Bizarre magazin: rajongói kérdések

Mit gondolsz arról, hogy a rajongóid a festményeidet tetováltatják magukra? Ez megtisztelő vagy inkább a művészet ellopása?

Nos, egyáltalán nem hiszem hogy ez a művészet lopása. Számomra ez nagyon hízelgő. Ha magamra varratnám bármelyik festményemet, az a Flowers of Evil lenne, ami még el is képzelhető. Ehelyett én, Johnny Depp és Damien Echols - aki nemrég szabadult a börtönből - magunkra varratjuk a The Flowers of Evilt Charles Baudelaire-tól a hátunkra, mint egy amolyan férfi szövetség. Ez az eredeti rajz, ami évekkel a születésünk előtt készült, egy fa ami egy csontváz is egyben és egy kígyó tekereg rajta. A kígyó pedig lehet hogy el fog érni a fenekemig, úgyhogy lehet hogy ez lesz a legszebb kőmíves derék a világon!

Főként Johnny ötlete volt, mert mind szeretjük a könyvet. A saját nézőpontunkból mindannyiunkat vádoltak vagy becsméreltek már és emiatt jól tudunk azonosulni egymással. Közös tetoválást csinálni amolyan, motoros, Sons of Anarchy dolog. A jelenlegi bandatagoknak mind van egy kettős kereszt tetoválásuk mint ez (megmutatja a nyakát), ami az ősi Lorainne kereszten alapul, de én kicsit módosítottam rajta. Chris Vrenna már nincs a bandában, így megadtam neki a döntési lehetőséget, hogy szeretne rá egy eltakaró tetkót vagy távolítsam el én magam. Azt kérdeztem: 'Kés vagy tűz?'. A fedő tetkót választotta.

Melyik tetoválás számodra a legfontosabb?

A mellkasomon lévő, a négy M betű, mert ez tűnik ki a legjobban és ez a legirónikusabb. Olyan formában állnak mint egy szvasztika, de nem az és ezért választottam. Megvan a cirkuláris ereje ebben az értelemben. Benne van az I Ching - a megváltás szimbóluma - és fájt, pont a mellkasomon van és W-nek is lehet nézni, ami az igazi vezetéknevemet jelképezi. Ami viszont még fontosabb, hogy ha szétnyitom az ingemet egy bár verekedés során, úgy tűnik mintha börtönben ültem volna. Azonban csak a jacksonville-i börtönben voltam egy nagyön rövid időre...

A Phantasmagoria film kész van, de látjuk majd valaha? Vagy már eltörölt projekt?

Folyamatban van még és újra felidéztem egy másfajta értelemben. Lehet hogy nem egyszerűen a moziban lesz, hanem graifkus és többszintű dolgok is kapcsolódni fognak hozzá - szóval ez izgalmas hír. Igyekszem most ezen is dolgozni. De ami még fontosabb, írtam egy forgatókönyvet és a regényt, a Holy Wood-ot ami a lemezemhez is kapcsolódott. 10 év után újra elolvastam és új hitet találtam abban amit írtam. Sokkal jobban illeszkedik a mostani személyiségemhez és a környezethez amiben élünk. Az eltelt idő jót tett neki. Szóval az emberek számíthatnak a megjelenésére. Nem Holy Wood cím alatt fog megjelenni, habár a város, Holy Wood a fő eleme a sztorinak. Kaján értelmezése a lakhelyemnek.

Korábban együtt dolgoztál egy filmen, az Abel Cain-on a kultusz rendezővel, Alejandro Jodorowsky-val. Mi történa  projekttel?

Nem vagyok benne biztos, mert ő Franciaországban van és ott elég nehéz pénzt szerezni a rendezőknek, egyszerűen mert az emberek azt gondolják hogy a korral jár a kockázat. Ráadásul egy vadmacskát belerakni mint engem nem segít a dolgon! De az emberek nem értik meg, hogy bármit megtennék, hogy dolgozhassak vele - megcsinálnám a filmet az iPhone-ommal. Ő egy zseni. Minden amit eddig csinált zseniális. És nem számít mibe kerül, de mindenképpen segíteni fogok eljuttatni az örökségét és munkáit az emberekhez. Valójában három különböző dolgot írt már, amiben szeretett volna szerepeltetni és ez izgalmas számomra. A King Shot az ami igazán tetszik. Egy 250 éves prófétát alakítottam volna, aki a sivatagban él, úgy öltözködik mint a Pápa, mormotát eszik, nőket erőszakol és szögből készült fogai vannak. Szóval ez illene hozzám...

Egyszer egy lány arckifejezését egy szvasztikához hasonlítottad és írtál róla egy dalt. Mit gondolsz a "Hozzuk vissza a szvasztikát" mozgalomról?

Ez a tetkó az első keresztény kereszt. Ott van benne, miközben egy szvasztikának látod. Számomra ez nem feltétlenül egy megnyert csata, különösen ha a küzdelemről van szó. Mindig is használtam fasiszta szimbólumokat, hogy irónikus legyek. Egyszerűen, mert ha valaki cenzúrázni akarja, az a fasizmus lényege. A szvasztika soha nem bántott senkit. Hitler erőteljes szimbólumként használta, de nem csak a szvasztikával volt a baj. A tény, hogy vöröset, feketét és fehéret használt, amik az alkímia három színei és ezeket használta egy nagyon sikeres amerikai fickó is, Walt Disney - a Mickey egeren is. Ez olyan mintha minden kövér ember aki a McDonalds-ban evett meghalna, mint valami túlevési apokalipszis és emiatt a szimbólumát betiltanák vagy ehhez társítanák. Habár a méltányosan tekintve az egész helyzetre, azt hiszem a szimbólum igazán megérdemelné, hogy a hájasság miatt okolják. De mikor az emberek azt mondják: "Oh, a tetkód úgy néz ki mint egy szvasztika" soha nem mondanám, hogy: "Oh, hát ez egy Hindu szimbólum." Kizárt.

Mi tesz boldoggá?

Általánosságban, az hogy én irányítom az életemet és mindennel képes vagyok szembenézni. Legyen szó a karrieremről, a párkapcsolatomról, a légkondiról, az italomról, a szexuális életemről vagy a macskám almáról. Ha valamitől úgy érzed, hogy elveszted az irányítást, akkor hirtelen úgy érzed semmire sem vagy képes. (A Bizarre megkérdezi, milyen anyagok teszik boldoggá) Úgy érted, milyen szövetek? Hahaha. Azt hiszem Jim Morrison hagyománya értelmében minden nap ugyanazt a bőrgatyát hordom. Megváltoztathatom a világot, de nem cserélek nadrágot.

