Chris Vrenna Steve Jobs-ról, a lemezekről és a Tweaker-ről

Nos, elég sok projekten dolgoztál az utóbbi években.
CV: Igen, elég elfoglalt voltam.

Van olyan, amit kiemelkedőnek tartasz?
CV: Nos, próbálom befejezni a harmadik Tweaker lemezemet.

Láttam hogy visszatér.
CV: Igen, ez lesz az utolsó talán. Nos, nem hiszem hogy talán – még egy utolsó lemez és ezzel befejezem az előző két album történeti vonalát.

Mikor tervezed kiadni?
Az év végére kész kell lennünk vele. Karácsony tájékára. Ez egy nagy kérdőjel. Ha olvassa ezt a Metropolis Records, akkor ez egy nagy kérdőjel.

Mindig nagy kérdőjel.
CV: Minden az, nemde?

Mindenre annyi időt kell szánni hogy elkészüljön.
CV: Igen, tudom. Ez azért van, mert mindenkinek annyit kell dolgoznia. Mindenkinek négyszer annyit kell dolgoznia, négyszer annyi pénzért és meg kell próbálnia megélnie. Tedd azt amit szeretsz és eközben szakíts időt a családra és a barátokra és próbálj meg élni. Ez sokkal nehezebb mint korábban, a régi szép időkben.

Ez milyen változást jelent számodra? Úgy értem, az akkori idők összehasonlítva a mostanival, az internettel.
CV: Keményebben kell dolgoznod. Úgy értem, nem hiszem, hogy keményebben kellene dolgoznod. Nehéz ezt megmagyarázni, mindig is egy „csináld magad” srác voltam – akár csak a remixeim. Soha nem volt az hogy, itt egy nagy adag pénz a kiadótól – menjünk és csináljunk valamit, szóval amikor az egész megtörténik, semmilyen hatással sincs rám, mert sok kis bandával dolgozom együtt. Az olyan dolgok amiket kedvelek, nem készülnek nagy költségvetésből. Képesnek kell lenned több dolgot csinálni mint korábban. Ezt értem azalatt hogy keményebben kell dolgoznod, de ez király. Lássuk csak, mi mást? Elmenni valahova este és kilyukadni valahol. Ez mókás, mert annyira bele tud süppedni az ember a billentyű hangokba vagy abban hogy felvegyen egy dobverőt, vagy ilyesmi,  az aprólékosság. Jó érzés kimozdulni. Depeche Mode-ot és The Knife-ot akarok hallgatni, szóval ezt is fogom tenni. Amikor végül kipróbáltam, átmazsoláztam egy csomó mindent, és olyan lemezekre akadtam amiket már 10 éve nem hallgattam. Klasszikus industrial, ami felér kb. az egész múltammal. Azt mondtam magamban, „Oh, ez az”. Szórakoztató csak lejátszani dolgokat és azt mondani, „Srácok ez tetszeni fog nektek is”, és aztán mégsem. Nem is érdekel.

Ez többet jelent inkább neked.
CV: Nekem, de segít újrakapcsolódni az egészhez ami miatt csinálom ezt az egészet.

Nem érzed azt hogy letértél róla egy kicsit?

CV: De. Főleg amikor 8 órán keresztül bámulod a Pro Tools-t…

Nehéz lehet leválasztanod magad.
CV: Oh, igen. Van egy küszöb ahonnan nehéz visszajönni és szinte a megszállottja leszel. Az hogy néha 

eljárkálok, segít egy kicsit visszalépni. Ezért szeretem csinálni – és persze az ingyen likőrért.

Az ingyen likőr mindig plusz. Tervezel még ilyen kiruccanásokat?

CV: Tulajdonképpen, jövő héten Vegasba megyek. Úgy gondoltam hogy Jacksonville-ben kellene lennem Halloweenkor, de ez nem fog összejönni. Szóval, nem megyek Jacksonville-be. Házi Halloween partit fogok tartani.

Király.
CV: Szóval, akár te is jöhetsz.

Biztos vagyok benne hogy hatalmas este lesz.
CV: Igen, biztosra fogok menni hogy eltwitteljem a lakcímemet mindenkinek.

Persze akkor fogalmad sem lesz miféle emberek fognak odatévedni.
CV: Igen, te jó ég dehogy is. Nem twittelek. Soha nem twitteltem még, nem is gondolok erre. Szóval igen, jelen pillanatban úgy tűnik hogy idén még 3-4 bulim lesz.

Remek.
CV: Az első filmzenémet készítem – egy rövidfilmét. Novemberben kezdődik. Teljes változást akarok, eltérni a rock-tól. Tulajdonképpen egy sima filmzenét. Ezt mindig is szerettem csinálni.

Kedvenc kompozisták?
CV: Oh, John Murphy, persze. Ő a kedvencem. Imádom hallgatni. A régi ex-bandatársam, Charlie Clouser. És el sem hiszem hogy kifelejtettem Clint Mansell-t. Uh. Bocs Clint.

Igen, ő fantasztikus.
CV: Igen, és ő az egyik legjobb barátok. Bizonyos zeneszerzőknek megvan a saját stílusuk, meghallgatsz belőle fél percet és tudod hogy ki készítette. Clint megtesz mindent amire egy filmnek szüksége van. Nem olyan mint „Ez vagyok én, baszd meg”. Egyszerűen csak a legjobb egy film számára.

Akár csak Thomas Newman – néhány hang és már tudjuk hogy ő az.
CV: Igen, vagy Danny Elfman. Egy zseni.

Mint egy „typecasting” a zeneszerzőknek.
CV: Igen, teljesen. Én szeretek észrevétlen maradni.

Ezért producerkedsz inkább?
CV: Nem tudom. Ez szerintem olyan…nem is tudom. Nem rólam szól. Ez arról szól hogy mi a jó a bandának, vagy a filmzenének vagy a remixnek, a dalnak.

Ez meglátszik a magánéletedben is? Olyasvalaki vagy aki szeret a háttérben maradni? Amikor nem vagy a stúdióban.
CV: Igen. Nem tudom. Hmm, nem tudom erre mit is mondjak – ez furcsa. Még soha nem kérdezték ezt tőlem. Nem tudom. Most teljesen megfogtál. Talán igen. Nem tudom. Talán egy tévedés miatt. Úristen, ez fura! Teljesen megfogtál.

Azt hiszem lesz min gondolkoznod az elkövetkezendő néhány napban.
CV: Igen, tudom. Úgy kezelem az életemet mint a produkciós filozófiáimat? Hmm. Azt hiszem talán igen. Azt hiszem. Tudod, lehet hogy ez vezetett a sok szakításhoz. Nem tudom. Majd meglátjuk.

Nos, ezt neked kell tudnod.

CV: Igen, úgy értem boldog vagyok, más nem számít.

Igen. Addig amíg boldog vagy.
CV: Nincs más tennivaló. A többi egyszerűen nem éri meg ha nem vagyok közben boldog.

Szóval mit csinálsz amikor nem éppen a stúdióban vagy?

CV: Alszom és TV-zek, szeretem a filmzenéket, szóval annyi TV műsort és filmet nézek amennyit csak lehet.

Valami ami különleges helyet foglal el a nézettségi listádon?
CV: Breaking Bad! Nézed?

Az a műsor elképesztő. A másik projektjében egy jó kivágású ember, ebben meg, egy borzalmas emberi lény.
CV: Tudom. Már 4 éve fut a sorozat és olyan mint egy lemez minden karakterről akit kedvelsz. Szitmokok, de nem is inkább a zene. Olyan dolgok amiken el tudsz aludni, amikor nem tudsz aludni. Zeneileg ezeket a legrosszabbak.

Nos, a művészet eléggé hiányos bennük.
CV: Nem erre még nem született művészet, de a dráma cuccban a TV-ben, nagyon sok különböző stílusú és zeneszerzői lehetőség rejlik.

Oh, nyilvánvalóan, és az internettel, ott az a sok weboldal.
CV: Pontosan, ami annyira…

Ez a jövője az egésznek.
CV: Oh, igen, tudom. Végül is. A Netflix és Hulu között, tudod.

Ez olyan mint, miért van egyáltalán kábel TV-d?
CV: Igen, sokan mondják nekem, én meg „De nekem mindent fel kell vennem”.Tudod a rossz dolog ezekben a műsorokban hogy ha úton vagy, nem tudom nézni őket az országon kívül és ez szívás. Azt hiszem ez a szerzői jogok miatt van, de olyasvalakinek, mint én, aki az ideje felét turnézással tölti, nagy szívás ha pl. Oroszországban vagy és minden amire vágysz egy kis hazai és semmit nem nézhetek amiért alapból fizetek is. Ez felveti a kérdést hogy miért is fizetek?

Igen, elérhetővé kellene tenni.
CV: Ezt is meg fogják oldani, mivel ma már mindent mobilra terveznek. Ez a nagyfiúk dolga hogy eldöntsék. Szóval én csak felmegyek a Youtube-ra.

Igen, minden a Youtube-on köt ki.
CV: Vagy valami másik furcsa…

Oldalon.

CV: Amit pont nem akarnak. Tudod. Akkor nem jön a bevétel.

Igen. Nem is tudom. Reménykedem hogy a filmek egyre inkább művész központúak lesznek. A kiadók remekek, pl., de a zenészek nagy része nagyon nem…
CV: Oh, igen, igen, igen. Higgy nekem, nem is érthetnék jobban egyet. Ha nem lett volna – nyugodjék békében – Steve Jobs, tudod, az első ember aki kitalálta az iTunes-t ahol minden egyesítve van, senki nem vásárolna semmit. Ő volt az első aki minden dalért 0,99 $-t kért, és az emberek úgy gondolták hogy ez nem is nagy cucc.

Igen, és olcsóbb is mint egy kalóz másolat.
CV: Nyilvánvalóan igen.

Úgy értem, nincs meg fizikai állapotában az alkotás, de az embereknek akkor is fontos a zene.
CV: Oh, igen egyetértek. Legalább megváltoztatta az emberek régi mentalitását, hogy nem fizetnek semmiért, arra hogy addig amíg fair-nek találom, fizetek érte. Vagy ilyesmi. Addig amíg az emberek ezt gondolják, bármilyen formában, ha megér valamit, az sokkal jobb mint amikor az emberek szerint az egész nem ért semmit. Ez ma is megtörténik, de már jobb a helyzet. Legalább az emberek véleménye megváltozott – ez elég. Ez a nehezebb része. Ott az érték része, adni is valamit. Mindenki  összetört, mindenki halálra dolgozza magát, és adnia kell valamit. Könnyű azt mondani: „Nem érdemelsz semmit, inkább ellopom” – ez nem helyes, bármiről is legyen szó. Köszönjük Steve. Sajnálom hogy meghaltál, mert szívás. Olyan szomorú nap volt.

Igen, valóban az volt.
CV: Eléggé letaglózott.

Engem is.
CV: Nyilvánvalóan egy durva ébresztő hír.

Nem is beszélve az időzítésről.
CV: Igen, tudom. Az iPad is annyira fantasztikus eszköz.

Oh igen?
CV: Igen, nagyon szórakoztató. Van egy ReBirth nevű program amit a ’90-es években használtam és imádtam. Két TB-303-mas és egy 808-as és dallamokat lehetett vele csinálni, de csak OS 9-en futott és 1999, 2000 környékén meghalt. Elment.

Igen, és most egy klasszikus.
CV: Igen, kb. 2 hónapja jött ki iOS-re, szóval megvettem. 10 dollár volt. Letöltöttem iPad-re és precíz. Pontosan az. Zseniális, és imádom. Szóval mi is vagy te, egy feltörekvő pszichológus?

Nem, semmi ilyesmi. Korábbi filmkészítő vagyok aki kiégett.
CV: Oh.

Igen, alapvetően mindent újrakezdtem.
CV: Az újrakezdés néha jó dolog is tud lenni. Jó ha mindent otthagysz, vagy csak annyit mondasz „Bassza meg”. Tudod. Nem számít, csak elkezded előlről.

Igen. Kapsz egy amolyan második esélyt és másképp csinálod a dolgokat.
CV: Igen, volt néhány gigantikus reboot-om, amikor el-vagy feladtam mindent és újrakezdtem. Már kétszer csináltam ezt. Elég jó érzés. Felfrissítő. Fiatalon tart, és éhesen.

Igen, megmutatja, hogy mi is rejlik benned.
CV: Olyan mintha megkérdeznéd: „Mit csinálok?” „Miért csinálom ezt?” Nos, most csinálom. Most akarom csinálni. Elvesztettem a fonalat, tehát újrakezdem. Néha küzdened kell. Küzdened egy másik részed ellen.

Igen, és aztán újra összerakni.
CV: Ez egészséges az embereknek.

Vrenna legutóbbi munkája MM legújabb lemezén, a Born Villain-en, és az Evanescence epikus harmadik albumán hallható.

Az AC 15 éves: Scott Putesky megszólal

Mi az Antichrist Superstar hagyatéka?

Véleményem szerint mi voltunk a ’90-es évek utolsó olyan bandája ami olyan hatással volt az emberekre hogy ha a pop kultúráról esett szó, rólunk beszéltek. A 2000-es évek kezdetén a kereskedelmi változások komoly hatással voltak a művészi folyamatokra, az emberek nem vásároltak már annyi zenét és már nem szerződtettek le annyi embert. Egyre kevésbé volt életképes karrier pálya az ifjú előadók számára. Az AC az egyik utolsó ebből a fajtából, nagyon egyszerű, ráadásul halálra rémítette a szülőket. Ez meg is világítja a problémát abban hogy „sokk rock”-ként lettünk elkönyvelve. Bármit is teszel, azzal sokkolod az embereket akik a kormány hatása alatt élnek.

Milyen érzés volt amikor megjelent a lemez miután te már nem voltál a bandában? Amikor a lemez kijött októberben, harmadik helyen nyitott a Billboard-on és megdöbbentem. Döbbent voltam, de közben büszkeséggel töltött el hogy a banda erre a szintre jutott. El se tudtam képzelni egy ilyen címet – sokat próbálkoztunk, rengeteg várakozás, de… Azt gondoltam hogy ez a cím túl sértő lenne. Amikor egy punk rock bandának túl sértő címe van, az felkelti a figyelmet és vitákat vált ki, de képesek lennének az embereket ilyen címeket a polcukra tenni? Büszke voltam, de rémes érzés is volt, mert már nem lehettem a részese többé. És ezzel elérte a csúcspontját. Nagy lépés volt, de egyben negatív változás is volt mert az alap megváltozott. Már semmi köze nem volt a rock n roll camelot-hoz.

1996-ban Trent Reznor leginkább a kulturális lexikon központjának számított és úgy tűnt hogy ő vette kézbe az Antichrist irányítását.

Határozottan úgy érzem hogy úgy kezelt minket mintha az ő kis dédelgetett projektje lennénk. Minden egyes alkalommal amikor valaki azt mondta nekünk hogy a lemezünk bámulatos, ő úgy érezte hogy mi valami olyasmi vagyunk amit ő teremtett, ahelyett hogy csak felfedezett minket… Próbált úgy tűnni mintha ő lenne az egyetlen felelős ezért. Semmi köze nem volt a fejlődésünkhöz. Nagyra értékelem bármit is tett értünk szakmailag és karrierileg… Amikor itt lesz a Portrait of an american family 20. évfordulója, nagyon szeretném ha megjelenne az eredeti Criteria Studio felvétel [ami Miamiban készült] – az album mielőtt át lett keverve és újra nem lett véve Trent szárnyai alatt. Amikor végeztünk, azt mondta hogy úgy hangzik mint egy nagyon jó demo. Én nem értettem vele egyet, és úgy gondoltam hogy elég jól sikerült. Csöpögött a punk nyáltól. Nem volt szükségünk arra hogy még iparibbá és még csiszoltabbá tegyük.

Akkor végül is mit gondoltál a kész Antichrist alkotásról?

Azt gondoltam hogy egy megfelelő lemez, egy sokkal készebb album. Valami ami kemény, sötét és rút, de sokkal kifinomultabb. Túl sok dal van és túl sok olyan van ami hasonló. Sokkal jobb benyomást nyújtott volna ha 16 helyett 12 dal lett volna rajta. Nem számít mennyire jók, végigülni az albumot majdnem 50 perc ami túl sok. Azt szeretnéd elérni hogy az emberek többet akarjanak és újra megnyomják a lejátszás gombot.

Melyik dalokat vágtad volna ki?

A „Mister Superstar”-t, az „Angel with scabbed wings”-t és az „1996”-ot „She’s not my girlfriend”-re cseréltem volna. Twiggy lemásolta azt a riffet amit a korábbi Gidget Gein talált ki a „She’s not my girlfriend”-hez és ebből jogi ügy lett. Inkább a „She’s not my girlfriend”-et csiszolgattam volna mint az új kicsavart változatát a „1996”-et.

A jogi ügy a jogdíjakkal kapcsolatban befejeződött?

Az egész ’98-ban bontakozott ki. Ha nagyon kicsinyes lettem volna, visszamehettem volna és olyan dalokat találtam volna amit nagyon hasonlítanak azokhoz amiket a múltban csináltam. Feleslegesen kicsinyes lépés lett volna és időigényes. Van pár riff a Mechanical Animals-en amivel megtehettem volna elég gyorsan.

Tényleg?

A „The Dope Show” kórus része olyan mint a „Lunchbox”-ban – csak le van lassítva. Egy átlagos hallgató nem vesz észre ilyeneket, de aki kitalálta az igen. Nem akartam hogy örökké tartson, és amúgy is, ő Brian Warner. Nem kaphatsz meg mindent, amit csak szépen kérsz. Legálisan kell csinálnod. Nem azért és nem is lehetett volna perelni mert kiközösítettek vagy bunkók voltak velem. Nem ezért perel az ember. Meg kellett győződnöm arról hogy megkapom a jogdíjakat és minden a helyére kerül. Ez nem kicsinyes, csak nincs más lehetőség.

Min változtatnál azon ahogy megközelítetted a dolgokat abban az időben?

Nehéz megmondani. Ha az emberek nem adják meg a tisztelet, nincs módja annak hogy megkapd. Fizetsz azért hogy tiszteljenek, nem kérheted rá őket, nem üthetsz valakit fejbe emiatt egy serpenyővel. Talán ha tényleg elemeztem volna az emberek motivációit, nem tudtam volna leülni és racionálisan és diplomatikusan foglalkozni vele. Ez nem túl valószínű. A fő figurák felelősek a baromságokért amit a drogokkal meg a piákkal csináltunk. Nem lehetsz racionális azokkal az emberekkel akik a fenti okok miatt irracionálisak. Mindenki más félt szembemenni vele.

Mit gondolsz arról amivé Marilyn Manson mára vált – hogy azért szerepel a szalagcímen mert Eastbound & Down rajongó?

Az egyre rosszabb albumokkal jönnek az egyre szánalmasabb cselekvések. Amikor ez kiderült, az emberek megkérdezték tőlem hogy mit gondolok és ez egy jó példa arra hogy a karriere mennyire nem-zenei most már. Benne van a hírekben mert rajongója egy TV show-nak.

Army of the Universe interjú Chris Vrennával - augusztus 20.

A nem mindenkinek ismerős nevek végett: Albert Vorne és Lord K az Army of the Universe tagjai.

RNRE: Hogyan került Chris Vrenna a képbe?

Albert: Egész életemben DJ voltam és elektronikus dallamokat csináltam meg ilyenek és akkor elkezdődött ez a dolog a Lord 3-vel évekkel ezelőtt, hiányoztak az igazi dobok, a programozás és a mixelés, nem olyan volt mint amilyen régen szóval szükségünk volt egy tapasztalt személyre és egy közös barátra… kb. 2 évvel ezelőtt elkezdtünk dolgozni az első EP-n és nagyszerűen működött és rávettem Christ hogy doboljon nekünk élőben ami igazából csak 5 koncert Amerikában.

Chris Vrenna: Bárcsak többet játszhatnék velük.

Albert: Igen, Chris nagyon elfoglalt, mi meg a következő EP-n dolgozunk és a következő albumon is ami nagyon mozgalmassá teszi a napirendünket.

RNRE: Lesznek feldolgozások az albumon?

Albert: Még nem döntöttük el… Gondolkozunk rajta, van már néhány ötletünk.

RNRE: Keményebb lesz zeneileg a következő lemez?

Albert: Igen… az a helyzet hogy én az elektronikus pályáról jöttem, Lord és Davil meg a rock oldalról… a rock és a metal több szavazatot kapott, szóval az első album inkább egy kísérletezés volt és próbáltuk összemosni a saját ízlésünket ami igazán szórakoztató volt és közben nem is vettünk tudomást arról hogy benne vagyunk a zeneiparban. Úgy értem mindig is benne voltam, de nem számítottam rá hogy a Metropolis Records-höz kerülünk, szóval a következő lemez keményebb lesz, de a daloknak továbbra is megvan a külön történetük.

Lord K: Néhány inkább dal orientált, míg a többi tapasztalatokon alapszik, de ezt nem tervezzük előre, csak jön magától.

Albert: Őszintén szólva az egyetlen dolog amit tervezünk hogy több dal lesz, több mint 20, talán 30.

RNRE: Miközben Chris a Marilyn Manson tagja, képes lesz továbbra is dolgozni az Army of the Universe-szel?

Chris: Igen!

Lord K: Ez megtiszteltetés.

Albert: Chrisre úgy tekintünk mint a projekt és a banda része, szóval amikor lesz ideje velünk dobolni az lesz a legmegfelelőbb és csak most kezdtünk el dolgozni a lemezen szóval ez egy hosszú távú project.

Chris: Plusz, tudod milyen ciklusokban folyik a munka, az utolsó Manson album 2009-ben jött ki, szóval a következő 2012-ben fog megjelenni, így van egy 2-3 éves szünet.

RNRE: Szóval mikor jön ki az új Marilyn Manson album?

Chris Vrenna: Valamikor 2012-ben.

RNRE: És most te vagy hivatalosan is a banda dobosa, igaz?

Chris: Ezt mondták nekem. [nevet]

RNRE: Milyen volt Pogo helyét átvenni a Marilyn Mansonban?

Chris: Király volt… Egy évig a Gnarles Barkley-val játszottam és éppen Ausztráliában voltunk, az utolsó koncerten és kaptam egy hívást hogy „Héj, mit csinálsz mostanság”, én meg mondtam hogy Perth-ben vagyok és készülök felmenni a színpadra és azt mondta „Mikor jössz vissza?”, én meg mondtam hogy kb. 24 óra a show után. Hazafelé repültem és Tony mondta hogy hívjam ha leszállt a gépem és amikor szóltam megkérdezte hogy át akarok-e menni most azonnal és billentyűzni. Én meg csak ledöbbentem, és mondtam hogy „Persze”, mire ő „Király, megmondom Mansonnak”. Kb. délután 1 óra lehetett amikor leszálltam és örültem hogy végre hazaértem, de tisztára kész voltam az időeltolódás miatt Ők meg mondták hogy „Oké, semmi sietség, 3 vagy 4 óra, ami jó nekem”, én meg „Úgy érted most?”. Ő meg mondták hogy persze, mert már 2 hete próbálnak…csak várnod kell a váratlant.

RNRE: Amikor Manson a Slayerrel turnézott az durva lehetett.

Chris: Ezért mentünk akkor utoljára, tudtuk hogy a tömeg amelyik a Slayer miatt jött, azonnal elmegy a koncertjük után.

RNRE: Az Army of the Universe live show-ja mennyiben „élő”?

Albert: Ez tőlünk függ, miközben mi játszunk megy egy alapdal alatta és ebben vannak elektronikus dobok, néhány élőben felvett dob, néhány billentyűs  és a hab a tortán Chris dobjai, az egész vokál, gitár és van néhány háttér vokálunk is és én meg lenyomok pár billentyűs részt mint az albumon, meg néhány extra billentyűt, néhány sample-t és effektet és még néhány őrült dolgot mint a Bjork coverben a keytar-ral…a keytar olyan mint egy midi kontroller.

RNRE: Szóval a bandában nincs aki játsza a basszust?

Albert: Nincs, a basszus egy részét a billentyűkről nyomom és amikor írni és komponálni kezdek, az inkább olyan mint egy loop vagy egy groovy, elektronikus dob szerűség, de a basszus az első dolog ami megvan és mivel megvan a hátterem hozzá nincs szükségünk élő basszusra… Én egy szuper analogikus szörnyszülött vagyok, szóval a basszus az első számú a színpadon, de nem mondom azt hogy egyszer nem lesz egy basszusgitárosunk, ez is lehetséges.

RNRE: Meg kell kérdeznem Christ. Miért nem vagy már a Nine Inch Nails tagja?

Chris: Trent egy seggfej! Nagyon durva drogfüggő volt és nem viseltem el a személyiségét.

RNRE: Szerintem Trent-nek soha nem volt jobb dobosa mint akkor amikor te is a NIN-ben voltál.

Chris: Egyetértek. [nevet]

Albert: Én is, én is.

Chris: Úgy értem néhány bandánál vannak lényeges felállások, még ha az egész egy ember köré összpontosult is, mint a Smashing Pumpkins-ben most Billy…Iha és D’arcy nélkül...mint a Nine Inch Nails-ben a Downward Spiral időszak Lohnerrel, Robynnal és velem és persze Mansonnál szerintem a legjobb felállás a John, Twiggy, Ginger volt…az volt a legkirályabb.

RNRE: De te tulajdonképpen turnéztál Mansonnal amikor Daisy a bandában volt a „Portrait…” era során és ott volt Billy Howardel az Aperfectcircle mint a gitár technikusod.

Chris: Így igaz, és mindig is tudtam hogy Billy vinni fogja valamire [nevet]… Billy néhány szaros alakkal került össze, ő volt Trent technikusa, az AXL technikusa volt és tulajdonképpen megírta az egész A Perfect Circle lemezt amikor a Guns N Roses-nál dolgozott.

RNRE: Ki találta ki az Army of the Universe nevet?

Albert: Én voltam, emlékszem…

Lord K: Egyik nap együtt dolgoztunk és az első két dalon viccelődtünk a „Resin”-ről és a „Dust int he Universe”-ről és a Masters of the Universe kapcsán viccelődtünk róla…

RNRE: He-Man?

