A Rock magazin legutóbbi számában jelent meg először az "Eat Me, Drink Me" 7 számának előzetese. Ez a cikk szinte az összes oldalon és fórumon megtalálható, köztük a mansonusa.com-on is... Számomra legmeglepőbb a nagyon személyes dalszövegek voltak. Első alkalommal éreztem olyan benyomást hogy ez inkább Brian Warner mint Marilyn Manson...
MM: Nehéz lenne azt mondani hogy különbség van Brian Warner és Marilyn Manson között. Szerintem épp ellenkezőleg, ez az album sokkal Marilyn Mansonosabb mint az eddigi bármelyik lemezem. Tudod, idén elkezdtem elveszteni a személyiségemet. Pontosan ez volt az egyik ok amiért majdnem abbahagytam a zenélést; azt mondogattam magamnak hogy Marilyn Manson nem egy jó dolog, elsősorban a kapcsolatom miatt. Azt éreztették velem hogy sokkal érettebbnek és felelősségteljesebbnek kellene lennem, minden ami egy házas emberrel jár de a végén ezek a dolgok egyáltalán nem illettek hozzám. És így, hogy belevetettem magam a lemez készítésébe, segített újra önmagam lenni. Nem tudom minek lehetne ezt hívni, de azt mondanám hogy ez az album annak az igazi képviselete aki valójában vagyok.
A legutóbbi lemezeiden mindig különböző karakterek mögé rejtőztél, gyengepontok nélkül. Nehéz volt számodra megjeleníteni a gyengeségeidet az EMDM-n?
MM: Be kell ismernem hogy nagyon is nehéz volt. Egy évig próbáltam dalszövegeket írni, de semmi nem jött. De egyszer csak elkezdtem írni apró részleteket tavaly novemberben, minden nagyon gyorsan történt. Az album január/február környékén készült el. Ha már azelőtt tudtam volna hogy képes vagyok erre, kétségkívül megtettem volna az összes lemezemnél. De másrészt, örülök hogy vártam vele mert így sokkal különlegesebb lett az egész.
Különleges, mert lényegében a szerelemről szól. Hogy megértsük ezeknek az új dalszövegeknek a jelentőségét, elmondanád hogy a Dita Von Teese-szel való szakításod után írtad őket?
MM: A szakítás alatt és után. Az album úgy lett megírva mintha az én személyes utazásom lenne. Az első számban a „délelőtt 6 óra, karácsony reggel”-lel kezdődik, és ez tényleg akkor íródott. Van egy sztori oldala és egy olyan oldala amely elmeséli az albumon hogy mi történt velem személyesen, melyet soha eddig nem tettem még meg.
A „They said that hell’s not hot”-ban ezt mondod: „Kis adagokban ölöm meg magam, egyik kapcsolat sem a szerelemről szól, csak egy újabb temetés, csak egy újabb lány könnyek közt hagyva”. Szerinted az Antikrisztus nem tud szeretni?
MM: Nem tudom. Az album egyrészről tragédia, másrészről románc. Találni egy olyan lányt aki ugyanolyan gyászos mint én, segített megérteni hogy a házasságom maga a halál ezért voltam boldogtalan és hogy mégsem haltam meg teljesen. Az album elmeséli a szerelem felfedezését, de ezzel egyidőben a szerelem megöléséről is szó van.
Az „If I was your Vampire”-ben a kannibalizmusról beszélsz romantikus módon. Szerinted egy kapcsolat olyasmi ami elpusztítja az embereket?
MM: Igen. Az írás közben, soha nem akartam hogy felemésztődjek, én csak mást akartam elpusztítani. A legjobb módja hogy leírjam azt ahogy éreztem az album elkészítése volt. Általánosságban, olyan dalokat írok amik sokkal konceptuálisabbak mint az érzelmeim leírása, de ez alkalommal a dalszövegek tényleg visszatükrözik azt amit érzek.
A „Just a car crash away”-ben azt mondod: „A szerelem egy láng amely eléget mindent”. Téged már felemésztett a szerelem?
MM: Felemésztett és még mindig érzem, de helyzet most más. Szerelmes vagyok egy lányba, de ez teljesen más. Olyan lelki állapotban voltam, hogy csak arra vágytam hogy hagyjanak elmenni, és amikor találkoztam valakivel aki velem akart meghalni a szó szoros értelmében azt hiszem hogy már nem akartam többé az egészet. Azt mondtam magamnak hogy találtam valakit akivel a Pokolba kerülhetnék [nevet].
A „Heart-shaped glasses”-ben egy kék szemű lányról énekelsz. Ez az a lány akibe jelen pillanatban szerelmes vagy?
MM: Igen.
Elmondanád hogy ki is ő?
MM: Evan Rachel Wood. Ő most a barátnőm. Fiatalabb nálam. A dal címe egy vicc köztem és közte a Lolitából, egy könyv amely nagy hatással volt az albumra. A szerzője Vladimir Nabokov, aki a „L’Invitation Au Supplice”-t is írta, egy kiemelkedő alkotás ami nagyon sok ihletet adott.
Azért választottad a „Heart-shaped glasses”-t kislemeznek mert így akartad elárulni a nyilvánosságnak hogy kit szeretsz?
MM: Nem igazán. Őszintén szólva, nehezemre esett kiválasztani hogy melyik számból legyen kislemez. Személy szerint a „Putting holes in happiness”-t szerettem volna, de nem vagyok elkeseredve mert bármelyik dalból csinálhattam volna kislemezt. Általában a romantikus számaim erőszakosak és komor hangulatúak, de szerintem a HSG csalóka abban az értelemben hogy nagyon pop-osan hangzik a dalszöveggel amely minden csak nem optimista.
Nemrég együtt dolgoztál James Cameronnal az első kislemez videóján. Úgy hallottam sok meztelen lány van a videóban…
MM: Igen…sok vita volt belőle, mert úgy vélték hogy már súrolja a pornográfia határát. Tényleg sok meztelen lány van benne, de a cél az volt hogy hangulatot teremtsünk. Próbáltam minél filmszerűbbre készíteni, romantikus témával amely az elejétől a végéig tart. Van egy jelenet amely egy artéria formájú szobában kezdődik, és engem a szív belsejére emlékeztet. Nem árulhatok el többet, mert még nem láttam a végeredményt, de kétségtelenül igen látványos lesz mert a James Cameron által kitalált 3D-s technológiát használtuk.
De valójában csak egy napot volt ott a négy napos forgatásból.
Miért választottad James Cameront? Talán azért mert ő készítette a vitatott dokumentum filmet Jézus sírjáról?
MM: Ez egy érdekes egybeesés, de a fő érv az volt hogy ő találta fel az új 3D-s technológiát.
Azt olvastam hogy együtt fogtok dolgozni egy filmen. Ez igaz?
MM: Nem. Sok pletyka volt, mivel szerettem volna egy filmet készíteni ami az EMDM-n alapszik. Az „If I Was Your Vampire” szintén ihletet adott egy jelenethez. Aznap amikor megírtam a szövegét, elkészítettem a hozzá passzoló filmötletet is.
Mesélnél erről bővebben?
MM: Minden össze van vegyítve, Evan Rachel Wood szerepel benne. A köztünk lévő szerelemről szól, csak úgy mint a dal. Sokban hasonlít a „Bonnie és Clyde” és a „True Romance” történetekhez. Lezuhanunk egy autóval egy szikláról és vér is esik [mosolyog].
Ez nem az első alkalom hogy a lemezeidet egy film inspirálta. A Holywood időszakban, bejelentetted hogy készítenél egy egész estés mozit. Mennyit sikerült összehozni ebből a projektből?
