Q magazin: Egy hullarabló szellemről #2

Szóval csak apró dolgokat?
Igen, de csak azért mert az emberek szemében gyanússá válnék ha ilyesmit tennék. Amit igazán élvezek az az hogy pornót viszek a Blockbuster-be [ez egy videotéka] és beteszem az új megjelenésű szar filmek közé.

Nem vagyok benne biztos hogy hiszek neked.
Tényleg ezt csinálom és nagyon élvezem [nevet]. Meg kell találnom a módot arra hogy elszórakoztassam magam.

Mint a festmény kiállításod tavaly? Úgy tűnt hogy nagyon jól jöttél ki belőle.
Tudom hogy az emberek azt mondanák hogy csak a bevételeimet akarom növelni a hírnevemmel és ezért ilyen szar festményeket adok el, de úgy tűnt hogy valóban tetszik nekik. Még lehallgató készülékeket is kitettem hogy miközben mászkálnak, halljam a véleményüket. Ha egyáltalán volt.

Ez egy kicsit bizonytalannak tűnik.
Nem, én csak láttam előre. Talán volt egy kis bizonytalanság. Előre montam hogy mit mondanék ha olyasvalaki mint én csinálna egy művészeti kiállítást, én lennék az első aki kritizálja.

Zenei újságíró voltál mielőtt megalapítottad a bandát. Ki volt a kedvenc interjú alanyod?
Talán akitől a legtöbbet tanultam az Malcolm McLaren volt. Egészen ártatlan kérdéseket tettem fel neki amikről ma már tudom hogy inkább nem kellett volna, Vivienne Westwood sajátosságairól – ami az egyetlen „ruhamárka” amit manapság viselek – és John Lydon-ról meg ilyenek. Ez eléggé kiakasztotta, én meg azt gondoltam hogy élvezetes volt.

És a legrosszabb?
A The Red Hot Chilli Peppers elég katasztrofális volt.

Miért?
Én voltam az újságíró akinek a kérdéseket kellett volna feltennie amikről ma már tudom hogy néhány újságíróé szimplán hülyeségekből áll, és azért kérdezik ezeket mert nem tudják hogy ki fogsz-e akadni tőle, nem azért mert ez a céljuk. Nem vagyok benne biztos hogy mi volt a szándékom mert valami olyat mondtam ami eléggé felbosszantotta őket.

Mit mondtál?
Nem emlékszem. Valahol meg van kazettán az anyag – vicces lenne ma meghallgatni – de nagyon gorombák voltak velem.

Ez mikor történt?
Amikor John Frusciante csatlakozott a bandához, szóval a Mother’s Milk idején, ’89-ben. Láttam azóta őket és a legironikusabb része a dolognak hogy Flea megvette az egyik festményemet 30,000$-ért. Megbeszéltem vele ezt a történetet és nyugtalanította hogy goromba volt velem. Én is goromba lettem volna ha valami fiatal punk újságíró bejönne és soron kívül elkezdene kérdezgetni valamit. Ugyanúgy reagáltam volna rá én is.

Nincs valami határozatlanul nevetséges abban hogy egy milliomos rock sztár 30,000$-t fizet egy másik, feltételezem, milliomosnak.
Szeretnék milliomos lenni [nevet].

Gazdag, akkor.
De gyakran perelnek be. Nos, a festményeim árai azt tükrözik amit érzek velük kapcsolatban. A legolcsóbb 1000$, ami majdnem csak a keret egyedül. El akartam adni mert egy olyan lány volt rajta akit már nem szerettem többé.

Ki volt az?
Az ex-barátnőm, szóval elárvereztettem a kiállításon. Komikus.

Így kezeled az ex-barátnőket, eltűntetsz minden ami hozzájuk kapcsolható?
Nem, nem, nem erről van szó. Hadd ismételjem meg az egészet, mondván hogy szerettem volna megszabadulni a festményektől amiket az ex-barátnőmről csináltam mert olyan dolgok voltak amikre nagyon büszke voltam amiért megcsináltam őket, igazából csak nem akartam már őket. A legdrágább képeimet – az egyiket Flea vett meg – nem akarom hogy megvegyék az emberek de ő megtette, most erre mit kellett volna mondanom? Nemet?

Van nyugdíjad?
Nem igazán tudom hogy mim van, azt se tudom hogy mi van a bankszámlámon. Sőt, azt se nagyon tudom hogy hol a bankkártyám. Odaadtam egy haveromnak aki sok GHB-t szed, szóval a számlám valószínűleg üres.

Mi a legfurcsább dolog amit valaha láttál kokainnal csinálni?
Leszokóban vagyok. Rájöttem hogy nem tudok igazán elérni semmit amikor drogozom, kivéve hogy etetem a páviánokat. Két évvel ezelőtt vettem be először ecstasy-t. Sok mindennel kísérleteztem életem során de soha nem akartam ecstasy-t bevenni mert valaki azt mondta hogy szeretni fogod tőle az embereket.