Hogy állsz a PETA-val? Dühösek lettek rád, mivel bőrgatyát viselsz...

Van egy macskám. Ha bárki viselni akarná a macskámat, kiakadnék. De nem vagyok megszállotja ezeknek a dolgoknak. Állat-szerető ember vagyok és nem tudok egy olyan állatot se, amelyiket ne kedvelném... talán csak a pandákat, mert mindenki szereti őket és a pingvineket, mert őket is. Személy szerint nem utálom őket, de valakinek muszáj lesz. Alakítok egy új anti klubot...és Eszkimók - nincsenek anti Eszkimó csoportok. Talán a pingvinek és Eszkimók együtt.

Mi a legfurább dolog amit kaptál rajongótól?

Szerencsére nem nemi betegségek! Meglepő. De bolhákat kaptam amikor elvesztettem a szüzességemet 10.-ben. Azt gondoltam: "Miféle lánynak van bolhája 10.-ben? Annak akivel elvesztettem a szüzességemet!" Nem akartam, hogy anyám megtudja hogy szexeltem, így azt mondtam, hogy egy cserzőkádból kaptam őket, ami a legszokatlanabb magyarázat volt, de bejött. Azonban a legfurább dolog amit rajongótól kaptam, egy halott hozzátartozó hamvai voltak. Nem igazán értettem. Nem találtam viccesnek vagy morbidnak, csak szokatlannak.

El vagy jegyezve vagy együtt vagy most valakivel?

Nem, nem vagyok jegyben. Igen, együtt vagyok egy lánnyal. De rájöttem, hogy a magánéletedet megtartani hosszú távon kifizetődőbb. És persze ne randizz gyerek színészekkel...

A Sátán Egyházán kívül érdekel a varázslat és használod is?

Az emberek gyakran félreértelmezik a bonyodalmamat a Sátán Egyházával, mintha én tényleg benne lennék. Anton LaVey nagy mentor volt és egy okos ember aki sok dologra megtanított és a szárnyai alá vett és azt akarta hogy folytassam vagy segítsek végrehajtani néhány filozófiai elgondolását. De soha nem tekintettem rá vallásként és ő sem. A lényeg az volt, hogy ellentmondott a vallásnak. A misztikát és mágiát illetően szerintem 100%-osan nem ugyanazok. Mohó olvasó vagyok ha az ismeretlenről van szó és tulvilági elemekről, amiket nem tudunk megmagyarázni és abban az értelemben hiszek a mágia erejében, hogy nem lehet igazán megmagyarázni. És ha meg is tudnám magyarázni, ostobaság lenne felfedni mindent. Ez olyan mintha elárulnál valamit, amire az embereknek maguknak kellene rájönniük. Nem magyarázhatsz meg valamit, amit nem lehet. De hiszek abban hogyha eléggé szeretsz valamit, akkor az hatalommal bír. Ha eléggé utálsz valamit, azzal ugyanez a helyzet. Azt hiszem ha megadod az embereknek a helyes ablakot a jó vagy a rossz felé a saját erkölcsi kódexet szerint - és szerintem az én erkölcsi kódexem olyan alapvető, mint a természetben - akkor annak bizonyulnak majd, akik ők valójában. Ha tudni akarod, hogy kik a barátaid, süllyeszd el a hajót és nézd meg ki ugrik ki először. Nem hiszek a karmában mert túl lusta és lassú. Bassza meg a karma.

Mit szeretsz az abszintban? A történelmet, az ízét vagy mindkettőt?

Azt szeretem benne, hogy nem rúgok be tőle úgy mint egy whiskitől, vagy más italtól, de a megfelelő körülmények között feloldja a gátlásaimat, kreatív és szociális szempontból is, pl. ennél az interjúnál is.

Mi a legromlottabb dolog amit valaha csináltál?

Néhány szempontból valamilyen szinten konzervatív vagyok. De ez nem tudom mennyire kell szó szerint érteni, mert úgy érzem mintha a főnök irodájában lennék és csak átfutsz egy füzetnyi hülyeségen ami az életemben történt. Azt hiszem a legromlottabb dolog amit valaha csináltam talán...ez elég durva, de azt hiszem egy magassarkú volt, nem a lábon viselve. Hívjuk csak a hölgyek fájdalom zárjának. Vagy a mocsok zárjának.

Mi a legfurább dolog, amit valaha a fenekedbe raktál?

Sok beöntést kaptam gyerekként mert beteg voltam, szóval nem igazán szeretem ha dolgok vannak a fenekemben.

Te és Trent Reznor kiábrándultatok egymásból. Milyen most a kapcsolatotok?

Nincs semmilyen kapcsolat; már nem beszélek vele. Nincs kapcsolat; senkit nem érdekli a másik.

Korábban azt mondtad, hogy Twiggy a farkából játszik a gitárja helyett és neked már a szádban is volt a farka. Mi olyan különleges Twiggy farkában?

Oh, ez nagyon kedves tőled, hogy emlékeztetsz erre. Csak viccelek. Óvszer volt rajta és farka pettyhüdt volt amikor a számban volt, szóval technikailag ettől egyikünk sem lesz meleg. Azt hiszem...ha ettől beindultam volna, akkor tényleg meleg lennék. Twiggy farka... mikor találkoztam vele, kirúgták egy bárból, mert felgyújtotta a fanszőrzetét. Elővette a farkát és még nem volt nagykorú, szóval megmentettem, hogy ne rúgják ki, valamilyen különös okból és barátok lettünk. Az ő farka sok olyan helyen volt már, ahol az enyém nem és nem is fog.  Szóval mindkettőnk farka külön territóriumokat utazott be.

Most, hogy Twiggy újra a bandában van és újra összerakhatjátok az ötleteiteket, úgy érzed megint megvan benneted az a pajkos energia a zenekészítésben mint a huszas éveitekben?

Nos, úgy érzem mint amikor elkezdtük a bandát. Mielőtt Twiggy belekerült volna, ő és én szórólapokat osztogattunk és felhívtunk embereket a helyi újságok személyes hirdetéseiből is. Egyszer amikor éppen szórólapot osztogattunk, néhány náci skinhead szétrúgta a seggünket, mert azt hitték, hogy melegek vagyunk. Tegyük hozzá, mindketten rúzst viseltünk és uzsonnásdoboz volt a kezünkben. De ő elfutott, szóval engem vertek csak szét. Szóval azt hiszem ezért még megérdemel egy nagy seggberúgást!

