Skold: Anomie vélemény

Tim Skold utoljára 1996-ban, azaz 1996-ban adott ki teljes értékű lemezt, mely úgymond megalapozta karrierét. Azóta sok víz lefolyt, Tim pedig közben olyan együttesekben csiszolgathatta tudását, mint a KMFDM vagy a Marilyn Manson, de közben szóló projektjét sem feledt el teljesen és a hosszú évek során csak gyűltek és gyűltek a kiadásra váró anyagok. Miután 2008-ban a lemezkiadó kirúgta a Marilyn Mansonból, Skoldnak végre lett ideje kiválogatni a rengeteg dal közül a megfelelőket, amiket egy lemezre pakolva kiadhat. Így született meg az Anomie, melynek jelentése Történytelenség.
Ami nekem már a lemez első hallgatása során feltűnt hogy meglepően sok az ismerős elem a „múltból”, pedig Skold biztos átkevert néhány dolgot a számokon, de egyértelmű hogy a dalok nem az utóbbi időben keletkeztek. Végig hallani azt a tipikus indusztriális metál hangzást amit Skold rekedtes, mély hangja még inkább feldob és eredetivé tesz.
Az első szám a „(THIS IS MY)ELEPHANT” ami egy pörgős kezdése a lemeznek. A második a már első kislemezként megismert „Suck” ami szerintem egy remek választás volt, a szöveg, a zene: tipikus Skold. Továbbra sem veszítjük a lendületet, a„BLACK OUT” a cenzúrázás világába kalauzol el minket. Az „ANGEL OF NOISE”lassan indul, (egyesek kezdenek megijedni ilyenkor), de aztán berobbannak a gitár riffek is és Tim kissé torzított hangja. Hiába van szó itt angyalokról, a témája akkor is sötét, hiszen a „Zaj Angyala” mennyországot ígér, de mégis a pokolba kerülünk.
Itt jön a „SATELLITE” ami az egyik személyes kedvencem az albumról, teljesen magával ragad és kb. a második hallgatás után biztosak lehetünk benne hogy ezt fogjuk egész nap dudorászni.
A „BECOMING” egy kicsit visszavesz a tempóból, itt egy kicsit aggrotech-es érzése támad az embernek a hallgatása közben, ha valaki ismeri a Combichrist-ot az tudja miről beszélek.
A „HUNGER”-ben ne keressünk zúzós gitár riffeket és dobhártyaszaggató ütemeket, de így is egy élvezhető lassú számot kapunk. Ez az egyik szám aminél nekem egyből az Eat Me Drink Me jutott az eszembe, ki tudja lehet hogy tényleg abban az időszakban készült.
A következő a „HERE COMES THE THUNDER” ami szintén az egyik legkiemelkedőbb darab a lemezen, a szóló pedig valami zseniális. És most ismét megemlíteném, hogy a gitár részekről megint az EMDM jut eszembe (pl. Red Carpet Grave).
Itt kezdődnek a lassú számok, de még mielőtt gyorsan kikapcsolnák egyesek az egészet, legyünk türelmesek hiszen egyáltalán nem rossz az amit kapunk.
A „THEN WE DIE” és a „MISERABLY NEVER EVER”újabb lassú darabok a szerelemről, a halálról és a múltról, de mégis passzolnak valahogy a repertoárba.
A „TONIGHT”-tal ismét beindulnak a lüktető ütemek, nyugodtan tekerjük fel a hangszórót. A következő darab a„WHAT YOU SEE IS WHAT YOU GET” amiben hullámzanak lassú és gyors részek, amik a refrénnek köszönhetően váltakoznak. Ez is egy remek befejezése lenne az albumnak, de…
Itt pedig eljutottunk a deluxe bónusz számokhoz. A„POLKA DOT GIRL” nem veszi túl komolyan magát, a dal a pöttyös ruhájú lányról szól és Tim felhívja  a figyelmet arra hogy kövessük az álmainkat akárcsak Ő. A befejező „DESERVE”-vel utoljára merülünk el az indusztriális metál mélységes vizeiben és Skold még utoljára felsorol a dalszövegben még néhány állatfajt hasonlatként, ha minden igaz a lemezen volt: elefánt, farkas, légy, krokodil, nyúl de nem baj hiszen Skold-nak ezt a szórakoztató oldalát szeretjük igazán.
Összességében szerintem nagyon is megérte 15 évet várni erre az új szóló lemezre, hiszen Skold nem hazudtolta meg magát és odatette amit kell. Igazán zseniális zenésznek tartom, gitárosként, basszusgitárosként, zenei producerként egyaránt, aki bármihez hozzáér úgymond arannyá változik, és remélem még sokáig fogunk róla hallani, habár számomra értelmetlenül, nem annyira népszerű mint kellene.