Albert: Nos, nem, a sztori egy kicsit bonyolultabb [mindenki nevet]… Tulajdonképpen Lord és Én mindketten nagy rajongói vagyunk a jövő visszatekintéses témának és imádom az operatőri dolgokat és a jövő ahogy az 50-es, 60-as, 70-es és 80-as években az emberek elképzelték, az egész teljesen hülyeség volt mert arra gondoltak hogy nagy tömegek mennek az univerzumba és bolygókat fedeznek fel, őrületes dolgokat…az eredmény pedig a kibaszott ipod, szóval ez a totális ellentéte, de mindig is nagy rajongói voltunk ennek a dolognak, mint a kedvenc filmjeim a „Blade Runner”, a „Strange Days” vagy akármelyik vizuális formája. Ezek egy művész számára mind ugyanazt jelentik…

Lord K: „The Warriors”, „Big Trouble in Little China”, „Conan the Barbarian”.

Albert: Az Army of the Universe csak egy koncepció volt, az Army (sereg) valami nagy, és az Universe (Univerzum) valami sokkal nagyobb és valahogy innen jött az ötlet.

RNRE: Tulajdonképpen nekem jobban tetszik az az ötlet hogy a banda neve He-Man-tól ered! [mindenki nevet]

*Lord K bemutatja hogy He-Man hogyan tartja a kardját meg a pajzsát*

RNRE:Davil nagyon csendben volt eddig…min gondolkozol?

Albert: Ő egy kiborg. El is felejtettük neked mondani hogy Davil nem egy emberi lény, amúgy az ebayen vásároltuk.

RNRE: Azoknak akik még nem látták az Army of the Universe-t élőben, leírnátok hogy kb. milyen az egész színpadi show?

Albert: Három fő összetevő van. Az első a zene természetesen és nem is térünk el túlságosan a CD-től, nem értelmezzük újra a dolgokat. A másodikat az énekesünk szépségének köszönhetjük, nagyon szexi és ő egy nagyon-nagyon szexi előadó, és elárulhatom hogy ez nem csak a lányoknak tetszik, nem érdekel, nem akarsz tudomás venni róla. A harmadik talán egy kicsit hülyeségnek tűnik, de nagyon egyszerű…energia. Próbálunk a dalainkba még több energiát belevinni a színpadon az energiánkból és minden bandának ezt kellene tennie.

RNRE: Az Army of the Universe négy tagja közül hárman nem Amerikából származnak. Mit gondoltok az Amerikai zeneiparról tengerentúli szemmel nézve?

Albert: Nem tudtuk mire számítsunk, nagyon lenyűgöz minket az amerikai turnézás, pl. az emberek szeretnék hallgatni a zenénket és a zeneipar itt elég nagy az európaihoz képest. A probléma az hogy a közönség purista lett és csak death metalt vagy csak ipari metált hallgatnak…a zene nagyon különvált és ez a jelenség nem jó, mert az emberek egyre kevésbé nyitottabbak és ez a helyzet sokkal rosszabb Európában mint az Államokban.

Chris: Látod, én mindig az ellenkezőjét hittem.

Albert: A 80-as években az ellenkezője volt. Ha megnézed a 80-as évek slágerlistáit Európában, a legfontosabbakat, akkor ott vannak a metál dalok, a dance számok és Michael Jackson. Tiszta szabadság volt és az emberek zabálták a zenét, ma már minden megváltozott és a zeneipar sem olyan mint 10 évvel ezelőtt, de itt az emberek kicsit nyitottabbak a művészekre és ez tetszik.

Chris: Én komolyan mindig az ellenkezőjét gondoltam, mert amikor fesztiváloztunk és 2 évvel ezelőtt megnéztem az utolsó négy fellépőt: Volt valami kibaszott punk/pop banda, aztán mi a Marilyn Manson, aztán Björk és Muse! A másik színpadon Beastie Boys volt, én meg azt gondoltam hogy ezt az Államokban biztosan nem lehetne megcsinálni.

RNRE: A Marilyn Manson-ra térve, mit tudnál mondani arról hogy mivel rukkol elő a banda hamarosan?

Chris: ÚJ ALBUM JÖVŐ ÉV ELEJÉN, A KISLEMEZ TALÁN HALLOWEENKOR, ENNYI.

RNRE: Semmi élő fellépés tervbe véve?

Chris: NEM AMÍG KI NEM JÖN AZ ÚJ ALBUM AMI AZ ELSŐ NEGYEDÉVBEN LESZ.

RNRE: Mi az a 'Born Villain'?

Chris: EZ NEM FOG NYOMTATÁSBA KERÜLNI, KI FOGNAK RÚGNI! BORN VILLAIN DEBÜTÁLNI FOG, EZ AZ A RÖVIDFILM AMIT SHIA SAIDE LABEOUF KÉSZÍTETT MANSONNAL A MÚLT HÓNAPBAN, VAGY VALAHOGY ÍGY. OLYAN MINT EGY TRAILER AZ ÚJ LEMEZRŐL ÉS LESZ BENNE NÉHÁNY APRÓ RÉSZLET A ZENÉBŐL IS, BEVÁGÁSOK, NÉHÁNY PÁRBESZÉDES JELENET ÉS EZ NEM EGY KLIPP, CSAK EGY EGÉSZ VALAMI, MINDENRE FÉNY DERÜL HAMAROSAN.

CHRIS ÚGY ÍRTA LE AZ ÚJ LEMEZT HOGY NAGYON HASONLÍT A MECHANICAL ANIMALS-RE, DE OLYAN 'SÚLYOS' MINT AZ ANTICHRIST SUPERSTAR, ÉS AZÉRT VOLT AZ ELŐZŐ ALBUM HANGZÁSA AMILYEN, MERT TWIGGY NEM KREÁLT 'SÚLYOS' ZENÉKET, DE MOST KEMÉNYEBB ANYAGOT CSINÁLT ÉS A LEMEZEN MÉG MINDIG VAN DOLGOZNI VALÓ.

Q magazin: "Ki a francnak képzeli magát Marilyn Manson?"

Ő nem az Antikrisztus. Csak egy igazán rossz fiú.

