22 perc Marilyn Manson eszéből, szarkazmusából és
hosszú válaszaiból. Valljuk be őszintén, Mansont már mindennel megvádolták egy
iskolai mészárlástól kezdve az ördög reinkarnációjáig – és mindezekről nem kevés mondanivalója van.
„Keresztény iskolába jártam és beleverték a fejembe,
hogy mindenki bűnösnek születik és nincs lehetőséged változtatni ezen, és
emiatt kezdtem el alkotni és ezért alapítottam ezt a bandát és ezért készült el
az Antichrist Superstar című album.” – magyarázta.
„Minden történetben a gazember a katalizátor. A hős
nem fogja megszegni a szabályokat és nem fogja mutogatni a repedéseket a
páncélján. Szándékosan egy dimenziósak, de a gazember az, aki beismeri, hogy
kicsoda és ki is áll mellette. Néha olyan dolgokat tesz, amik erkölcsileg
megkérdőjelezhetőek, de ilyen a természete és nem tétovázik. Mint ’a béka és a
skorpió’ című fabulában, vagy bármelyik történetben, ami arról szól, hogy bármi
is leszel, ragaszkodj hozzá bizalommal. Ne habozz, különben az életednek annyi."
A kiábrándító eladások, a langyos vélemények és a megosztó vádak után,
miszerint Manson vagy túl sokkoló vagy nem eléggé.
„Egy zavaros állapotba kerültem, ahol nem akartam az lenni, aki voltam. Azzá
kellett válnom, akivé kellett. El kellett fogadnom, hogy ez vagyok én. Ez pedig
elvezetett az alázathoz, hogy beismerjem, vissza kell térnem.”
„Az előző két lemezen, azt hiszem azért kezdtem dalokat írni, hogy az emberek
azt érezzék amit én, ahelyett hogy valamit éreznének. Szarul éreztem magam, így
ez egy nagyon hülye húzás volt.” – mondta.
Habár nem foglalkozik vele nyíltan, e sötét időszak egybeesik Manson elhúzódó
szakításával, Evan Rachel Wood-dal.
„Persze, én is emberből vagyok.”-mondta-„Mindenkinek a tetteit befolyásolja a
magánélete, de amikor Bowie-t hallgatok, nem azon gondolkozom, hogy min ment
keresztül a magánéletében, csak hallgatom és valamilyen hatással van rám. Ezt
kell tennie a zenének.”
A Born Villain a megrögzött provokátor nyolcadik albuma, de Manson figyelmen
kívül hagyja eddigi életművét: „Azzal az elképzeléssel mentem a stúdióba, hogy
az emberek sokféle ok miatt ismernek: Columbine, zene, nyilvánosság, celeb
baromságok. Rá kellett jönnöm, hogy ez nem felel meg nekem és valami olyat
kellett alkotnom amire azt mondhatom, hogy igen, ez én vagyok.”
Az album írása közben, arra eszmélt, hogy visszatérő témái a fegyverek és a
virágok a dalszövegekben: „Nem tudom alapvetően ez honnan jött. Talán mivel apám
Vietnamban volt és ikonikus kép társul a puskacsőbe tett virághoz.”
És akárcsak művésznevében, Mansonnak érzéke van a látszólag
összeegyeztethetetlen dolgok egyesítéséhez valami még nagyobbá mint amiből alkották őket.
Inspirációt jelentett számára Charles Baudelaire zűlött verses kötetet a „The
Flowers of Evil”-hez, a „Pistol Whipped” pedig: „a bibe, ami nyilván a
virág női része és szerintem ez a lemez és minden ami rajta van egy burkolt
fenyegetés.”
Mansonra továbbá hatással volt Federico Fellini „Never bet the devil your head”
(önmagában egy utalás Edgar Allan Poe történetére) című műve és a „Macbeth”
(Shakespeare és Roman Polanskié is) mert: „boszorkányok mindig vannak.” –
figyelmeztet Manson – „Sok, sok boszorkány. És ezt nem egyszerűen csak a nőkre
értem. De leginkább.”
Az „Overneath…” a dráma egyik híres monológjának reszkető szavalásával
kezdődik:
„Tegnapjaink is mind bolondokat
Kisértek a halál hamvgödrihez.
– Aludj ki, pisla fény! Az élet: árny,
Mely jár-kel; egy szegény komédiás,
Ki egy óra hosszant tombol és dühöng,
Azzal lelép, s szava se’ hallatik;
Mese, mit egy bolond beszél, teli
Hangos dagálylyal, – ám értelme nincs!”
