Nem akarom másképp mondani. A reptéri feliratot már csináltam előtte, de ilyen helyen még soha. Nem is igazán a paparazziknak szántam, hanem hogy engem fejezzen ki. Nem vagyok aljas, csak önmagam. [nevet]

Az összes cikk szerint kedves voltál mindenkivel és a kisgyerekek elött eltakartad az arcodat.

Amúgy is eltakartam volna az arcomat, mert megijesztheti esetleg a gyerekeket. De hadd tudják meg, hogy "baszd meg" felirat volt rajta, egy elipszis meg a nyakamon. Nem egy pattanás volt, csak úgy gondoltam, lehetne még valamit odaírni...

Egyesek szerint azért csinálod ezt, hogy kiszámítható módon keltsd fel a figyelmet.

Unatkoztam. Persze, a figyelemfelkeltés a célja de nem volt átlagos dolog, mert Los Angelesben élek és megnehezítené a hazautat. Most már Kanadában vagyok, most jöttem le színpadról. Esik az eső és nem csak miattam. Nyilatkoznom kell a koncertek előtt, hogy: "Hölgyeim és Uraim, legyenek szívesek előkészíteni az új alsóneműket és a zsepkendőket, mert nedvesek lesznek." Ez azért nem teljesen igaz, de szeretek ilyesmiket kitalálni.

Akkor honnan tudhatjuk mi újságírók, hogy éppen komolyan gondolod vagy csak viccelsz?

Nem tudhatod. Értelmét vesztené az amit csinálok... nincs értelme azon törni a fejedet, hogy most

mivel sokkolhatsz. Soha nem akartam sokkolni. Inkább érdekesnek és értékesnek lenni művészként,

összezavarni és káoszt teremteni. Amikor a Kaliforgiát forgattuk, egy riporter megkérdezte, hogy: "ha bárkinek a bőrébe bújhatnál, ki lenne az?". Én meg kérdeztem, hogy látta-e az új Batman filmet. Azt mondták: "Ó, biztosan Christian Bale szeretnél lenni", én pedig mondtam, hogy nem. Kedvelem Christian Bale-t és az Amerikai pszicho az egyik kedvencem, de nemet mondtam, mert én arról a fickóról beszéltem, aki a premieren kiüldözött mindenkit a moziteremből.

Ugyanakkor nem csináltam belőle viccet. Furcsa, mint egy idézőjel, idézőjel bezárva... várj töröld ezt ki...utálom amikor az emberek dupla idézőjelet használnak. Tulajdonképpen ez egy másik dolog amit az újságíró iskolában tanultam.

Oké, ezt még soha senki nem írta törvénybe, de technikailag ez az igazság. Mikor az emberek duplán idéznek, kijavítom őket, mert nem használhatsz dupla idézőjelet, hacsak nem Abe Lincolnról vagy Rólam van szó.

Visszatérve a lényegre...nem csináltam viccet vagy méltatlanságot az egészből...összezavarni már annál inkább. Előzékeny volt, hogy kiürítette a mozit, mert néha nehéz jegyet szerezni és én még nem láttam a Sötét Lovagot...

Komikus voltam, de sötét humorral. A különbség eközött és egy komikus között... 

A komikusoknak hatalmas korlátlan felhatalmazásuk és lehetőségük van hogy elszaladjon velük a ló, ha mondanak valamit. Nagyon sok offenzív dolgot mondtam a múltban és kerültem már bajba miattuk... de az embereknek meg kell érteniük, hogy mindezt a cinizmus miatt kezdtem. Ez az egész lényege a Marilyn Manson névnek is.

Én az a fajta seggfej vagyok, tudod, ha egyszer megértesz egy seggfejet, akkor te leszel a seggbaszó.

Oké. Az az érzésem, hogy előbb mondod ki amit gondolsz, mint hogy végiggondolnáld.

Igen, bizonyos szinten. De nem úgy mintha Tourette szindrómám lenne. Csak valamilyen szinten...

Most tulajdonképpen valahogy úgy hangzol, mint egy Tourette szindrómás.

Néha a barátaim dühösek lesznek. Képzeljünk el egy feltételes, kitalált vacsorát. Én vagyok a személy, aki mindig megmondja amit a többiek nem mernek. Ezért gyakran szerzek barátokat művészi körökben. A legjobb, legközelibb barátaimra azért találtam rá, mert kimondtam

amit mindenki akart. Nem azért mondok dolgokat, hogy offenzív legyek, hanem mert viccesek számomra.

Szórakoztatnak. És mert gyakran igazak. Olyan mintha süllyedne a hajó te pedig azt tettetnéd, hogy együtt

süllyedsz vele és akik először ugranak ki, azok akár a barátaid is lehetnek. Gyakran csináltam már ezt, a mostani lemez előtt is. Muszáj volt elhitetnem az emberekkel, hogy süllyedek és tudni akartam, hogy ki fog mellettem maradni. Nagyon hálás vagyok azoknak a barátoknak és művésztársaknak akik eléggé hittek bennem és a rajongóknak. Nem veszek semmit biztosra... mikor találkozom valakivel, azt mondom: "Szia, Manson vagyok. Csináltam egy lemezt. Szeretnéd meghallgatni?" Ha azt mondják: "Nem szeretem a zenédet.", azt mondom: "Király. Semmi gond. Festek is." Mire ő: "Nem szeretem a festményeket." "Ez király, akkor kiraboljunk egy ital boltot?"

Mi a helyzet az utálókkal?

Most így négyszemközt vagy nyomtatásban?

Oh igen, kerültél már összetűzésbe újságokkal...

Hát, a szólás szabadsága nem jár életbiztosítással.

Tessék?

Ha elakarsz mondani valamit valakiről, szemtől-szemben...író voltam...és a mai napig annak tartom magam és újságírónak és az egyik legjobb barátom, Hunter S Thompson inspirál. Nem vagyok hajlandó mások háta mögött beszélni. Csak azért hagytam fel az újságírással, mert nem akartam soha ennyire negatív lenni. Már az első nap megtanították, hogy sokkal jobb írónak fogsz tűnni, ha kritizálsz valakit. Szerintem ennél lehetsz sokkal kreatívabb. Ez nem nekem való. Úgy éreztem én mást akarok. Valami kitaláltat akartam és egy teljesen új személyazonosságot teremteni. A legtöbb esetben ez könnyű. Nem panaszkodom. Lemegyek a színpadról és az emberek élvezték a műsort. Nem dobtak meg. Nem fütyültek ki. Néhányan megszabadultak a felsőjüktől. Az engem kritizálóknak, mindig ez volt a lényeg. Soha nem akartam, hogy bárki is szeressen. Csak poláris...bipoláris jegesmedvéket akartam teremteni.

Mit is mondtál? Úgy értetted "polarizáció"? Egy újabb szójáték?

Persze. Én vagyok Dr. Kétértelmű.

Szeretem a szójátékokat, de hűha. Ezek elég furák.

Olyan dolgokat mondok, amik annyira ostobák, hogy már viccesek.

Úgy tűnik mintha nem is gondolkodnál rajta, csak úgy jön. Szórakoztató de azon tűnödöm, hogy ez azért van

mert épp most jöttél le a színpadról és máshol jár az agyad és ez más mintha valahova beültünk volna az interjúra?

Igen...hát nem feltétlenül. Mármint nem lennék annyira feltöltődve tesztoszteronnal, hormonokkal, feromonokkal, kurvákkal. Bármivel. Olyan kémiai anyagokkal, amik természetes módon jönnek ki az agyadból. Általában szeretem ha totál kész vagyok a koncertek előtt, aztán az egészet kiizadom. Ez az én verzióm a pilátesz fitnesszre.

Elég piás hangod, de lehet hogy csak az adrenalin. Mindig iszol fellépés előtt, hogy lazítani tudj?

Ez elég konzervatív nyilatkozat lenne, de nem vagyok hajlandó abszinton kívül mást inni.

Beszéljünk a Sunset Strip Music Fesztről. Azt se tudom mennyi időm van még. Ohio-ból származol és Los Angelesben élsz. Mit jelképez ez számodra?

Az egyik első fellépésem Los Angelesben volt a Whisky-ben és azt hiszem ez isnpirált arra, hogy író legyek és hogy Jim Morrison dalokat énekeljek. Ő miatta ragadtam tollat és kezdtem az írásba. Nagy kihívás volt a Whisky-ben játszani a The Doors miatt. Annyira összetartoznak. Nagyon boldoggá teszek, hogy részese lehetek ennek. Sokat jelent nekem. Vannak más együttesek is...a Beatles, a Stones, de számomra leginkább a The Doors jelentős, a punk rock igazi megszületése.

Mások biztos a Stooges-t vagy a Ramones-t mondanák. Pedig a The Doors. Morrison volt az egyik első, aki gazember is volt, amilyennek én is tartom magamat, valaki, aki nem fél megszegni a szabálolyokat...