Magasan Hollywood Hills-ben található, egy zsákutca végén és csak egy kanyargós kőlépcsőn keresztül érhető el így biztosan nem botlasz bele véletlenül Marilyn Manson házába. Kívülről sosem gondolnád hogy itt él az önjelölt Baszás Istene, már csak azért is mert annyira kényes és alulértékelt. De ha egyszer átléped a küszöböt, akkor nem fogsz csalódni. Tényleg úgy néz ki mint amilyennek elvárható egy olyan embertől aki úgy öltözködik mintha minden nap Halloween lenne. Az első dolog ami ledöbbent az a sötétség, az áthatolhatatlan homály amit csak két pislákoló gyertya enyhít a folyósón. Nehéz sok részletet kivenni, de a szemed gyorsan megakad egy művégtagon ami a falon lóg, a kitömött pávián fejeken és a kis Hitler babán ami a kandallópárkány mögött bújik meg, a Mickey Egérrel együtt.
Megérkeztem ebbe a huncutul gótikus kastélyba, ahogy utasítottak, egy késő áprilisi éjszakán (Manson nappal nem vállalja) és egy személy a manadzsmentből arra ösztönöz, hogy foglaljak helyet a zsúfolt nappaliban. Egy repedt bőr kanapén gubbasztok, amin egy prém van és olyan élethű megjelenésű hogy már kezdtem azt gondolni hogy mindjárt rám mászik. Egy vézna, fehér macska tűnik elő az árnyékból és felmért engem a halvány sárga szemeivel. Csak akkor csillapodnak le a szőrszálak a nyakamon amikor a macska elólálkodik és minden újra csendes lesz. Végül megérkezik maga Manson is. Smink nélkül felismerhetetlen, az arca hosszúkás és sima, a szemei kicsik és üres pontok vannak a kiemelkedő orr mindkét oldalán. Hosszú haját egy katonai stílusú fekete sapka alá rejtette, és egy kicsit jobban „kitölti” a fekete pólóját mint egykor. Túlságosan magasnak véltem, mivel gigantikus platform csizmákat visel feleslegesen. A hangja ami kikúszik a torkán mély mint mindig.
„Elnézést hogy megvárakoztattam.”-mondja a Brian Hugh Warnerként született férfi szívélyesen.-„Szeretné ha körbevezetném?”
Végigvezet a sötét folyósón, fel a még sötétebb lépcsőházba. Elérünk egy ajtót, amit kitár hogy felfedje a hálószobát. Úgy néz ki mintha betört volna egy hurrikán: az ágynemű összegyűrve egy kupacban, CD-k, könyvek, ruhák és szemét tömkelege a padlón. A falak tele vannak firkákkal amiket fekete filctollal írtak fel, köztük a Baszás, a Félelem és a Szex szavak.
„Mielőtt megkérdeznéd, nem úgy dekorálom a helyet hogy úgy nézzen ki mint egy sorozatgyilkos rejtekhelye.”- mondja póker arccal. –„Csak az otthon érzését akartam kölcsönözni neki.” Visszatérünk a sötét nappaliba, ahol az egyik kegyence kitölt nekünk egy-egy pohár abszintot (ez a saját márkája, az úgynevezett Mansinthe). Ez fényes rózsaszín, 66,6 % alkoholt tartalmaz és ánizs aromája van.
„Jó cucc”- ígéri. Olyan íze van mint az akkumulátor savnak.
Tizenkét évvel ezelőtt Marilyn Manson volt Amerika leghíresebb mumusa. Az áttörő album az 1996-os Antichrist Superstar egy zengő, nagyrészt dallam mentes, lapos, fémes zajokból állt ami úgy hangzott mintha a pokol valamelyik bugyrában túlóráztak volna. De a zene háttérbe szorult az ember mögött. A sápadt bőre, a fekete szemceruza, a tejszerű kontaklencse és a rajongása a rongyos fehérnemű kinézetű fellépő ruhákért  amikben úgy nézett ki mint egy gyilkosság újabb áldozata. És akkor ott volt az a hatalmas cirkusz ami körbevette. Állítólag elfüstölt már emberi csontokat, kivették a bordáit hogy leszophassa magát és teljes értékű tagja volt a Sátán Egyházának (sajnos csak az utóbbi igaz). Mindez természetesen nem győzött meg senkit aki már átlépte a pubertás kort: vallási csoportok rendszeresen ellenkeztek a koncertjei ellen, miközben kérdéseket vetettek fel a Parlamentben az első angliai turnéjának estéjén. A Daily Express szigorúan „hitvány”-nak hirdette ki. Az a tény hogy tulajdonképpen ő csak egy S&M Twankey özvegy úgy tűnik megfordult a fejükben. És látszólag neki is.
„Az emberek mindig sokk rockernek hívtak.”- mondja gúnyosan –„De soha nem volt semmi annyira durva. Művészként láttam magamat. A művészeknek provokatívnak kell lenniük ugye?”
A húszas évei végén ez szép és jó volt. De továbbra is szántani ugyanazt a barázdát 40 évesen, egy gonosz zenei hűbérúr aki már annyit sokkolta az embereket hogy már nem képes rá többé. Már szinte furcsán abszurd. Michael Crawford játszhatta volna az élete zenés verziójában. Ebben a hónapban jön ki új albuma a The High End of Low. Mint minden Marilyn Manson album, ez is vad és dühös. A daloknak olyan címűk van mint az „Unkillable Monster” és az „Arma-goddamn-motherfuckin-geddon”. A kedvence azonban a „Pretty like a swastika”.
„Ez a cím azután jött hogy ezt mondtam egy lánynak – mint egy bók.” –magyarázta.
Szóval szépnek gondolja a horogkereszteket? „Hé, ez nem olyan mintha azt mondtam volna neki hogy szép vagy mint egy holokauszt, nemde?”
A lemezcég már elfoglalt volt az album cenzúrázásával annak érdekében hogy megfeleljen minden kereskedelmi egységben, és ez boldoggá tette: „Szeretek kibaszni a saját kiadómmal.”
Naná hogy szeret. Azokat is szereti rémisztgetni akik közel állnak hozzá. Tavaly novemberben, legújabb barátnője, Evan Rachel Wood a porcelán bőrű színésznő aki 19 évvel fiatalabb nála és utoljára Mickey Rourke lányaként láthattuk a Pankrátorban, kiköltözött a házból. Manson nem erősíti meg hogy megfelelően szakítottak. Szerencsére, megvitatja velünk az album nyitó dalát a Devour-t, ami egy gyilkosság-öngyilkosságról szól.
„Elértem egy olyan pontot az életemben amikor ha valaki azt mondja nekem hogy velem lesz élete végéig és aztán elhagynak – nos, akkor teljesíteni fogom a szerződést, tudod? Úgy érzem nincs veszíteni valóm és hogy már nem félek hogy megtegyem amit kell.”
Wood reméljük azért tud ezek után aludni. Ez csak Manson amint Mansonosan provokatív. Ez az amit csinál. Mindig.
Marilyn Mansonnak nem volt a legboldogabb gyermekkora, de ha jobban megnézzük, annyira nem volt rossz. Cantonban, Ohioban született 1969-ben. A szülei – Hugh, egy bútor eladó és Barbara, egy nővér – vallásos iskolába küldték ami nem nagyon érdekelte Őt. Volt néhány barátja és ahelyett hogy elvesztette volna önmagát, a Dungeons & Dragons-t kezdte űzni és a képregényeket. Röviddel a serdülőkor előtt, szemtanúja volt a nagyapja lelkes maszturbációjának néhány züllött pornómagazin felett, „irodalom” amiben később elmerült. De ezen kívül, semmi mást nem tárt fel 1998-as önéletrajzában a The Long Hard Road Out of Hell-en, ami azt sugallja hogy az ifjú Brian-nek nem volt sokkal rosszabb élete mint bárki másnak.
„Oké elismerem hogy a nevelésem ahogy leírtam akkor elég érdektelen volt.” – ismeri be – „De valójában sokkal több minden volt, sokkal több dolog amit nem írtam le mert nem emlékeztem rájuk csak az utóbbi időben derengtek fel újra. Amit átéltem azzal hosszan lehetne magyarázni azt ami ma vagyok…”
Érezhetően kellemetlenül érzi magát, a jobb keze szinte eltakarja a száját, azt mondja még soha nem beszélt erről a nyilvánosságnak korábban, még a közeli barátainak sem és így nem is akar most mélyebb részletekbe bocsátkozni. Amit elmond, hosszú szünetekkel minden mondat után a következő: „Van valami köze az lemondáshoz. Amikor gyerek voltam. Egy teljes évig ment, de blokkoltam az emléket. Egészen mostanáig. Még mindig nehéz megbirkóznom vele.”
Az emlék, amint magyarázza, a tény eredménye hogy nemrég olyasmit tett amit még soha egész életében: saját magával töltötte az időt. Karácsonykor, Újévkor és még a 40. születésnapját is, senkivel nem beszélt.
„Nem tűnik már akkora dolognak, de akkor az volt. Rengeteg időm volt gondolkozni és mint kiderült, emlékezni”. Vet egy pillantást a homályba rejtőző nappalin és szárazon felnevet. „Talán ezért sötét mindig a ház. Annyi titok, rejtegetnivaló. Lehet hogy rossz ember vagyok, sok tekintetben.”- töprengett- „De ez nem azt jelenti hogy nincs jó oldalam. Ez nem azt jelenti hogy nincsenek erkölcseim, tudod?”
Nem igaz? Az önéletrajzában Manson elmeséli amikor úton voltak és be volt tépve, minden turné szinte nevetséges összegű többletet jelentett. A színpadon gyakran került összetűzésbe a bandatagokkal – és még nem tértünk ki a homoszexuális megnyilvánulásra, mindig is gyanúsan hangsúlyozta ki, de a színpadi show növelésében. Szadista szándékkal bánt egy csoport groupival. Volt egy lány akit levetkőztettek, előre hajoltatták, így Manson és zenésztársai bele tudtak köpni a lány végbélnyílásába; egy másik sztoriban pedig egy süket lányra nyers húst dobtak. Bizonyára ebben semmiféle visszaélés nincs?
Felköhint. „Igen, igaza van. Megbántam…már megbántam, tényleg. Mindig is utáltam az ötletet hogy kihasználjunk bárkit is.”
Akkor miért tette?
„Hmm, azt hiszem mert nem egészen értettem hogyan kell kezelni azt a helyzetet amiben voltam. Kihasználtam másokat mert úgy éreztem hogy engem is kihasználnak. Szerencsére senki nem halt meg vagy lett teljesen tönkretéve, legalábbis remélem. De mindig is vonzódtam a sérült emberekhez, azt hiszem én is sérült vagyok.”
Két különösen sérült ember, akik vonzódtak hozzá, de nem közvetlenül, Eric Harris és Dylan Klebold, akik 1999. április 20.-án 12 diákot és egy tanárt öltek meg a Columbine középiskolában, mielőtt saját magukkal is végeztek. Később kiderült hogy mindkettejük buzgó Manson rajongó volt. Ha a gyászolók bűnbakot kerestek, találtak maguknak.
„Az az időszak gyökerestül változtatta meg az életemet.”-mondja-„Úgy éreztem hogy én is részben felelős vagyok érte?"-kérdi-„Éreztem a terhet és a vádak súlyát, persze, de soha nem éreztem magam felelősebbnek bárki másnál. Miért is tettem volna?”
A tragédia a leggyűlöltebb rock sztárrá változtatta.
„Soha nem próbáltam meg bárkinek a véleményét is megváltoztatni.”-mondja-„Én jól megélek a gyűlöletből.”
Sok szempontból azonban még mindig nem heverte ki a történéseket. Bár minden további album még mindig elég jól fogyott a hívők között, árnyéka lett önmagának miközben más, fiatalabb trónkövetelők jelentek meg hogy könnyedén megkaparintsák koronáját.
„Igen, jó pár banda van akik próbálják azt csinálni amit én, de sokkal mainstreamebb módon.” – mondja fanyar mosollyal – „A legsikeresebb azt kell hogy mondjam a My Chemical Romance.” Talán ő is rajongó? „Nem, nem vagyok rajongó. Nem tették azt amit én csináltam; nem látták azt amit én láttam.”
Bár azt állítja hogy az új albuma karrierje csúcsa (miközben beszélgetünk ez megy a háttérben), Manson felett egyre inkább eltelt az idő, sodródik a saját hátborzongató palotájában, sok ellenzője pedig meg van győződve arról hogy  már csak egy kiégett bohóc. Ő másképp gondolja és lelkesen beszél a zenéjéről, film ötleteiről és a művészetéről. „Szeretek festeni.” – mondja és bevezet engem abba a szobába ahol képeit alkotja. Itt még kaotikusabb a helyzet mint a hálószobában, félkész vásznak aktokról, korábbi barátnőkről és számtalan önarckép szétszórva mindenhol. Habár azt állítja hogy a művészet átkarolta egész munkáját, a képeinek megvannak a saját érdemei (egy-egy festmény akár 150,000$-ért lehet eladni), az is igaz hogy vélemények megoszlóak. Charles Darwent, műkritikus az Independent On Sunday-en úgy találta hogy kevés dolgot lehet a képeken csodálni.
„A ’szörnyű’ szó jut eszembe.”-mondta.
„Azt hiszem ezt közepesen érdekesnek értékelem, vízfesték használata metál szörnyek ábrázolására, ennyi. Milyen lehangoló hogy az emberek fizetnek értük.”
Visszacsukjuk az ajtót a művészetére és visszamegyünk a nappaliba, ahol manapság leginkább egyedül tartózkodik, és egyedül csak a macskáival foglalkozik. Elárulja hogy kevés barátja van és kétségbeesetten akar újra szerelmes lenni, de a szívét túl sokszor törték már össze, a legfájdalmasabban a burleszk táncos Dita Von Teese, akivel 2005-ben házasodtak össze (egy évvel később váltak el kibékíthetetlen ellentétekre hivatkozva). Párkapcsolatai mainstream hírességé emelték, aminek tetőzését soha nem tudta elviselni, főleg amikor bizarr, esküvői fényképek jelentek meg az amerikai Vogue-ban. Feltehetően a Hello! magazin nem válaszolt a hívásaikra.
„Én soha nem akartam ezt, Dita csinálta.” - mondta, összeráncolva a homlokát – „Különben is, ez mind régi hír. Már nem érzek iránta haragot. Már lezártuk – vagy inkább csak ráhagytam az egészet.”
A legutóbbi szívfájdalma Wood. Amikor randevúzni kezdtek még csak 19 volt, ő meg egy elvált, 38 éves férfi aki látszólag egy nem látható magánéleti válság kellős közepén van. Más szavakkal, egy klasszikus Lolita eset.
„Azt kérdezed hogy volt-e valamilyen megrontó befolyásom? Biztos vagyok benne hogy lehet, de Evan megvesztegethetetlen volt. Amit vele folytattam az valami különleges volt, valami amit a reinkarnációval, az időutazással, a teljes szellemi pszichózissal azonosítanék…”
Mélyen sóhajt és hirtelen rettenetesen magányosnak tűnik. Manson nem jó egyedül. Mindig szüksége van egy lelki társra – aki inkább legyen fiatalabb nála („Mindig is szerettem magamat az ártatlansághoz láncolni”). Néha hazaviszi a lányokat. Nem mindegyiket, vigyorgott, így próbál elmenekülni a nyomorúságból.
„Nézd, tisztában vagyok vele hogy ez a hely hogyan néz ki egy kívülálló számára. Nevetségesen és abszurdan. De inkább ironikusnak kellene lennie. Ezt a szerepet játszom, végtére.”
És milyen szerep is ez tulajdonképpen?
Gyorsan pislog, meggyőzve engem hogy a kérdésem teljesen ostoba volt.
„Rock sztár, természetesen. Mi más?”