„Ezt az idézetet lehet úgy értelmezni, hogy jaj
nekem, az életem szar, feladom.” – mondja Manson – „Amikor Machbeth ezt mondja,
beletörődik. De én másként értelmeztem. Azon kezdtem gondolkozni, hogy ez egy
bíztatás. Számomra ez jelentette a feltámadást.”
Valóban, a Born Villain Manson visszatérése: egy hard-rock album, gazdag
képvilággal mely legjobb munkáit idézi.
„Ha tetszik, az remek.” – mondta – „Ezt akartam. De ez nem az egómról szól.
Hollywoodban könnyű elérni, hogy valaki hízelegjen neked. Ez nem segít. Sőt,
inkább felbosszant, hogy az emberek azt hiszik olyan hülye vagyok, hogy nem
veszem észre, hogy az emberek csak szimplán dicsérgetnek olyan dolgokért mint a
„Bowling for Columbine”, mert hogy mennyivel intelligensebb voltam, mint
gondolták. Vissza kell fognom magam és rájönnöm, hogy nem sértegetni akarnak,
de abban az értelemben sért, hogy valami olyan dolgot kell alkotnom, ami sokkal
erőteljesebb mint egy egyszerű idézet egy filmből, amit nem is én csináltam."
„Nagyra értékelem az ajtót amit megnyitott ez előttem” – folytatja – „de nem
hiszem, hogy egy jó film, mert sok kérdésre nem adott választ az életem akkori
korszakából és az esetről ami ennyire befolyásolta az életemet. 36 iskolai
lövés van az övem alatt – nem én lőttem – de rá kellett jönnöm, hogy nem
lehetek elég lusta vagy elnéző, hogy azt higgyem mivel mindezen átmentem, az
emberek kedvelni fogják amit csinálok.”
Valóban, Manson azt mondta, hogy nem a rajongók és a kritikusok véleményét
tartotta szem előtt a lemez készítésénél. Legnagyobb célja inkább az volt, hogy
bizonyítson közeli barátainak és családjának, hogy helyesen cselekedtek, amikor
hittek benne.
„Az emberek okkal szeretnek téged. Nincs semmilyen okod változtatni azon, aki
vagy, de ha nem vagy önmagad, akkor ennek tudatában kell lenned. És ehhez nincs
szükség pszichológiára vagy józanságra vagy bármi ilyesmire számomra, hogy
rájöjjek."
Akkor mi okozta a váltást?
„Ahhoz hasonlítottam amit csinálok, mint amikor elmegyek egy vacsorára.” –
mondta – „Teljes mértékig az az ember vagyok, akiről azt gondolnád, hogy a
legoffenzívebb, de végül az a személy vagyok akit sok ember hallgat. Szeretem
az emberek arra késztetni, hogy máshogy gondolkozzanak, mint korábban, mielőtt
beléptem volna a terembe.”
Miközben nem lehetett könnyű Mansonnak idáig eljutni, azt mondja, az összes
albumnál jobban fog emlékezni a Born Villain felvételeire, mivel élvezte a
procedúrát és büszke a végeredményre.
„Úgy kellett volna csinálnom ezt az interjút, hogy: ’Oh,imádom az új kibaszott
lemezemet. Fantasztikus, jobb mint az összes eddigi.’ Nem az. Tudom, hogy az,
de nem mondom, hogy jobb mint a többi” –mondta Manson.- „Azt mondom én vagyok
jobb mint voltam és ez a lényeg.”
„Ha felmentem volna a Match.com-ra és ha valami olyasmit csináltam volna, hogy:
’oh, szeretnél megismerni? a helyzet az, hogy ez az album reprezentál engem.’.
Kaphatok tőle AIDS-et? Nem tudom. De ez vagyok én és nem kételkedem egy
pillanatra sem. Szerintem a legszebb dolog az életben látni valakit akinek az
önbizalma csak kakaskodásból áll.”
És mivel lehetne jobban ünnepelni, mint hogy felteszik Carly Simon: You’re so
vain című számának feldolgozását az albumra mint bónuszt? A dalban szerepel
Manson barátja, Johnny Depp is dobosként és gitárosként.
„Elkezdtünk jammelni. Nem szeretem ezt a szót használni, mert túl zeneileg hat
én pedig inkább bajkeverő vagy mint zenész. Végül elkezdtünk gondolkodni, hogy
mit kéne csinálnunk, ami mindkettőnk számára szórakoztató lenne, mert ezt
gondolják az emberek rólunk. A You’re so vain pont erről szól.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése