A rettenetes Columbine középiskolai lövöldözések nyomán, Marilyn Mansont Amerika első számú közellenségeként üldözték. És a válasza? A briliáns Holy Wood (Int he shadow of the valley of death)-ezen a héten lesz 10 éve hogy megjelent-egy album amivel fejen találta gyűlölködői fejét…
„Gyilkosok imádta Rock Szörnyszülött.”- futott a szalagcímen. „Ördögimádó Mániás arra bátorított gyerekeket hogy gyilkoljanak.”- magyarázták. Amikor két diák, Eric Harris és Dylan Klebold besétáltak a Columbine középiskolába puskákkal és házi készítésű cső bombákkal és megölték 13 társukat és néhány tanárt 1999. április 20.-án, a média úgy gondolta hogy valakit okolni kell: Marilyn Mansont.
Az énekest már így is rengeteg címkével bélyegezték, az egész világon megosztotta a véleményeket, felbosszantva a jobboldaliakat, a baloldaliakat, a liberálisokat, a konzervatívokat, a vallásosokat és a szabadgondolkodásúakat. Neheztelésképpen a bandáját megbélyegezték a „talán a legbetegebb együttes akit valaha támogatott egy nagy lemezkiadó” jelzővel amit az USA szenátor Joseph Lieberman talált ki, akinek – addig – könnyű volt elutasítani egy sokk rockert és egy ártalmatlan figyelem felkeltőt. Az imidzse főképp két album által teljesedett ki, az 1996-os AS és az 1998-as MA, amik a banda második és harmadik lemezei voltak, és megerősítették őket a perzselő képvilág és ábrázolás ami elkísérte őket. De igazából senki nem hitte hogy ártalmatlan. Senki aki épeszűnek vallotta magát, legalábbis.
Aztán jött a Columbine és hirtelen minden megváltozott.
Mansont 12 diák és egy tanár halálával vádolták olyan durván mintha ő maga húzta volna meg a ravaszt. Miután Eric Harris és Dylan Klebold futó lázadást szítottak az iskolában, lövedéket szórva és bombákat robbantva, az egész világ Mansonra nézett. Habár volt egy probléma: Eric és Dylan sem szerette Mansont igazán. Tulajdonképpen, azt gondolták hogy egy „vicc”. Mégis miért hagyjuk hogy ebből egy jó történet kerekedjen?
Manson halálos fenyegetéseket kapott, üldözték és úgy tartották mint Amerika fenyegetése saját magára. A banda törölte Amerikai turnéját, a tisztelet jeleként de nem azért mert vétkesnek hitték magukat, és mert el akarták volna barikádozni magukat. Mansonnak újra és újra meg kellett védenie magát miután végül visszavonult a reflektorfényből három hónapra hogy visszanyerje józan eszét.
Ekkor kezdett el gondolkozni: tűnődött, töprengett azon a bizarr világon amivel szembenézett, amiben a dalai önálló életre keltek , a vad média és felfújt sajtó reakcióin keresztül olyanná kellett válniuk amik valójában nem voltak. Arra gondolt hogy mivé vált Amerika, mivé lett a szabadság, az egyéniség, az hírnév, eltöprengett a cenzúrán, az igazságon és a hamis eszméken és hogy a művészet milyen deformáltan illeszkedik az életbe. Aztán ezt az egészet beletette egy albumba, ami a Holy Wood nevet kapta és egy évtizede jelent meg, de még ma is csípősen lényegretörő.
Az énekest már így is rengeteg címkével bélyegezték, az egész világon megosztotta a véleményeket, felbosszantva a jobboldaliakat, a baloldaliakat, a liberálisokat, a konzervatívokat, a vallásosokat és a szabadgondolkodásúakat. Neheztelésképpen a bandáját megbélyegezték a „talán a legbetegebb együttes akit valaha támogatott egy nagy lemezkiadó” jelzővel amit az USA szenátor Joseph Lieberman talált ki, akinek – addig – könnyű volt elutasítani egy sokk rockert és egy ártalmatlan figyelem felkeltőt. Az imidzse főképp két album által teljesedett ki, az 1996-os AS és az 1998-as MA, amik a banda második és harmadik lemezei voltak, és megerősítették őket a perzselő képvilág és ábrázolás ami elkísérte őket. De igazából senki nem hitte hogy ártalmatlan. Senki aki épeszűnek vallotta magát, legalábbis.
Aztán jött a Columbine és hirtelen minden megváltozott.