Rolling Stones Q&A

Két évvel ezelőtt Marilyn Manson szakított Evan Rachel Wood-dal, minden holmiját egy raktárba vitte és új házba költözött West Hollywoodban.

"Végül egyedül laktam először...egész életemben." - mondja a 43 éves Manson. - "Rájöttem, hogy a kevesebb néha több. Minnél kevesebbel kell dolgoznod, annál erőteljesebbet kell nyújtanod, hogy kimondd amit akarsz."

Ez a filozófia belenyúlik Manson nyolcadik albumába, a Born Villain-be is, tele a legösztönösebb, provokatív dallamokkal, melyeket már évek óta nem hallhattunk.

"Szabadjára engedtem a tudatalattimat." - mondja - "Eljött az ideje, hogy visszatérjek, azt csináljam amiben a legjobb vagyok és erről szól Marilyn Mansonnak lenni."

Johnny Depp játszik a You're so vain feldolgozásban. Hogyan jött ez az egész létre?

"Johnny felhívott és megkérdezte, hogy szeretnék-e felvenni egy dalt, így el is mentem hozzá a stúdióba és elkezdtünk bluest játszani. A lemezem már kész volt akkor, de mindketten úgy véltük, hogy irónikus lenne rátenni a You're so vain-t. Johnny játszott a dobokon és a gitáron - ha befejezte az új filmjét, le kell beszélnem róla, hogy csatlakozzon a bandához."

Azt mondtad, bluest játszottatok?

"Igen! Jammeltünk, habár ezt a szót mindig is utáltam. Azt hiszem a The Thrill is Gone-nal kezdtünk - az ő ötlete volt. És király volt. A tavalyi évben sokat tanultam a gitározásról."

Miket szoktál gyakorolnI?

"Azokat a bandákat, amiket a Marilyn Manson előtt hallgattam: Bowie, Revolting Cocks, Ministry, The Beatles."

43 éves vagy. Gondolkoztál már az apaságon?

"Nem tudom elképzelni, hogy milyen lehet apának lenni. Érdekes lenne, ha lenne egy kisebb verzió belőlem

aki folyton csak bajt okozna - egy 2.0-ás verzió."

Biztos vagyok, hogy a gyereked lenne a tökéletes angyal.

"Megpróbálnám összezavarni, hogy legalább olyan rossz vagy még rosszabb legyen mint én. Az én feladatom lenne."

A Born Villain más mint az előző néhány albumod. Miért?

"Az előző két lemezen próbáltam a saját érzéseimet átadni az embereknek. Én pedig szarul éreztem magam, szóval ez egy elég hülye ötlet volt. Ez a lemez inkább jazz, punk vagy dada. Azt akartam használni, amiről tudom, hogy működik és úgy, hogy az embereket összezavarja. Nem sokkolhatsz, csak káoszt teremthetsz - az összezavarás pedig a kommunikáció legjobb formája. Ez a végeredmény."

Miért voltál annyira lehangolva korábban?

"Ostoba párkapcsolatok, ostoba helyzetek. Az egyik az Interscope-hoz kötődik, amitől el is szakadtam."

Vegyes érzéseid vannak, hogy 15 év után elhagytad a kiadót?

"Dehogy is! Már évek óta ki akartam lépni. Lehet, hogy nem volt bölcs elgondolás megmondani Jimmy Iovine-nak, hogy szerintem nem elég okos, hogy megértse mit csinálok. Legtöbbször frusztrált, hogy mit tettek a művészetemmel."

Elszavaltad Macbeth híres monológját az Overneath... elején. Ezzel mi a helyzet?

"Tudod miért csináltam? Egyáltalán nincs oka. Nemrég csináltattam egy 'No Reason' tetkót a csuklómra. Tudod miért? Nincs indoka."

Machbeth alapjába véve azt mondja, az élet baromság - "mese, mit egy bolond beszél". Egyetértesz?

"Lehet egy nyomasztó megállapításként is értelmezni vagy egy megváltó vagy felszabadító nyilatkozatként. Azt akartam, hogy ezt az emberek döntsék el maguk."

Úgy tudni nagy rajongója vagy az HBO Eastbound & Down című sorozatának. Tudsz azonosulni Kenny Powers-szel?

"Persze. Olyan mint a kutya, aki odapiszkít a földre, de mindig megsimogatod a fejét és reméled, hogy majd leszokik róla. Akárcsak én."

Azt olvastam a neten, hogy elveszel valami Seraphim nevű nőt?

"Azt se tudom ki a faszom az!"

Azt is olvastam, hogy Lana Del Rey-jel randiztál.

"Legalább úgy tűnik, hogy jó ízlésem van. Ami igaz is."

A pletykák szórakoztatnak?

"Igen. Akárcsak régen, amikor kivetettem a bordáimat és én voltam a kölyök a The Wonder Years-ből. A munkával jár."

De elég jól elvoltál Taylor Momsennel a színpadon. Ez igaz, nem?

"Igen, megint a fiatal lányok. Amikor terveztük a turnét, a bandája, a Pretty Reckless volt az egyik lehetőség az előzenekarnak. Azt gondoltam: 'Mi lehetne jobb választás valakinél aki nemrég töltötte be a 18-at?'"

Metal Hammer part 3

„Nem mondom, hogy rendben vagyok. Nem akarok rendben lenni.” – folytatja – „Abban a helyzetben vagyok, hogy nem engedem magam kevesebbnek lenni, mint aminek kellene lennem. Mindig is tudtam ezt és ez a legnagyobb szívás a depresszióban. Azért leszel depressziós, mert nem az vagy, akiről tudod hogy lenned kellene. Fel kell kötnöd a gatyádat, felvenned a cipődet és elkezdeni szétrúgni pár segget. Ez az egyetlen módja. Össze kellett lapátolnom magam és ráébrednem, hogy ezt akartam csinálni egész életemben. Ennek szórakoztatónak kellene lennie, akkor már miért nem az? Rájöttem, hogy ez a rock n roll. Izgalmasnak és szórakoztatónak kell lennie.”

„Ha ezeket a kérdéseket 3-4 évvel ezelőtt tetted volna fel, nem vagyok benne biztos, hogyan kezeltem volna őket.” – mondja Manson, utalva korábbi erőszakos vallatásunkra. – „Lehet, hogy megsértődtem volna, mert amikor éppen nem vagy önmagad és amikor erről próbálod meggyőzni magad, saját magaddal küzdesz. Az egész arról szólt, hogy… ne legyél lejárt lemez, de ez nyilván nem a megfelelő kifejezés, mert gyerekesebb vagyok mint valaha, de rájöttem, hogy az élet nem ennyire bonyolult.”