Szóval ez döntő volt számodra?

Egy kicsit nyomasztó volt abban az időben, de visszatekintve úgy látom, hogy megnyitott egy kaput. Szerintem minden, minden egyes mozzanat, ami valaha történik veled, jelent valamit.

Szóval király lesz a fesztiválon fellépni.

Nem kell messzire mennem.

Arra felé laksz?

Igen. Egy nem nyilvános területen, madám. Közel van, de lehet hogy már nem sokáig, mert az emberek már

tudják és még többen rá fognak jönni.

Egy ház?

Nem. Egy stúdió padlástér. Mindenemet egy raktárba vittem, tiszta lappal kellett nekikezdenem az új lemeznek. Három hosszútávú kapcsolatom volt amikor együtt éltem valakivel. Tovább kellett lépnem, felkötni a gatyát, szorosra húzni az övet és felnőttként viselkedni, egyedül is ellenni. De ez nem jelenti, hogy érett vagyok.

Vagyis nem állapodtál meg.

Egyáltalán nem. Miért is akarnék? De hogy van otthonom... Los Angeles az egyetlen hely, ahol otthon érzem magam. Éltem már New Orleans-ban és Ohio-ban is, voltam már New Yorkban is. Los Angeles számomra leginkább az otthon, mert olyan mint amiről mindig is álmodtam.

Ez a fellépés nagyon különleges. A fülem mögött van egy 15-ös tetkó, mert jan. 5.-én születtem, tizenkilenc 69 (ami összesen 15).

A "Five to one" az egyik kedvenc dalom tőlük. Numerológiailag, ez véletlenszerű kombináció, ami mégis összeadva jelentőséget kap. 15 évesen vesztettem el a szüzességemet, ami az első és utolsó alkalom volt, hogy elkaptam valami nemi betegséget.

Oké, mi az utolsó kérdés?

Várj! Van még néhány. Lehet még kettő?

Az anál az egyik...

Tulajdonképpen a Twins of Evil turné. Miért csinálod?

Nost, két volt bandatag ott játszik és ismerem régről Rob-ot és jó ötlet. Akik élvezik az ő zenéjét, talán kedvelik az enyémet is. Ez egy lehetőség számomra, hogy megfeszítsem az izmaimat művészként és showman-ként. Olyan mintha birkózó lennék.

Rosszban vagytok?

Nem, nem. Nem hiszem, hogy bármi gond lenne köztünk. Két különböző fellépésről van szó.

Soha nem volt szakállad. Azt még nem próbáltad.

Egy film kedvéért már volt, de szakáll nélkül jobb nőket kaphattam meg. Nem használom a "megfektetni" szót, mert a menedzserem azt mondta.

Együtt dolgozol másokkal, jobban mint valaha. A Rob Zombie turné...Shia LaBeouf...Johnny Depp.

19 évesen szerepeltem a 21st Jump Street-ben.

Tényleg?

Johnny és én már régóta ismerjük egymást, de még soha nem csináltunk semmit együtt zeneileg és nem

beszéltem vele mióta Hunter meghalt. Belefutottam...szó szerint felkeltem, hánytam egyet és elmentem a Chateau Marmontba a The Rum Diary partijára.

Volt egy The Kids nevű bandája Floridában, az én bandámat pedig Spooky Kids-nek hívták szintén Floridában. Itt a kapocs. Mondta, hogy akkor jammeljünk. Valójában nem így fejezte ki magát. Még soha nem játszottam olyannal, akivel nem zenélek. De elkezdtük és Johnny dobolt én meg gitároztam és énekeltem és azon kezdtünk agyalni, hogy milyen megrendítő és irónikus lenne feldolgozni a You're so vain-t. Az emberek mindig az hiszik, hogy amit művészként csinálunk, külön-külön, az valaki másról szól,

pedig csakis rólunk szól. Úgyhogy elkészült. A lemez kontextusában, úgy gondoltam remek bónusz lesz, mert ha a Born Villain egy film lenne, ez lenne a stáblista.

Oké, utolsó kérdés: soha nem használtad igazán a Twitteredet, de mostanság észrevettem, hogy többet írsz. Többet használod a közösségi oldalakat?

Nem. Inkább a társadalmi betegségek érdekelnek. Rájöttem, hogy egyszerűbb mint az interjú adás. Ez dacol azzal amit tudok. Egy művész soha nem magyarázza el azt amit csinál, mert a végén csak egy kérdőjelet kell hagyniuk.