Mansont 12 diák és egy tanár halálával vádolták olyan durván mintha ő maga húzta volna meg a ravaszt. Miután Eric Harris és Dylan Klebold futó lázadást szítottak az iskolában, lövedéket szórva és bombákat robbantva, az egész világ Mansonra nézett. Habár volt egy probléma: Eric és Dylan sem szerette Mansont igazán. Tulajdonképpen, azt gondolták hogy egy „vicc”. Mégis miért hagyjuk hogy ebből egy jó történet kerekedjen?
Manson halálos fenyegetéseket kapott, üldözték és úgy tartották mint Amerika fenyegetése saját magára. A banda törölte Amerikai turnéját, a tisztelet jeleként de nem azért mert vétkesnek hitték magukat, és mert el akarták volna barikádozni magukat. Mansonnak újra és újra meg kellett védenie magát miután végül visszavonult a reflektorfényből három hónapra hogy visszanyerje józan eszét.
Ekkor kezdett el gondolkozni: tűnődött, töprengett azon a bizarr világon amivel szembenézett, amiben a dalai önálló életre keltek , a vad média és felfújt sajtó reakcióin keresztül olyanná kellett válniuk amik valójában nem voltak. Arra gondolt hogy mivé vált Amerika, mivé lett a szabadság, az egyéniség, az hírnév, eltöprengett a cenzúrán, az igazságon és a hamis eszméken és hogy a művészet milyen deformáltan illeszkedik az életbe. Aztán ezt az egészet beletette egy albumba, ami a Holy Wood nevet kapta és egy évtizede jelent meg, de még ma is csípősen lényegretörő.
„Egy ideig undorodtam a sajtótól”-mondta el Manson a nyrock.com-nak a gondolkodási periódusával kapcsolatban.-„Szükségem volt három hónapra amikor nem egy közszereplő vagyok. Szükségem volt a három hónapra hogy eltervezzem hogy mit fogok tenni és hogy hogyan fogok reagálni.”
Ez azután volt hogy felmérte, mindenki róla beszél, de ahelyett hogy hagyta volna hogy elnyomják a vádak amikkel szembenézett, eltervezte hogy visszavág: támadást gondolt ki a média és a szórakoztató ipar ellen amik megbélyegezték azzal hogy középiskolásokat buzdított gyilkolásra. A saját játékukban akarta legyőzni őket, ennek során, egy égető vádiratot írt az Amerikai Egyesült Államokról, a véleményükről és arról ahogy az ikonjaikkal bánnak.
„A Holy Wood album hadüzenet”-mondta-„Hadüzenetet küldök az Egyesült Államoknak. Nem mindenkinek, de megtámadom a sekélyességét a szórakoztató iparnak, az öngratulációs hozzáállását, a hitüket amiben soha nem hibáznak, hogy mindig igazuk van, hogy ők az univerzum központja. Ez egy tiszta támadás a szórakoztató ipar ellen.
A média minden erőszakos cselekményért ami Amerikában történt rám hárította a felelősséget, semmit sem figyelembe véve. Szóval mit kéne tennem? Itt állni és hagyni hogy jól átbasszanak vagy megfordulni hogy belém mélyesszék a fogaikat? Elhatároztam hogy az utóbbit teszem. De a Holy Wood-dal fogom megtenni és olyan durván fogom csinálni hogy azt fogják kívánni bárcsak meg sem születtek volna.”
Ez azután volt hogy felmérte, mindenki róla beszél, de ahelyett hogy hagyta volna hogy elnyomják a vádak amikkel szembenézett, eltervezte hogy visszavág: támadást gondolt ki a média és a szórakoztató ipar ellen amik megbélyegezték azzal hogy középiskolásokat buzdított gyilkolásra. A saját játékukban akarta legyőzni őket, ennek során, egy égető vádiratot írt az Amerikai Egyesült Államokról, a véleményükről és arról ahogy az ikonjaikkal bánnak.
„A Holy Wood album hadüzenet”-mondta-„Hadüzenetet küldök az Egyesült Államoknak. Nem mindenkinek, de megtámadom a sekélyességét a szórakoztató iparnak, az öngratulációs hozzáállását, a hitüket amiben soha nem hibáznak, hogy mindig igazuk van, hogy ők az univerzum központja. Ez egy tiszta támadás a szórakoztató ipar ellen.
A média minden erőszakos cselekményért ami Amerikában történt rám hárította a felelősséget, semmit sem figyelembe véve. Szóval mit kéne tennem? Itt állni és hagyni hogy jól átbasszanak vagy megfordulni hogy belém mélyesszék a fogaikat? Elhatároztam hogy az utóbbit teszem. De a Holy Wood-dal fogom megtenni és olyan durván fogom csinálni hogy azt fogják kívánni bárcsak meg sem születtek volna.”
A Holy Wood legtöbb részét Manson saját otthonában írta, Hollywood Hills-ben, látszólag ugyanabban a kúriában ahol a Rolling Stones írta klasszikus 1969-es albumukat, a Let it Bleed-et. Érdekes hely volt, az egyik ahol az énekes mászkálhatott éjszaka, abszintot szürcsölhetett és háborút vívhatotta borzok ellen akik a földön surrantak végig. Gyertyák lobbantak mindenhol, megvilágítva a Manson dekorációt: egy egy éves kisbaba művégtagja, egy hét lábú csontváz kecske koponyával és a halál vendéglátói, kitömött állatok. Eredetileg egy hollywoodi színésznőnek épült a néma filmek idejében – akinek a képét Manson a kandalló fölött tartotta - úgy tűnt nem is akadhatna jobb hely az énekes számára hogy leüljön és a szórakoztató ipar bonyolultságán és álszentségén agyaljon: azaz maga Hollywood, ez nagyon lényeges. A Holy Wood lemez eredetileg könyvel és filmmel együtt lett volna teljes, annyi mondanivalója volt Mansonnak. A kettő közül egyik sem valósult meg, de maga a tény hogy tervbe voltak véve, még inkább bizonyítja hogy Manson nagyon elkötelezett volt a projekttel kapcsolatban. Teljesen szembeszállva azzal, amivel a többi rock és metal csapat a háttérben kísérletezett az századfordulón – pl. a Limp Bizkit szórakoztató énjét a Chocolate Starfish and the Hot Dog Flavored Water-rel élte ki, míg a Disturbed a The Sickness-szel fedte fel kieszelt dühét – így az énekes a saját súlycsoportjában volt.
„A hamis szorongás valós termékké vált”- mondta el a Kerrang!-nak adott interjújában amit az otthonában készíthettünk vele akkor. - „A lemezipar tele van olyan emberekkel akik próbálják őrültnek tettetni magukat meg ilyenek- rengeteg a színlelés. Szerintem ha olyasmit csinálsz ami valóban leír egy érzést, az nem karrier… Amikor elkezdtem készíteni ezt a lemezt, tulajdonképpen megvolt a hozzáállásom, ’Nem érdekel ha bárki is megveszi’. Azért készítettem az albumot mert nagyon katartikus és számomra nagyon fontos volt hogy elkészüljön.”
„A hamis szorongás valós termékké vált”- mondta el a Kerrang!-nak adott interjújában amit az otthonában készíthettünk vele akkor. - „A lemezipar tele van olyan emberekkel akik próbálják őrültnek tettetni magukat meg ilyenek- rengeteg a színlelés. Szerintem ha olyasmit csinálsz ami valóban leír egy érzést, az nem karrier… Amikor elkezdtem készíteni ezt a lemezt, tulajdonképpen megvolt a hozzáállásom, ’Nem érdekel ha bárki is megveszi’. Azért készítettem az albumot mert nagyon katartikus és számomra nagyon fontos volt hogy elkészüljön.”
Manson támadása a média ellen olyasmi volt amit beleégetett a saját történelmébe. A Holy Wood valamilyen szinten egy önéletrajzi album amiben elmeséli hogyan lett a kis senki Brian Warner-ből Marilyn Manson a gyűlölt figura. Mansonként mindent beburkolt aminek köze volt az elbizakodottsághoz – még a német filozófust Freidrich Nietzche-t és a Bibliát is – miközben illúziókat készített a fasizmusról, a fogyasztásról és a fundamentalizmusról. A fegyverek, a konzervatizmus és a vallás voltak a tűzvonalban. A mártírság, hősiesség és a pop kultúra feltárva. Aztán, kritizálta ahogy Amerika felneveli a fiatalokat, a Columbine-ért való okolást visszafordította az országra, és a médiára mielőtt azt kezdték el vizsgálni hogy miért érezték szükségesnek hogy elterelő bűnbak legyen ahelyett hogy szembenéznének a saját hibáikkal.
„A Holy Wood nem feltétlenül a Columbine incidensről szól, inkább az okáról”-mondta-„Arról szól hogy Amerika hogyan neveli arra a fiatalokat hogy úgy érezzék mintha feleslegesek lennének és már így is halottak. Tényleg nincs semmi amiért élhetnének és ez mind hozzátartozik az incidens utóhatásához.”
Azt is megvizsgálta hogy érzései szerint hova illene. A The Fight Song talán a legcsupaszabb életrajzi dal, nem sokkal a Target Audience mögött.
„A The Fight Song kapcsolódik a lemez lázadozó nézőpontjához.”-magyarázta-„Van egy személyes aki egész életében úgy nőtt fel hogy azt hitte a fű mindig zöldebb a túloldalon, de amikor végre megtett mindent hogy a részese lehessen ennek a világnak amiről azt hitte hogy tökéletes, rájött hogy az sokkal rosszabb mint az ahonnan jött és ez igazán kizsákmányoló. Úgy érzi, elárulták és idealista módon azt gondolta hogy felboríthatja az egészet és a zenén keresztül egy jobb világot hozhat létre… A Target Audience arról szól hogy egy senki vagy és szeretnél valaki lenni.”
Amellett hogy minden másnak a csúcsán jártak, az album egy mindent átfogó koncept darab harmadik része ami az Antichrist Superstarral és a Mechanical Animals-szel kezdődött. Korábban Manson a Féreg karakterét használta majd az Omegát és itt pedig a főhős Adam Kadmon-t hogy elmesélje a történetet, amiben sürgetik hogy vezessen egy lázadást Holy Wood ellen ahol a gazdag, híres és manipulatív média telepedett meg, rámutatva a hatalmas amerikai kultúra képmutatására miközben halad előre. Kortársaihoz képest Manson eszméi hemzsegtek az intelligenciától amihez nem sokan érnek fel.
„A Holy Wood nem feltétlenül a Columbine incidensről szól, inkább az okáról”-mondta-„Arról szól hogy Amerika hogyan neveli arra a fiatalokat hogy úgy érezzék mintha feleslegesek lennének és már így is halottak. Tényleg nincs semmi amiért élhetnének és ez mind hozzátartozik az incidens utóhatásához.”
Azt is megvizsgálta hogy érzései szerint hova illene. A The Fight Song talán a legcsupaszabb életrajzi dal, nem sokkal a Target Audience mögött.
„A The Fight Song kapcsolódik a lemez lázadozó nézőpontjához.”-magyarázta-„Van egy személyes aki egész életében úgy nőtt fel hogy azt hitte a fű mindig zöldebb a túloldalon, de amikor végre megtett mindent hogy a részese lehessen ennek a világnak amiről azt hitte hogy tökéletes, rájött hogy az sokkal rosszabb mint az ahonnan jött és ez igazán kizsákmányoló. Úgy érzi, elárulták és idealista módon azt gondolta hogy felboríthatja az egészet és a zenén keresztül egy jobb világot hozhat létre… A Target Audience arról szól hogy egy senki vagy és szeretnél valaki lenni.”
Amellett hogy minden másnak a csúcsán jártak, az album egy mindent átfogó koncept darab harmadik része ami az Antichrist Superstarral és a Mechanical Animals-szel kezdődött. Korábban Manson a Féreg karakterét használta majd az Omegát és itt pedig a főhős Adam Kadmon-t hogy elmesélje a történetet, amiben sürgetik hogy vezessen egy lázadást Holy Wood ellen ahol a gazdag, híres és manipulatív média telepedett meg, rámutatva a hatalmas amerikai kultúra képmutatására miközben halad előre. Kortársaihoz képest Manson eszméi hemzsegtek az intelligenciától amihez nem sokan érnek fel.
Amikor 2000. november 14.-én megjelent a Holy Wood, összevegyítette az éles társadalom kritikát és a csiszolt, himnusz szerű, industrial metal-t amint találkozik a mixelt alapokkal.
Voltak akik azt bizonygatták hogy ez a megdicsőülése mindennek amit eddig megpróbált elérni, a modern társadalom burjánzó és vad megfigyelése. Mások azt gondolták hogy az üzenete sokkal sikeresebb mint a zenei oldala – a briliáns önteltség elhagyott egy művészi nagyravágyást.
A zenét Manson társíró basszerosával, Twiggy Ramirez-zel és a gitáros John 5-val készítette, olyan társak mellett mint a dobos Ginger Fish és a billentyűs Madonna Wayne Gacy. Amikor az ötös elkezdett turnézni a lemezzel, észrevették hogy a viszály mindenhova követi őket ahova csak mennek. Vallásos csoportok tiltakoztak a koncertek előtt, újságok zúgolódtak hogy támadják meg őket és a helyi csatornák minden lében kanál műsorvezetői szívesen mutatták ki haragjukat Manson iránt. Mindez inkább csak azt erősítette hogy egy első osztályú albumot sikerült készítenie.
Amikor számos nagy amerikai áruházlánc betiltotta az album borítóját – az egyiken Mansont keresztre feszítve ábrázolták állkapocs nélkül hogy a cenzúrát és a média mártírságát szimbolizálják – ami még inkább az ő kezükre játszott.
„Azok akik kitalálták hogy cenzúrázzák az albumom borítóját, sikeresen igazolták a kép nézőpontját.”-mondta a Rolling Stones-nak.
És talán ekkor érte el a Holy Wood a legnagyobb sikerét. Az elterelés miatt a figyelem ami eddig őt jelölte ki célpontjának most visszakerült a médiára, azonnal reagáltak amikor csak tudtak: hangoskodtak és tudtukon kívül felfedték saját hiányosságaikat.
Egy évtizeddel később, még mindig nincs olyan ékesszóló és kegyetlen zenei támadás a média és a mainstream kultúra ellen mint amit Manson elért a Holy Wood-dal. Az összes szégyenéről, habár, csak kissé változtak meg. Az, hogy az album még a mai napig megállja a helyét azt sugallja hogy megbukott a feladatában hogy változtasson a hozzáállásokon. Már maga az hogy létezik, egy jó pont annak az embernek aki elutasította hogy csak üljön és magára vegye az egészet és inkább felülkerekedett rajtuk.
Voltak akik azt bizonygatták hogy ez a megdicsőülése mindennek amit eddig megpróbált elérni, a modern társadalom burjánzó és vad megfigyelése. Mások azt gondolták hogy az üzenete sokkal sikeresebb mint a zenei oldala – a briliáns önteltség elhagyott egy művészi nagyravágyást.
A zenét Manson társíró basszerosával, Twiggy Ramirez-zel és a gitáros John 5-val készítette, olyan társak mellett mint a dobos Ginger Fish és a billentyűs Madonna Wayne Gacy. Amikor az ötös elkezdett turnézni a lemezzel, észrevették hogy a viszály mindenhova követi őket ahova csak mennek. Vallásos csoportok tiltakoztak a koncertek előtt, újságok zúgolódtak hogy támadják meg őket és a helyi csatornák minden lében kanál műsorvezetői szívesen mutatták ki haragjukat Manson iránt. Mindez inkább csak azt erősítette hogy egy első osztályú albumot sikerült készítenie.
Amikor számos nagy amerikai áruházlánc betiltotta az album borítóját – az egyiken Mansont keresztre feszítve ábrázolták állkapocs nélkül hogy a cenzúrát és a média mártírságát szimbolizálják – ami még inkább az ő kezükre játszott.
„Azok akik kitalálták hogy cenzúrázzák az albumom borítóját, sikeresen igazolták a kép nézőpontját.”-mondta a Rolling Stones-nak.
És talán ekkor érte el a Holy Wood a legnagyobb sikerét. Az elterelés miatt a figyelem ami eddig őt jelölte ki célpontjának most visszakerült a médiára, azonnal reagáltak amikor csak tudtak: hangoskodtak és tudtukon kívül felfedték saját hiányosságaikat.
Egy évtizeddel később, még mindig nincs olyan ékesszóló és kegyetlen zenei támadás a média és a mainstream kultúra ellen mint amit Manson elért a Holy Wood-dal. Az összes szégyenéről, habár, csak kissé változtak meg. Az, hogy az album még a mai napig megállja a helyét azt sugallja hogy megbukott a feladatában hogy változtasson a hozzáállásokon. Már maga az hogy létezik, egy jó pont annak az embernek aki elutasította hogy csak üljön és magára vegye az egészet és inkább felülkerekedett rajtuk.
mondta: "ez csak Digital Videó, de egy filmet fogunk forgatni". Erre Johnny: "Igen, tudod mit? Talán megkellene tartanod a DV-t, így a CG technika jobban működne. Ha filmet csinálsz, nehezebb lesz hogy a CG jól nézzen ki." Ekkor árulta el neki Manson hogy: "Nincs benne CG". Johnny erre: "Mit!?"...és újra lejátszotta neki.
emlékeket.-"Szóval a tény hogy ismeri a sorozatot Kenny Powers-ről nagyon klassz."
sorozatának forgatását a nyáron Puerto Rico-ban, megtudtam a rendezőktől, Jody Hilltől és David Gordon Greentől hogy a sorozat két legfanatiikusabb rajongója hard rock ikon. Hill teljesen ledöbbent amikor rájött hogy Jack White már alig várja a második évadot. És a másik?
megijedtek. Azt mondtam nekik hogy a gép lefog zuhanni és erre ők elkezdtek sírni.