Bizarr interjú Mansonnal és Rudyval

MI VOLT AZ ELSŐ VARÁZS TRÜKKJE?
A házassági előtti szex ellen tüntetők gyűltek össze egy kereszteződésen az otthonomhoz közel, szóval elmentem egy bűvész boltba és vettem egy kézi flash gun-t ami lángokat lőtt ki a tenyeredből. Volt egy pasas aki legalább 70 évesnek nézett ki és egy abortuszos baba képe volt a transzparensén. Megálltam mellette a kocsimmal lehúztam az ablakot és azt mondtam neki: "Van egy üzenetem a Sátántól." és "Boom!'" - egy lángcsóvát löveltem az arca felé.
Elfutott és tiszteletben tartom azt a tényt hogy valaki ennyi idősen még tud futni. Feltételezem hogy visszarohant a templomába és elmesélte a történetet hogy igazolja az Ördög létezését, de valójában jó volt látni ahogy egy pasas ennyire megrémül egy bűvész trükktől ami 21,99 $-ba került ami nem egy nagy összeg, de egy lány pénztárcájából loptam ki - az is varázslat volt.

AZ EXKLUZÍV MAGI CASTLE KLUB TAGJA. VOLT MEGHALLGATÁSON IS?Tiszteletbeli tagságot adtak nekem mert tudták hogy képes vagyok lányokat eltűntetni és hogy káoszt okozok rendszeresen. Ha megkértek volna, előadtam volna a kedvenc bűvész trükkömet, ami egy lány félbevágása. A nagy kérdés hogy melyik felét akarod? Amelyik beszél vagy amelyiket baszod? És ez egy dilemma. Lehet mindkettő is ha ügyesen csinálod.

MILYEN ILLÚZIÓKAT SZERET MÉG?
Felfedeztem egy érdekes party trükköt egy Hitler / Chaplin bajusszal amit egyszer az arcomra ragasztottam. Egy keménykalap és egy SS kalap között vaciláltam, szóval egyik pillanatban egy mókás fickó voltam, a következőben pedig egy nem vicces fickó. Érdekes hogy egy kalap meg tudja változtatni az arcszőrzet egész összhatását - ez a varázslat.

MIK VOLTAK RUDY-VAL KAPCSOLATBAN AZ ELSŐ BENYOMÁSAI?Azonnal elneveztem őt "Vanilia Lugosi"-nak, mert a haja olyan olt mint egy mix Lugosi Béla és Vannila Ice között. Sértő akartam lenni de ő csak nevetett és azonnal osztotta a véleményemet és kritikus szemmel kezdte méregetni az én öltözékemet. Rudy-nak rendkívül meggyőző fellépése van és rávett egy csomó dologra amit akkor nem csináltam volna meg. Így kezdődött a kapcsolatunk - és, adott nekem egy protetikai fejet az ővéről, amit később orális szexre használtam, de nem nekem kellett csak úgy általában...úgy értettem erkölcsi szex.

HOGYAN BEFOLYÁSOLJA RUDY A FELLÉPÉSEIT?Rudy nagyobb tudást adott nekem a művészetről mint bármelyik barátom vagy kollégám. Egyszer csak a Goebbels-e akart lenni a Hitleremnek vagy a Gala-ja a Dali-mnak és akkor egy házban éltünk. De úgy gondolom hogy Rudy egy zseni és nem is lehetnék boldogabb hogy újra visszatért ahhoz amit eddig csinált. Egy tökéletes kép lenne - David Blane és David Copperfield egymáson dolgoznak miközben Rudy ott áll a tökéletes hajával.

THE SOUP

I. rész:
SCOTT A. : -Nagyon izgatott vagyok miatta
MM: -[fogalmam sincs, nem értem a rohadt tapsolástól] -.-"
JOEL: -Scott Adsit és Judah Friedlander a 30Rock-ból. Fogalmam sem volt hogy ti srácok ekkora rajongói vagytok a Királyi családnak. Van valamilyen tervetek a nagy napra?
SCOTT: Nem tudom hogy Judah mit gondol, de hozzám átjönnek a haverok, szerzek egy nagy hordónyi piát, sztéket girllezünk csak hadjuk hogy átjárjon minket az egész ceremónia. A bűnös Sheen és néhány pornó sztár, és egyszerűen felégetjük az egész szomszédságot miközben az "Isten áldja a királynő"-t énekeljük.
JOEL: Oké, és mi a helyzet veled Judah?
MM: A nap nagy részét meditálva töltöm a dódzsómban. És amikor eljön az idő elmegyek a Best Buy-ba és felteszem az esküvőt az összes TV-re. És ha az eladók megkérnek hogy távozzak, elpusztítom őket a Sas Karom kung-fu stílusommal.
JOEL: Mindkettőtöknek nagyon jó ötletei vannak. Judah...máshogy nézel ki...
MM: Az arcom?
JOEL: Igen...az lehet. Scott Adsit és Judah Friedlander hölgyeim és uraim.
Érezd jól magad Judah. De nem bármikor.
Nem élnék vele.
MM: Igen, ezt érted tettem.