Ez nem minden esetben igaz.
Nem, tényleg nem volt igaz. Elmentem a pasashoz a Busch Garden-be, Floridába. Ez egy állatkert és élménypark, ami tisztára úgy hangzik mint az életem. Szóval bevettem a szert és beengedtek a pávián ketrecébe mert valaki aki ott dolgozott, a banda rajongója volt. A páviánok a kedvenceim.

Azok nem kifejezetten veszélyesek?
Abszolút. Soha nem engedték volna meg ezt bárkinek, szóval talán megakartak ölni, azt mondták: „Bármit csinálsz, ne nézz a szemébe”, szóval természetesen egyenesen bámultam [nevet]. Három páviánom van, ott van egy melletted [persze kitömött]. Nagyon hasonlított arra amelyiket ott láttam. Szeretem figyelni az állatokat. Soha nem beszéltem úgy a macskámhoz mintha nem egy személy lenne. Mindig úgy beszélek hozzá mintha értené amit mondok és szerintem tényleg érti. Ugyanez van a gyerekekkel. Ők sem hülyék.

Egyszer azt mondtad hogy a mellek miatt kezdtél bele az üzletbe. Mitől lesz igazán jó egy pár számodra?
Azt hiszem akkor ha megegyeznek és ugyanahhoz a személyhez tartoznak [nevet].

Igaz hogy gyűlölöd a dohányzást?
Általában igen, de néha cigizek. Úgy döntöttem hogy elkezdek cigizni hogy összezavarjam az embereket, mert tudják hogy utálom. Akkor kezdtem amikor szerepeltem a Party Monster című filmben Macaulay Culkin-nal tavaly. Egy német transzvesztitát játszottam aki cigizik.

Hogy jöttél ki Macaulay-jal?
Ő vette nekem az első doboz cigimet, elég erős volt.

Hogyan tartod meg az alakodat?
Elfelejtek enni mert mindig valami mást csinálok. Tulajdonképpen pont azelőtt kellett volna ennem hogy megérkeztél.

Mit nem ennél meg?
Nagyon sokat kísérleteztem ételekkel az elmúlt években, így nem sok olyan dolog van amit még nem kóstoltam, egy dolog van, nem szeretem a gombát. Kicsit nekem a spermára hasonlít az íze és ezt csak azért mondom mert mindenki aki már csókolt lányt orális szex után tudja hogy milyen ízű. Nem kell melegnek lenned hogy tudjad.

Szerinted az intelligencia amit a munkádba fektetsz néha aláásott olyan dolgok miatt mint amikor rátetted a golyóidat egy biztonsági őr fejére?
Nem, szerintem az egyensúlynak mindig meg kell lennie. Soha nem veheted magad túl komolyan, de az embereknek tudniuk kell hogy amikor vicces vagyok, még mindig komolyan veszem azt amit csinálok. Nem csak meghalnék azért amit csinálok, de nem is tudok élni nélküle. Ez vagyok én. Semmi más nincs ami érdekel.

Amikor megjelentél a bíróságon [2001-ben Clarkston-ban, Michigan-ben szexuális zaklatás miatt – azaz a nemi szervét a fentebb említett biztonsági őr fejéhez érintette] nem zavart hogy átlagos emberi kinézettel láttak az emberek?
Nem nagyon, mert bűnöző voltam.

De nyilvánvalóan benne voltak azok a képek a magazinokban.
Szimplán csalódott voltam mert olyan ronda képek lettek a pocsék világítás miatt.

Úgy mutattak mintha nagyon nem lenne elég markáns állad.
Nos, nincs is nagyon karakteres állam. Ha én lettem volna a bíró, ragaszkodtam volna a sokkal drámaibb megvilágításhoz. Olyannak kellett volna lennie mint a filmekben, nem mint a szupermarketban.

Még mindig Sátánista vagy?
A Sátánizmus soha nem érdekelt vallásos témaként mint ahogy az emberekben megjelenik, mindig is egy művészeti dolog volt. Ha a művészeknek kell vallás, ezt választanák mert ez inkább egy hitrendszer.

Gonosznak tartod magad egyáltalán?
Csak épp úgy mint mindenki más. Úgy bánok az emberekkel ahogy ők bánnának veled, nem úgy ahogy te szeretnéd hogy bánjanak veled, így ez talán gonosz.

Ez egy eléggé Bibliai szemlélet, szemet szemért.
Az. Ha úgy olvasod a Bibliát ahogy én, ez nem önelégültség ahogy az emberek gondolják. Vannak szabályok amik részei a DNS-nek, ez olyasmi ami a dzsungelben élő állatokban is megvan. Tiszteletben kell tartanod a környezeted és megvédeni magad és ez amiben alapvetően hiszek.

Van mobilod?
Van, de soha nem használom mert nem nagyon hagyom el a házat. Talán egyszer-kétszer a héten.

Milyen csengőhangod van?
Én ordítom hogy: „Fasszopó! Rohadék fasszopó!”, egy sor káromkodás. Egyik alkalommal amikor kaptam egy hívást, persze egy étteremben voltam egy nagyon csöndes pillanatban. Mi mást várna valaki Marilyn Mansontól?