„Az élet bonyolult lett mert úgy éreztem nem vagyok képes a legegyszerűbb feladatokra sem, nem azért, mert híres vagyok vagy egy primadonna, hanem mert az önként vállalt elszigetelődésem kezdett eluralkodni rajtam. Elkezdtem újra eljárni szórakozni a barátaimmal. Múlt hónapban forgattunk egy filmet azzal a pasassal, aki a Rubbert készítette, ami a tavalyi kedvenc filmem, aztán leforgattuk a No Reflectiont, repülőre ültünk, turnézni mentünk és sokkal izgalmasabb volt, mint egyedül ülni és… nem félni, hanem nem távol lenni mindentől. Újra kellett élesítenem az agyaraimat.”

A magányos, depressziós és önpusztító időszakok elvették az életet és lelket a korábban Brian Warnerként ismert férfitől és világos volt, hogy valami drasztikusnak kellett történnie – mert az a férfi, aki ma itt ül  előttünk, egyik tünet jelét se mutatja. Elképesztően magabiztos, hihetetlenül bájos, páratlanul szellemes és pajkosan szórakozott. Humorérzéke szemmel látható és még csak a leghalványabb jelenlétét sem érezni a korábbi hangulatváltozásoknak.

„Kb. egy évvel ezelőtt elkezdtem élvezni a lemez készítését.” – állítja. – „Ha elkezdett kibontakozni az őrület, képes voltam érzékeny választásokat tenni, az irracionálisok helyett. Egy olyan párkapcsolatban voltam ami kezdett megromlani és rájöttem, hogy ha mások azt mondják: ’Már nem bírom tovább’ akkor nem is kell. Ez volt a helyzet Evan Rachel Wood-dal, de néha az életben észreveszem, hogy a rossz dologhoz kötődöm és azonosulok hozzá. Legyen az párkapcsolat, vagy egy elképzelés. Megjavítani valami mást ami darabokban van, helyrehoz engem. Úgy írtam le magam, mint a sérült nők szórólapja. Gyakran olyan dolgokhoz vonzódtam, amik sokkal bonyolultabbak, mint én, mert nem akartam megbirkózni magammal."

Három sikertelen eljegyzés után, a pletykalapok megnehezítették a párkapcsolatokat?

„Nem, a színésznőkkel való randizás nehezítette meg.” – válaszolja – „Ha ki akarsz maradni a bulvárlapokból, ne dugj színésznőkkel. Ilyen egyszerű. Romantikus vagyok és sok dologgal szerelembe esek. A szerelem egy bonyolult szó. Szeretek abszintot inni, szeretek levegőt szívni, szeretek drogokat használni, szeretem a rock n roll zenét, szóval amikor azt mondod valakinek, hogy szereted, a „szeretlek” szó, nem elég ahhoz, hogy meghatározd hogyan is érzel.”

Ha ez eddig nem lett volna nyilvánvaló, az új erőre kapás oka Manson boldogsága a Born Villain-nel. Ahogy már korábban említettük, büszkeséggel tölti el és az alkotás kezdete egybeesett az új személyes boldogságával és világosságával. Új hollywoodi kuckójában felvéve, tele kreativitással és bekapcsolva a saját egyedi márkájú őrületét, mindez pedig tökéletesen megörökítve az albumon.

„Nem hagytam félbe semmit az album munkálatainál, csak ösztönösen csináltam. Nem volt az, hogy: ’Ez fülbemászó?’ vagy ilyesmi. Olyan dolgokat csináltam, amik érzést váltottak ki belőlem.” – árulja el – „Olyan irányba terelt engem, mint a fellépéseknél. Becsábítani a szobába az embereket, dühöt vagy izgalmat kiváltani belőlük, bármi is az, megérinti az ember érzéseit. Híres embereknek is lejátszottam, olyanoknak akiket alig ismerek, részeg lányoknak, drog dílereknek és vokálokat vettem fel, mert azt akartam hogy ők is érezzenek valamit, akárcsak én. Sziréneket hallhatsz a háttérben a Murderers are getting prettier every day-ben, mert betörtem egy ablakot a stúdióban és a felvételek közben felvettem egy bűnesetet is, amit szintén hallani. Mindez az érzések megragadásáról szólt.”

Miközben a Born Villain talán nem arany korának dicsőségét örökíti meg, ez a legjobb dolog ami a nevét tartalmazza a The Golden age of Groteque óta, ami lassan egy évtizede jelent meg. 

„Mindent bele kell adnom, amim van.” – mondja acélos tekintettel és kőkemény magabiztossággal. – „Meg kell mutatnom az eltökéltséget, céltudatosnak kell lennem, magabiztosnak és semmit nem vehetek biztosra. 100%-osan készen kell állnom a harcra, dugásra, vagy bármibe is kerül. Ez egy mindent-bele háború önmagam ellen, amiért nem voltam olyan remek, amilyennek kellett volna és ezért lépeseket teszek, hogy ezen változtassak.”

A gyönyörű emberek

Bombázók? Marilyn Manson múltja tele van velük

Rose McGowan

színész és énekesnő

1998-2001

„Nem bírtam az életmódját. A drogokat… nem akartam ehhez az életmódhoz kötni magam. Soha nem voltam egy rocker csaj.”

Dita Von Teese

színésznp és burlesque sztár

2002-2006

„Nem támogattam a bulizásait vagy a kapcsolatát egy másik lánnyal. Akármennyire is szerettem, ennek nem akartam a részese lenni.”

Evan Rachel Wood

színésznő és énekesnő

2006-2010

„Mindkettőnknek fejlődnie kell még. Nem hiszem, hogy helyes dolog volt, de örülök hogy jegyesek voltunk.”

Stoya

pornó színésznő és modell

2009

„Egyszerűen nem illettünk egymáshoz. Csak mert jól éreztük magunkat, nem jelenti azt hogy ennek hosszú távúnak kellett volna lennie. Ilyen az élet.”

Metal Hammer part 2

Olyan érzés, mintha igazságtalanok lennénk Marilyn Masonnal szemben, vagy belegázolnánk a lelki világába, de ez mind azért van, mert el kell érned a hordó alját mielőtt megtalálod a megváltást. A hordó alja 2009 nyarán érkezett el. Manson fellépett a Download fesztiválon, kertelés nélkül nem törődve semmivel és a koncert totális katasztrófa volt. „Ha a ’96-os Mansonnak mutatnál erről most egy videót, eldobná a kibaszott agyát.” – mondta Manson egyik munkatársa a koncert után. 