II. rész:JOEL: Mi...mi...mit csinálsz?
MM: Blowing jobs. (A blowing job az amerikai szlengben szopást jelent, viszont maga a blow szó "fújást" szóval szerintem így érthető ez a kis szóvicc :D .)

ALICE COOPER: ŐK A TANÍTVÁNYAIM

"AMIKOR ÖREGEDNI KEZDESZ, ÉSZREVESZED HOGY MI A FONTOS AZ ÉLETBEN. A CSALÁDOD ÉS A GYEREKEID. AMIKOR ERRE RÁJÖSSZ, AZON KEZDESZ GONDOLKOZNI HOGY HOGYAN TUDNÁD KITÖLTENI A LELKED. ÉS EKKOR JÖTTEM RÁ HOGY KRISZTUS FONTOS. PIÁLNI MEG DROGOZNI KÖNNYŰ, DE KÖZELEBB KERÜLNI JÉZUSHOZ AZ IGAZI LÁZADÁS, EGY NAGY KIHÍVÁS. ÉS ENNEK NINCS HATÁSA A ROCK MUNKÁSSÁGOMRA. "
Mint szimbólikus egybeesés, az egyházhoz való megközelítése egybeesett a '90-es években való feltámadásával ami a Rob Zombie és Marilyn Manson újrahasznosított formulájának köszönhető:
"ŐK OLYANOK MINT A TANÍTVÁNYAIM."-mondta a zenész aki idén bekerült a Hall of Fame Rock csarnokába és októberben új albummal készül.

Skold: Anomie vélemény

Tim Skold utoljára 1996-ban, azaz 1996-ban adott ki teljes értékű lemezt, mely úgymond megalapozta karrierét. Azóta sok víz lefolyt, Tim pedig közben olyan együttesekben csiszolgathatta tudását, mint a KMFDM vagy a Marilyn Manson, de közben szóló projektjét sem feledt el teljesen és a hosszú évek során csak gyűltek és gyűltek a kiadásra váró anyagok. Miután 2008-ban a lemezkiadó kirúgta a Marilyn Mansonból, Skoldnak végre lett ideje kiválogatni a rengeteg dal közül a megfelelőket, amiket egy lemezre pakolva kiadhat. Így született meg az Anomie, melynek jelentése Történytelenség.
Ami nekem már a lemez első hallgatása során feltűnt hogy meglepően sok az ismerős elem a „múltból”, pedig Skold biztos átkevert néhány dolgot a számokon, de egyértelmű hogy a dalok nem az utóbbi időben keletkeztek. Végig hallani azt a tipikus indusztriális metál hangzást amit Skold rekedtes, mély hangja még inkább feldob és eredetivé tesz.
Az első szám a „(THIS IS MY)ELEPHANT” ami egy pörgős kezdése a lemeznek. A második a már első kislemezként megismert „Suck” ami szerintem egy remek választás volt, a szöveg, a zene: tipikus Skold. Továbbra sem veszítjük a lendületet, a„BLACK OUT” a cenzúrázás világába kalauzol el minket. Az „ANGEL OF NOISE”lassan indul, (egyesek kezdenek megijedni ilyenkor), de aztán berobbannak a gitár riffek is és Tim kissé torzított hangja. Hiába van szó itt angyalokról, a témája akkor is sötét, hiszen a „Zaj Angyala” mennyországot ígér, de mégis a pokolba kerülünk.
Itt jön a „SATELLITE” ami az egyik személyes kedvencem az albumról, teljesen magával ragad és kb. a második hallgatás után biztosak lehetünk benne hogy ezt fogjuk egész nap dudorászni.
A „BECOMING” egy kicsit visszavesz a tempóból, itt egy kicsit aggrotech-es érzése támad az embernek a hallgatása közben, ha valaki ismeri a Combichrist-ot az tudja miről beszélek.
A „HUNGER”-ben ne keressünk zúzós gitár riffeket és dobhártyaszaggató ütemeket, de így is egy élvezhető lassú számot kapunk. Ez az egyik szám aminél nekem egyből az Eat Me Drink Me jutott az eszembe, ki tudja lehet hogy tényleg abban az időszakban készült.
A következő a „HERE COMES THE THUNDER” ami szintén az egyik legkiemelkedőbb darab a lemezen, a szóló pedig valami zseniális. És most ismét megemlíteném, hogy a gitár részekről megint az EMDM jut eszembe (pl. Red Carpet Grave).
Itt kezdődnek a lassú számok, de még mielőtt gyorsan kikapcsolnák egyesek az egészet, legyünk türelmesek hiszen egyáltalán nem rossz az amit kapunk.
A „THEN WE DIE” és a „MISERABLY NEVER EVER”újabb lassú darabok a szerelemről, a halálról és a múltról, de mégis passzolnak valahogy a repertoárba.
A „TONIGHT”-tal ismét beindulnak a lüktető ütemek, nyugodtan tekerjük fel a hangszórót. A következő darab a„WHAT YOU SEE IS WHAT YOU GET” amiben hullámzanak lassú és gyors részek, amik a refrénnek köszönhetően váltakoznak. Ez is egy remek befejezése lenne az albumnak, de…
Itt pedig eljutottunk a deluxe bónusz számokhoz. A„POLKA DOT GIRL” nem veszi túl komolyan magát, a dal a pöttyös ruhájú lányról szól és Tim felhívja  a figyelmet arra hogy kövessük az álmainkat akárcsak Ő. A befejező „DESERVE”-vel utoljára merülünk el az indusztriális metál mélységes vizeiben és Skold még utoljára felsorol a dalszövegben még néhány állatfajt hasonlatként, ha minden igaz a lemezen volt: elefánt, farkas, légy, krokodil, nyúl de nem baj hiszen Skold-nak ezt a szórakoztató oldalát szeretjük igazán.
Összességében szerintem nagyon is megérte 15 évet várni erre az új szóló lemezre, hiszen Skold nem hazudtolta meg magát és odatette amit kell. Igazán zseniális zenésznek tartom, gitárosként, basszusgitárosként, zenei producerként egyaránt, aki bármihez hozzáér úgymond arannyá változik, és remélem még sokáig fogunk róla hallani, habár számomra értelmetlenül, nem annyira népszerű mint kellene.

A CV és az Icebreaker állnak majd az új lemez mögött

Egy úttörő lépéssel a Cooking Vinyl "üzleti bevezető" lesz egy új multi-milló fontos befektetési alapban amit az Icebreaker támogat.

Az új megállapodás alatt, amit a kiadó ügyvezető igazgatója Martin Goldshmidt úgy tervezett hogy pénteken jelent be, az előadók a Cooking Vinyl Records-hoz szerződnek és a leányvállalatához az Essential Music & Marketing-hez ami ami exklúzív mértékű zenei finanszírozást ad, kb. 10 millió font értékben.

A Cooking Vinyl fogja bevezetni az Icebreaker-t, ami 2004 óta 350 millió fontos tőkét termelt és közel 150 új album produkciós munkálataiban segédkezett a feltörekvő és megbecsült művészeknek. Goldschmidt, akinek cége korábban már számos projektben közreműködött az Icebreaker-rel, beleértve Marilyn Manson készülő lemezét, mondván hogy szerinte ez az első alkalom hogy egy kockázatos tőke ilyen módon fog össze egy kiadóval.

Hozzátette: "NAGYON IZGATOTTAK VAGYUNK HOGY AZ ICEBREAKER FELISMERTE HOGY MENNYI TAPASZTALATTAL RENDELKEZÜNK, HOGY MIT IS NYÚJTHAT A COOKING VINYL. MEGVAN A KÉPESSÉGÜNK ÉS A PÉNZÜGYI TŐKEÁTTÉTEL HOGY MAXIMALIZÁLJUK AZ ESÉLYÉT HOGY EGY PROJEKT SIKERES LEGYEN."

Az Icebreaker Management ügyvezető igazgatója Carline Hamiton azt mondta hogy az alap befektetői hatalmas étvágyúak a professzionálisan irányított munkálatokra és elmondása szerint a Cooking Vinyl segítségével: "BIZTOSAK VAGYUNK BENNE HOGY KÉPESEK LESZÜNK SEGÍTENI A MEGTÉRÜLÉS MAXIMALIZÁLÁSÁT ÉS EZZEL BIZTOSÍTJUK HOGY A TEHETSÉG MEGFELELŐEN LESZ JUTALMAZVA."

A Cooking Vinyl máris tárgyalásokat folytat számos előadóval a lehetséges megállapodásról amelyben részt vesz az Icebreaker is.

Eközben a Cooking leányvállalata az Essential Music & Marketing egy egész világra kiterjedő megállapodást írt alá Steve Lawler-rel a Viva Music fejével még a Light Out Decade dupla mixének megjelenése előtt ami május végén lesz. A londoni székhelyű kiadó kiadó és marketing vállalat szintén világméretű értékesítési szerződést írt alá DJ Doorly kiadójával, a Pigeonhole This-szel.