Ugyanebben az időszakban, a The Times-nak adott interjú közben az újságírónak megmutatott egy képet az akkori barátnőjéről, a pornószínésznő, Stoyáról, egy szvasztikáról, amit a fanszőrzetébe nyírt. Hivatalos lett volna a Metal Hammer Golden Gods-ra is, hogy átvegye az Ikon díjat, de miután a publicistája órákon keresztül próbálta kicsalogatni a hotel szobájából, nem jött el, majd ezt a nyilatkozatot tette: „Be kellett volna olvasztatnom a díjat egy sípcsontba, hogy aztán minden egyes átkozott újságírót az Egyesült Királyságban szétverhessek, kivéve a Metal Hammert. Az egyetlen ember akit le kellene szúrni, az én vagyok.” – mondta Manson, félénken és olyan érzéseket hagyott bennünk, mintha az osztály csintalan kisgyerekére mutogattunk volna. „Rossz időszak volt és nem hibáztathatok senki mást saját magamon kívül. El volt baszva az egész!" – nevet, a rosszasság pedig körülvibrálja a szobát.

„A Kaliorgia Hank Moody-jával vagy az Eastbound and Down Kenny Powers-ével vagy Dexterrel tudok azonosulni, mert ők elbaszott karakterek.” – magyarázza – „De látod bennük, hogy képesek változni és erre kellett rájönnöm magammal szemben is. Rájöttem, hogy én vagyok a kutya aki odapiszkít a földre és az emberek ezt hagyni fogják és még ha bájosan elítélendő is vagyok, csak egyre jobb akarok lenni.”

„Emlékszem, hogy arra gondoltam: ’Miért omlik össze minden körülöttem?’” – ismeri el inkább tárgyilagos, mint sebezhetőnek tűnő hangnemben – „Nem tudok alkotni, ha nem inspirál valami, szóval akkor lehet, hogy nem tudom inspirálni a barátaimat és a velem együtt dolgozókat. Talán jobb inspirációnak kell lennem, sokkal agresszívabbnak. Már nem vagyok többé kiborulva és nem vagyok szomorú. Úgy érzem képes vagyok bármire és már egy ideje ezt érzem. Erről szól az új lemez. Lényegében egy megváltás. Bármit mondhatsz, de most már van egy lemezem, már játszhatok valamit az embereknek, amiben hihetnek. A legnagyobb fegyver a saját magam ellen vívott háborúban az volt, hogy átvettem az irányítást a saját életem felett. Nem volt szükségem elvonóra vagy vallásra vagy egy párkapcsolatra.”

Volt hogy az elvonó jogos lehetőségnek tűnt, amikor úgy érezted, hogy az életed kicsúszik a kezeid közül?

„Egyszer voltam elvonón a The Golden age of Grotesque után és önként mentem.” – mondja el nekünk, játékos tekintettel és halvány mosollyal az arcán – „A híres Promises intézetbe mentem, Malibuba. Három hétre mentem. Elmagyaráztam a dokinak, hogy iszom és ezeket a drogokat használom és a detoxról kérdeztem. Megkérdezte mikor vettem be bármit is utoljára. Azt mondtam 5 napja, erre azt mondta, hogy már eléggé detoxikálva voltam az italtól és a drogoktól, aztán beadott nekem Klonopint, ami egy bizonyos Valium-féle. A cucc amit beadott sokkal nagyobb függőséget okozott, mint bármi amiről beszéltem, vagy valaha bevettem és közöltem vele, hogy ez szar húzás volt. Azon a napon amikor minden megváltozott, apámmal beszéltem telefonon és azt mondta, hogy menjek el onnan, mert ez tönkretesz engem, mint művészt. Úgy érezte, hogy egyenes vonalba akarnak hozni, nem engedik, hogy hullámvölgyeim legyenek. Aznap, amikor ki akartak rúgni, behoztak egy 90 éves nőt. Ő volt az egyetlen aki beszélni szeretett volna velem azalatt, hogy bent voltam és ők elkobozták a nő hajlakkját. Beszélgettem vele és azt mondta, hogy a családja dugta be ide. 90 éves korban, a családodnak inkább egy koporsót kellene vennie neked vagy egy tonna kábítószert. A Promises emberei azt hitték, hogy a hajlakkal fogja kiütni magát. Azt mondtam, ha 90 évesen valaki ezt akarja csinálni, akkor hagyják. Dühösek lettek rám és rendre utasították, szóval azt mondtam: ’Basszátok meg, elmegyek.’  Ez volt az élményem az elvonóval.”

Fontos tisztázni, hogy Manson nem hagyott fel az ivással vagy a drogokkal. Szánjuk egy pillanatot, hogy elfogadjuk (ha nem is ünnepeljük), hogy Manson képes feldobni az elpazarolt elegáns megjelenést a modern korszakban és visszahozni az igazi rock sztár lét elveszett művészetét. Legalább egy kicsit király, hogy még mindig veszélyes, nem? A Sklipnot máris nem lett olyan ijesztő, amikor kiderült, hogy Corey Taylor valójában egy vicces fickó, aki folyton poénkodik és fényes szövet ruhában megy a díjátadóra. Nem döfött szíven titeket, amikor a Motionless in White, akik videóikban fizikailag is küzdenek a vallásos tüntetők ellen és grafikusan ábrázolták Krisztus keresztre feszítését egyik videójukban, mint kiderült, teljesen normális emberek? A hihetetlen fotózás megszületésekor melyet most te is a kezedben tartasz, Manson elfogyasztott egy teljes üveg abszintot és játékosan beszélgetésbe elegyedett egy új újságíró hölggyel, ezzel a mondattal: „Szeretnélek mellbe vágni.” és elmondott egy igazán becsületsértő történetet, amit nem mondhatunk el, de szerepelt benne narkotikum és rágógumi is. Gene Simmons nem.

„Amikor találkoztam David Bowie-val, tanácsot kértem tőle és valami olyasmit mondott, hogy belefáradt az egészbe és megtalálta az egyensúlyt.” – mondja Manson – „Amikor az emberek azt mondják, hogy az alkohol és drog fogyasztás betegség, az baromság. Van néhány szabály. Ne szedj metamfetamint, mert kihullik tőle a fogad. Ne használj heroint, mert egyszer adagolsz rosszul és halott vagy. Voltak barátaim akik ebben haltak meg, de ez nem jelenti hogy nem ihatsz. Ne tegyünk mindent egy kategóriába. Csak akkor igyál vagy drogozz ha jó hangulatban vagy. A hangulatodat mindkét esetben kihangsúlyozza.”

Hiányzik, hogy te legyél a legféltebb ember a szórakoztatóiparban vagy hogy te légy az Első Számú Közellenség?

„Nem feltétlenül, de egy fura korszakot élünk ahol az emberek mindig azt fogják mondani: ’Ez nem elég sokkoló’ összekötve a nevemmel.” – érvel – „Soha nem akartam sokkoló lenni, csak is összezavaró lehetsz. A káosz az egyetlen kommunikációs forma ennél a pontnál. Ez az igazi művészet.”

„Ha elmegyek egy bárba, elég nehéz rájönni, hogy Hollywoodban hogyan kommunikáljon az ember. Átmegyek törvénytelen üzemmódba, ledobom a dzsekimet és átveszem a macsó stílust ha valaki zaklatja a lányt akivel vagyok vagy úgy viselkedik mint egy seggfej, még ha rúzst is viselek. Kedvelem az irodalmi karaktereket és azokat a filmekben, akik azért küzdenek amiben hisznek és ez velem szemben is működik. Az emberek szeretnek olyannal összetűzésbe kerülni, akit csak egy dollár jelnek látnak. Ha megütök valakit egy verekedésben, engem jobban meghurcolnak. Fegyelmeznem kell magamat. Halloweenkor el akartam lopni egy autót Vegasban, volt egy zsebkésem, de leállítottak.”

Metal Hammer part 1

Vannak bizonyos pillanatok a zenei újságírók életében, amikor úgy érzik, hogy a szívük a torkukban dobog és annyira igyekeznek ezt titkolni, hogy a belső szerveik legszívesebben kimásznának a hátsójukon. Üde tavaszi délután van, az idő meleg, 20 fokos és a Metropolitan hotel 10. emeletére igyekszünk, amely London legfényűzőbb épülete és egy órát fogunk itt eltölteni Marilyn Manson társaságában.

„Mi ennyire idegtépő ebben?” kérdezed talán magadtól a kényelmes helyeden, vagy bárhol is olvasod most ezt a magazint, a lift pedig megérkezik, mi pedig elindulunk végzetünk felé enyhe izzadtság kitöréssel. Nos, azért vagyunk itt, hogy szemtől-szemben leüljünk a férfivel aki történelmet írt furcsa viselkedésével és aki vitathatatlanul a legféltebb előadó a zene történelmében és olyan kérdéseket fogunk feltenni neki, amik még soha nem hagyták el senki száját az elmúlt évtizedben; „Mi a franc történik Marilyn Mansonnal és miért kéne foglalkoznia  bárkinek is azzal amit 2012-ben mond?”. A gondolat, hogy esetleg kiverik a fogunkat és aztán lenyeletik velünk, már átfutott az agyunkon egyszer-kétszer. Vagy háromszor. Vagy… nos, gondolhatjátok.

Elérkeztünk célunkhoz és belépünk a padlószőnyeggel borított lakosztályba, ahol az elkövetkezendő órát fogjuk tölteni a Baszás Istenével. Ennél a pontnál, jobb ha elmondjuk, hogy Manson milyen körülmények között szeret interjút adni. Lehet, hogy olvastátok már, hogy szereti, ha sötét van a szobában és tényleg – a napfény csak a függönyök alján kukucskál be, ezzel is jobban megvilágítva a szobát, mint az izzók. Lehet, hogy azt is tudjátok, hogy azt szereti, ha a szoba hőmérséklete olyan, hogy már csak egy jegesmedve jelenléte választja el a sarkvidéktől – szóval kibaszottul fázunk.

Aztán belép a szobába, gigantikusan magas és fennhéjázó mielőtt egy árva szót is mondana. Ránk néz és az ágyra mutat, ahova éppen leülni készültünk. „Nem dugni fogunk, ugye?” – mondja az ikonikus, baritone hangszínnel.

Szellemes megjegyzést teszünk arra, hogy hozat nekünk vacsorát, ami részben az idegességünknek köszönhető, részben pedig, még Marilyn Manson színvonallal is, ez egy zseniális „WTF?” módja egy beszélgetés kezdetének valakivel, akivel még soha nem találkoztál.

„Mielőtt idejöttetek, 18-an voltak itt, mind bajusszal és kamerákkal és a dugás volt az első dolog, ami eszembe jutott.” -  ezzel utalva a korábban az MTV-nek adott interjúra. Igen, az ilyen helyzetek csak egyfajta képen végződhetnek, nem?

„Valójában, számos különböző variáció jut az eszembe egy ilyen szituációról.” – vág vissza egy olyan hangszínnel, mint Heath Ledger Jokere. Rohadt vicces és ez csak az első az elkövetkezendő sok közül. Azt, hogy ez még mennyire van meg benne, az elmúlt években rendkívül nehéz volt megállapítani. A 90-es évek végén és a századforduló elején kétség kívül Manson volt a legenergikusabb előadó a zenei életben. Olyan koncept mesterműveket alkotott, amik rendkívül mélyre menőek és összetettek voltak, hogy kár lenne nem zseniálisként leírni őket.

Hitelesen veszélyes koncerteket adott a nürnbergi beszédeket utánozva Biblia tépés közben, vérig sértett politikusokat, gólyalábakon gyalogolt, a mellkasát vagdosta és szó szerint vérét ontotta a művészetéért – a 99-es Milton Keynes Bowl-on – a seggét mutogatta. A videók, a sokk-faktor, a veszély… ezek az elemek generációt meghatározók voltak, ikonikus nyilatkozatok melyek megragadták az egész világ figyelmét, nem csak a rock zenében és gyökerestül felrázta azt nem kevés média hisztériát eredményezve – erkölcsileg felháborodott ostoba emberek, akik megérdemlik, hogy erkölcsileg fel legyenek háborodva.

Az ok, amiért úgy érezzük mindezt fel kell eleveníteni, az, hogy minden szándék és cél mellett, az utóbbi néhány évben nem ment túl jól a sora, olyan mértékben, hogy könnyen felejthetővé tette. Nem csak az előző két album lett sokkal de sokkal alacsonyabb szintű az előző iszonyat magas szintű kiadásokhoz képest, hanem az élő koncertek is enyhén szólva katasztrofálisak voltak. A Rammstein és a Sklipnot kiszorították a vizuális Olimpia csúcsáról, ha király és felkavaró képvilágról, videókról és fellépésekről van szó. Teljes összeomlás volt a sajtó előtt és a göröngyös párkapcsolatokkal voltak tele a bulvárlapok. Ezzel ismét eljutottunk az életbe vágó kérdéshez és a legnagyobb dologhoz, amit mindenki tudni akar Marilyn Mansonról 2012-ben: mi a franc történik az rock egyik legigazibb előadójával és hogy a fenébe jutott el idáig?

„Azt hiszem az előző két album alatti időszaknak meg kellett történnie, nem számít, hogy mennyire nem akartam őket” – kezd bele Manson, kortyolva egy pohár vízből, majd leteszi a lába mellé, ahol egy pohár ragyogó abszint is helyet foglal. – „Ha leülsz és elolvasod mindazt, amit rólad mondanak, akkor eljön az az idő, amikor hagyod hogy ez befolyásoljon és elkezdesz gondolkozni, hogy ki is vagy te.”

Volt valamilyen jellemző időszak amikor ez kezdődött?

„A The Golden Age of Grotesque után. Ezt nem kötném semmilyen párkapcsolati dologhoz, de elégedett voltam a zenémmel, a fellépésekkel és úgy tűnik csak mentem ezután önfejűen.”

„Újra magamra próbáltam találni és újjáalkotni magam.” – folytatja – „sok időbe telik mire az ember megalázkodik és elismeri, hogy visszatér, de ezt csak így lehet leírni, ha egy olyan időszakon mentél keresztül, amikor nem olyan voltál, amilyennek kellett volna. Nem ’nem az voltam aki régen’, mert nem akarom újra játszani a múltat, hanem ’nem az vagyok, akinek kellene lennem’. Az előző két album szerintem nem mutat be annyira jól engem, mint ez az új lemez, vagy az azelőttiek. A The High End of Low csak a túlélésről szólt. Fogalmam sincs mi történt volna ha az a lemez nem jelenik meg, komolyan mondom. Egy szomorú lemez számomra és azok számára akik körülvesznek, de abban az időszakban csak szomorúság volt bennem és ezúttal olyan albumot akartam csinálni mint amiket szeretek a Bauhaus-tól, Bowie-tól, a The Revolting Cocks-tól vagy a Ministry-től. Egy olyan lemezt akartam csinálni amitől dugni támad kedvem vagy valamit egyszerűen szétzúzni.”

Az érthető jelenlegi helyzet szerint a metál testvériségében, Manson valamiféle élő Roy Munson karakter lett, akiről a mainstream lassacskán elfeledkezett, legjobb munkáival a háta mögött, a kreativitása megcsappanásával, arra ítéltetve, hogy soha ne térjen vissza. Nézzünk szembe a ténnyel, hogy ma már rengeteg bandát és előadót tartanak legendának, akik még nem tettek le semmit az asztalra, de a visszautasítás olyan gyors ütemű volt, hogy szinte olyan volt, mint a kisgyerek a plakáton, akinek ott a világ a tenyerében, de kicsúszik az ujjai között.

„Hogy lejárt lemez lennék?” – mondja Manson, egyik ujját a halántékához érintve és a széke egyik oldalának dőlve – „Soha nem akartam mainstream lenni vagy pop. Az ahogy meghódítod a közönséget, az amiben a legjobb vagy és ez annyira széleskörű, amennyire jó vagy benne. Amiért létrejött az új lemez szerződés és amiért kiléptem az előzőből, az annak köszönhető, hogy azt mondtam: 'Ha valaki jobbal dughatsz, miért ne tennéd meg?'. Ha hiszel a Bibliában, hogy a férfi kivette a bordáját, hogy a porba helyezve megteremtse a nőt és erre a nő dugott a kígyóval. A szíved-lelked beleteszed egy lemezbe, de aztán mindig ott van valaki más. Azt hiszem átléptem néhány határt a párkapcsolatok és a zene között és mindkét esetben megszenvedtem. Nem olyan dolgokat tettem, amik örömmel töltöttek volna el. Örülnöm kellett volna, hogy befejeztem valamit, de nem így történt. Minden egyes album  után csak rosszabbul éreztem magam mint bármi más után amit addig csináltam.”

CNN interjú

22 perc Marilyn Manson eszéből, szarkazmusából és hosszú válaszaiból. Valljuk be őszintén, Mansont már mindennel megvádolták egy iskolai mészárlástól kezdve az ördög reinkarnációjáig – és mindezekről nem kevés mondanivalója van.

„Keresztény iskolába jártam és beleverték a fejembe, hogy mindenki bűnösnek születik és nincs lehetőséged változtatni ezen, és emiatt kezdtem el alkotni és ezért alapítottam ezt a bandát és ezért készült el az Antichrist Superstar című album.” – magyarázta.

„Minden történetben a gazember a katalizátor. A hős nem fogja megszegni a szabályokat és nem fogja mutogatni a repedéseket a páncélján. Szándékosan egy dimenziósak, de a gazember az, aki beismeri, hogy kicsoda és ki is áll mellette. Néha olyan dolgokat tesz, amik erkölcsileg megkérdőjelezhetőek, de ilyen a természete és nem tétovázik. Mint ’a béka és a skorpió’ című fabulában, vagy bármelyik történetben, ami arról szól, hogy bármi is leszel, ragaszkodj hozzá bizalommal. Ne habozz, különben az életednek annyi."

A kiábrándító eladások, a langyos vélemények és a megosztó vádak után, miszerint Manson vagy túl sokkoló vagy nem eléggé.

„Egy zavaros állapotba kerültem, ahol nem akartam az lenni, aki voltam. Azzá kellett válnom, akivé kellett. El kellett fogadnom, hogy ez vagyok én. Ez pedig elvezetett az alázathoz, hogy beismerjem, vissza kell térnem.”

„Az előző két lemezen, azt hiszem azért kezdtem dalokat írni, hogy az emberek azt érezzék amit én, ahelyett hogy valamit éreznének. Szarul éreztem magam, így ez egy nagyon hülye húzás volt.” – mondta.

Habár nem foglalkozik vele nyíltan, e sötét időszak egybeesik Manson elhúzódó szakításával, Evan Rachel Wood-dal.

„Persze, én is emberből vagyok.”-mondta-„Mindenkinek a tetteit befolyásolja a magánélete, de amikor Bowie-t hallgatok, nem azon gondolkozom, hogy min ment keresztül a magánéletében, csak hallgatom és valamilyen hatással van rám. Ezt kell tennie a zenének.”

A Born Villain a megrögzött provokátor nyolcadik albuma, de Manson figyelmen kívül hagyja eddigi életművét: „Azzal az elképzeléssel mentem a stúdióba, hogy az emberek sokféle ok miatt ismernek: Columbine, zene, nyilvánosság, celeb baromságok. Rá kellett jönnöm, hogy ez nem felel meg nekem és valami olyat kellett alkotnom amire azt mondhatom, hogy igen, ez én vagyok.”

Az album írása közben, arra eszmélt, hogy visszatérő témái a fegyverek és a virágok a dalszövegekben: „Nem tudom alapvetően ez honnan jött. Talán mivel apám Vietnamban volt és ikonikus kép társul a puskacsőbe tett virághoz.”

És akárcsak művésznevében, Mansonnak érzéke van a látszólag összeegyeztethetetlen dolgok egyesítéséhez valami még nagyobbá mint amiből alkották őket.

Inspirációt jelentett számára Charles Baudelaire zűlött verses kötetet a „The Flowers of Evil”-hez, a „Pistol Whipped” pedig: „a bibe, ami nyilván a virág női része és szerintem ez a lemez és minden ami rajta van egy burkolt fenyegetés.”

Mansonra továbbá hatással volt Federico Fellini „Never bet the devil your head” (önmagában egy utalás Edgar Allan Poe történetére) című műve és a „Macbeth” (Shakespeare és Roman Polanskié is) mert: „boszorkányok mindig vannak.” – figyelmeztet Manson – „Sok, sok boszorkány. És ezt nem egyszerűen csak a nőkre értem. De leginkább.”

Az „Overneath…” a dráma egyik híres monológjának reszkető szavalásával kezdődik:

„Tegnapjaink is mind bolondokat

Kisértek a halál hamvgödrihez.

– Aludj ki, pisla fény! Az élet: árny,

Mely jár-kel; egy szegény komédiás,

Ki egy óra hosszant tombol és dühöng,

Azzal lelép, s szava se’ hallatik;

Mese, mit egy bolond beszél, teli

Hangos dagálylyal, – ám értelme nincs!”

„Ezt az idézetet lehet úgy értelmezni, hogy jaj nekem, az életem szar, feladom.” – mondja Manson – „Amikor Machbeth ezt mondja, beletörődik. De én másként értelmeztem. Azon kezdtem gondolkozni, hogy ez egy bíztatás. Számomra ez jelentette a feltámadást.”

Valóban, a Born Villain Manson visszatérése: egy hard-rock album, gazdag képvilággal mely legjobb munkáit idézi.

„Ha tetszik, az remek.” – mondta – „Ezt akartam. De ez nem az egómról szól. Hollywoodban könnyű elérni, hogy valaki hízelegjen neked. Ez nem segít. Sőt, inkább felbosszant, hogy az emberek azt hiszik olyan hülye vagyok, hogy nem veszem észre, hogy az emberek csak szimplán dicsérgetnek olyan dolgokért mint a „Bowling for Columbine”, mert hogy mennyivel intelligensebb voltam, mint gondolták. Vissza kell fognom magam és rájönnöm, hogy nem sértegetni akarnak, de abban az értelemben sért, hogy valami olyan dolgot kell alkotnom, ami sokkal erőteljesebb mint egy egyszerű idézet egy filmből, amit nem is én csináltam."

„Nagyra értékelem az ajtót amit megnyitott ez előttem” – folytatja – „de nem hiszem, hogy egy jó film, mert sok kérdésre nem adott választ az életem akkori korszakából és az esetről ami ennyire befolyásolta az életemet. 36 iskolai lövés van az övem alatt – nem én lőttem – de rá kellett jönnöm, hogy nem lehetek elég lusta vagy elnéző, hogy azt higgyem mivel mindezen átmentem, az emberek kedvelni fogják amit csinálok.”

Valóban, Manson azt mondta, hogy nem a rajongók és a kritikusok véleményét tartotta szem előtt a lemez készítésénél. Legnagyobb célja inkább az volt, hogy bizonyítson közeli barátainak és családjának, hogy helyesen cselekedtek, amikor hittek benne.

„Az emberek okkal szeretnek téged. Nincs semmilyen okod változtatni azon, aki vagy, de ha nem vagy önmagad, akkor ennek tudatában kell lenned. És ehhez nincs szükség pszichológiára vagy józanságra vagy bármi ilyesmire számomra, hogy rájöjjek."

Akkor mi okozta a váltást?

„Ahhoz hasonlítottam amit csinálok, mint amikor elmegyek egy vacsorára.” – mondta – „Teljes mértékig az az ember vagyok, akiről azt gondolnád, hogy a legoffenzívebb, de végül az a személy vagyok akit sok ember hallgat. Szeretem az emberek arra késztetni, hogy máshogy gondolkozzanak, mint korábban, mielőtt beléptem volna a terembe.”

Miközben nem lehetett könnyű Mansonnak idáig eljutni, azt mondja, az összes albumnál jobban fog emlékezni a Born Villain felvételeire, mivel élvezte a procedúrát és büszke a végeredményre.

„Úgy kellett volna csinálnom ezt az interjút, hogy: ’Oh,imádom az új kibaszott lemezemet. Fantasztikus, jobb mint az összes eddigi.’ Nem az. Tudom, hogy az, de nem mondom, hogy jobb mint a többi” –mondta Manson.- „Azt mondom én vagyok jobb mint voltam és ez a lényeg.”

„Ha felmentem volna a Match.com-ra és ha valami olyasmit csináltam volna, hogy: ’oh, szeretnél megismerni? a helyzet az, hogy ez az album reprezentál engem.’. Kaphatok tőle AIDS-et? Nem tudom. De ez vagyok én és nem kételkedem egy pillanatra sem. Szerintem a legszebb dolog az életben látni valakit akinek az önbizalma csak kakaskodásból áll.”

És mivel lehetne jobban ünnepelni, mint hogy felteszik Carly Simon: You’re so vain című számának feldolgozását az albumra mint bónuszt? A dalban szerepel Manson barátja, Johnny Depp is dobosként és gitárosként.

„Elkezdtünk jammelni. Nem szeretem ezt a szót használni, mert túl zeneileg hat én pedig inkább bajkeverő vagy mint zenész. Végül elkezdtünk gondolkodni, hogy mit kéne csinálnunk, ami mindkettőnk számára szórakoztató lenne, mert ezt gondolják az emberek rólunk. A You’re so vain pont erről szól.”