További új szerződések a Rhymesayers Entertainment, a New York indie outfit Decon, a Dirtybird kiadó és a Workhouse Records.

A fő értékesítési menedzser, Steve Crane elmondta hogy az összes új lemez remek kiadási ütemezéssel sorakozik 2011-re és utána.

Chateau Marmont est cikkek

Lindsay Lohan megfogadta a barátainak hogy SOHA nem fog többé inni és egész életében józan marad. Hmmm.

Végülis hova megy az ember ha józan akar maradni? Egy tequila partira a Chateau Marmont-ba persze!

Lindsayt a húgával, Ali-val vették észre az estélyen, igaz a húga még nem ihat alkoholt. Nyilvánvaló volt hogy az egész DeLeón Tequila est alatt Lindsay távol maradt az ivászattól.

A színésznő ezt azzal indokolta hogy csak az együttes miatt volt ott: "Nem iszom, a The Kills miatt jöttem mert az egyik barátom a bandában játszik." Együtt lógott MARILYN MANSONNALis, akivel lehet hogy nemsokára együtt fognak szerepelni egy új filmben ami

a sorozatgyilkos Charles Manson-ról fog szólni.

 

A The Kills kétszer ölt meg ezen a hétvégén, és olyan giccsesen ahogy hangzik, tudjátok így is van! A Deleon Tequila 2 éves évforduló estje épp most zajlik a Chateau Marmont-ban. Milyen édes hogy tavaly

is pont itt tartották az évfordulót. A Deleon-t Brent Hocking és Harry Morton alapították ezért láthatod a Deleon-t mindenhol a Pink Taco-ban (ez egy üzlet).

Akiket láttunk: Bonnie McKee, Harry Morton, MARILYN MANSON, Ryan Phillippe, Jared Followill, Markus Molinari, Justin Chatwin, Jamie Chung, Donovan Leitch, Daveigh Chase, Jason Ritter, Kelly Cole, Sara Howard, Lindsey Lohan, Aaron Yoo stb.

Manson és Mexikói kiállítás

Mexikó város (május 20. 2011.) – „BÁRMELY MŰVÉSZ BEKERÜLHETNE A TÖRTÉNELEMBE. MINDEGYIKET HÍVHATJUK ŐRÜLTNEK.”

Az esztétika, amit Marilyn Manson tesz bele a művészeti alkotásaiba megtalálható ebben a mondatban, ami tavaly júniusban jelent meg és maga a művész mondta amikor megnyitotta bécsi Kunsthalle kiállítását, egy kis ízelítőt az akvarelljeiből, „genealogies of pain” címmel amit ő talált ki.
Vannak akik nem ismerik ezt az oldalát a Tiszteletesnek, de most Mexikóban talán felfedezhetik egy kiállításon keresztül ami remélhetőleg  valamikor a jövő hónapban nyitja meg kapuit Mexikóban, Sao Paulo után (2007), mint a második latin-amerikai város ahol az alkotásait bemutatják, a központi téma pedig az akvarellek amik torz lényeket ábrázolnak szenvedés és nyugtalanság közben, sőt még a önkívület és a romlottság és a perverzió is felfedezhető. Ily módon a „the beautiful people” énekese úgy beszél műveiről mint aki mossa kezeit és azt mondja hogy minden művészt lehetne őrültnek nevezni.
Az Ő látogatásán dolgozik Ingrid Barajas és Abel González, a direktorai a mexikói produkciós cégnek, a 212 produkciónak, akik a múltban már elhozták a fotósok Rankin (2010) és David LaChapelle (2009) kiállításait.
„MÁR MAJDNEM 2 ÉVE DOLGOZUNK A MANSON KIÁLLÍTÁSON, DE MÁR NAGYON KÖZEL VAGYUNK.”-mondta Barajas-„A MEGÁLLAPODÁSOKON DOLGOZUNK, MÉG MINDIG CSAK AZ ELŐKÉSZÜLETEKNÉL TARTUNK, MEGLEPETÉST SZERETNÉNK.”
A kiállítás remélhetőleg hamarosan helyet és dátumot is kap, de a producerek még nem szeretnék ezt elárulni mert spontán triviák vannak a közösségi hálókon a rajongók miatt, így megtippelhetik majd a megnyitó helyszínét és időpontját és az első 3 helyes megfejtőt meghívják.
A kurátori vonal, kb. 30 alkotásból fog állni amik nemrég készültek, és ezeken az elkövetkező hetekben fognak dolgozni.
Miközben az előkészületeket már elárulták, a producerek megosztanak egy részt Manson képzőművészeti alkotásaiból. Barajas megmutat egy litográfiát ami a „hand of glory” másolata, melyen egy gonosz gyermek látható, veszélyes, talán aszexuális, miközben González egy szarvval rendelkező önarcképet mutat, az Experience int he Mistress of Fools-t.
A Manson kinézet, mint ahogy az akvarelleken, elvárt a rajongóktól.
„SOK MEXIKÓI ÉS KÖVETŐ VAN AKI MÁR MOST LÁTNI AKARJA, ATTÓL FÜGGETLENÜL HOGY RAJONGÓJA A ZENÉJÉNEK VAGY A SZEMÉLYISÉGÉNEK, VANNAK RAJONGÓI A MŰVÉSZETÉNEK IS.”-mondta González a színész, író és film készítőről.
És ez jól ismert a 212 productions Facebook oldalán, ahol a mexikói rajongók értesülnek a hírekről és rendkívüli elszántságot mutatnak, „Fuuuu! Majd meg halok hogy megtudjam mikor lesz!!! Már alig várom.”-példaként, valamelyik oldalról egy „feer herrera” nevű illetőtől. A kiállítás megnyitója melynek címe még nem meghatározott, remélhetőleg egy inkább váratlan „dolog” esemény lesz, mondta  González, a Reverend képvilágától inspirálva, aki legutóbb 2007-ben látogatott Mexikóba és egy koncert sorozatot ajánlott a Jose Cuervo Salon-ban, ami akkoriban teljesen tiszta hely volt, provokáció, pogány tevékenységek nélkül, a művészete részeként amit az 1990-es években kezdett felfedezni.
A zenéjével, az olyan albumok szerzője mint az Antichrist Superstar, a The Golden Age of Grotesque és a The High End of Low, mindig is az egyensúlyt kereste a művészetével, és amiért komolyságot kér. „Nem akarom hogy ezt úgy kezeljék mint egy hobbit, a festés számomra legalább olyan fontos, vagy még jobban is mint bármely más művészi kifejezésmód.”-mondta Manson tavaly Bécsben, az utolsó város ahol az akvarelljeit bemutatták mielőtt Mexikóba érnének.

Splatter Sisters: Ősszel indulnak a forgatások

Adam Bhala Lough jövőbeli projektje a Splatter Sisters:
 

SJ: MI A HELYZET A SPLATTER SISTERS-SZEL?

ABL: Nos, tervezünk egy őszi forgatást dél Kaliforniában. Egy színésznőt keresek aki eljátsza majd a másik Sistert [Evan Rachel Wood mellett] már elég hosszú ideje, már vagy 100 különböző embert hallgattunk meg. De folytatom a keresést és emelett várom a zöld lámpát.

 

SJ: MIRŐL SZÓL A SPLATTER SISTERS?

ABL: Ez egy sorozatgyilkosos szerelmi utazós film, két lányról akik elmennek otthonról és egy death metal énekes szárnyai alatt kötnek ki [Marilyn Manson], aki a hatása alá vonja őket és egész dél Kalifornián keresztül tinédzser fiúkat küldi őket gyilkolászni a romantikus szerelem nevében. Olyan mint a Natural Born Killers következő generációja, és erősen inspirálta a Bandlands. Ed Pressman, a Bandlands producere, ebben a filmben is elvállalta a produceri munkálatokat. Ez egy horror film, de vannak benne utazó film elemek és megjelenik benne a bonyolult szerelmi sztori is.

 

SJ: EZ ELÉG TÁVOL ÁLL A KORÁBBI MUNKÁIDTÓL, MI INSPIRÁLT?

ABL: 5 évet töltöttem a forgatókönyv megírásával és nagy részét a Natural Born Killers inspirálta. Imádom a sorozatgyilkosos szerelmes utazós sztorit. Szerintem minden generációra jut egy, szerintem együtt rezonálnak a generációval, valamilyen szinten meghatározzák a generációt és már rég nem láthattunk egy ehhez hasonló remek filmet, szóval szerintem az inspirációm erre az volt hogy jártas vagyok a történetben. Már nagyon vártam hogy valami mást is kipróbáljak mint eddig, valami újat, de

mindenki aki eddig elolvasta a forgatókönyvet azt mondta hogy tagadhatatlanul én írtam, még mindig nyers és valóságos.