MM: Sajnos soha nem jött létre mert az egész túl erőszakos volt, és nem tudtam hogy hogyan valósítsam meg. A gyerekek, fegyverek és erőszak témán alapult volna, válaszul a Columbine gyilkosságra. Nem hiszem hogy ez valaha létrejönne mert máshogy kellene csinálnom. Az EMDM-ről szóló film ötlete nagyon önéletrajzi, majdnem hogy én játszom önmagamat. Azt hiszem nagyon hamar meg fog történni…
Marilyn Manson vagy Brian Warner szempontjából önéletrajzi?
MM: Soha nem vettem figyelembe a dolgokat ilyen szempontból. Tudod, senki sem hív „Brian Warner”-nek a közelemben, szóval alapjába véve Marilyn Mansonként látom magamat.
Ha már a filmes munkálatokról beszélünk, ott van még a Phantasmagoria is. Hol tartasz ezzel a projekttel?
MM: Akkor kellett volna elkezdenem a forgatást amikor írtam az albumot, de amikor már majdnem befejeztem az EMDM-t, úgy gondoltuk hogy várunk a kezdéssel a turné végéig. Franciaországban lesz, talán októberben.
Visszatérve az EMDM-re, nagyon sok Tim Skold hatást észleltem benne. Mi volt az ő szerepe az egészben?
MM: Sokkal nagyobb a zenei oldala mint az enyém, ez világos. Gitározott, basszusgitározott és játszott a billentyűsökön.
Azt mondanád hogy ő lett a 2. számú a Marilyn Mansonban?
MM: Igen, pontosan.
Az az érzésem hogy erős kötelék van kettőtök közt. Hogyan írnád le a kapcsolatodat vele, összehasonlítva az elődeivel?
MM: Azt hiszem ő az egyetlen aki elég ideig volt körülöttem hogy talán megértsen engem és olyan zenét képes írni, amely eleget tesz a dalszövegnek amit én írtam, valamint a vokálnak.
Ő volt a társproducer mellettem. Ő volt az aki egyik nap, amikor elmondtam neki hogy mi történik az életemben, azt mondta: „Miért nem beszélsz róla a dalaidban?” Ezzel a lemezzel sokkal messzebbre jutottam az éneklésben, nagyon természetes folyamat volt. Abba a házba mentünk ahova a múlt év végén költöztem, és bezárkóztam egy szobába, lefeküdtem a földre, és úgy énekeltem. Nagyon sok számban használtuk az első hangfelvételeket az albumon.
Az a tény hogy a földön feküdtél hogy énekeljél, megmagyarázza a kétségbeesés érzetét a lemezen…segített ez neked az album készítésében?
MM: Igen, ez az egyetlen dolog ami segített. Hallható változások vannak az albumon. A számok olyan sorrendben vannak ahogy felvettük őket. Az IIWYV-al kezdtünk és az EMDM-vel fejeztük be.
Beszéljünk az illusztrációról. Milyen lesz a lemez booklet-je?
MM: A borító egy fotó lesz ami a házamban lévő egyik szobában készült. Most épp eladni készülök azt a házat hogy valahova máshova menjek, mert túl sok a múlt ott. A falak véresek. Nehéz leírni, egy nagyon sötét fotó. Nagyon személyes, akárcsak a lemez. A booklet belsejében dokumentumok és személyes papírok vannak, fotók a jegyzetekről amikre a dalszövegeket írtam. Láthatod a kreatív munkálatokat és az első eldobott majd helyettesített szövegeket. Szerintem ez egy jó ábrázolása annak ahogy az album készült.
Júniusban Franciaországban fogsz turnézni. Hogyan fogod előadni a személyes hangvételű dalokat a színpadon?
MM: Azt hiszem ez a turné sokkal glam rockosabb és gótikusabb lesz, talán egy kicsit emlékeztet majd a Mechanical Animals turnéra. Nagyon színházias lesz, és az a művészeti rendező működött közre benne aki David Bowie, Diamond Dogs turnéján. Prince: „Purple Rain” és David Bowie: „Scary Monsters” című albumait és ezekhez hasonlókat hallhattam a lemez írása alatt. A rock sztár oldalra szerettem volna koncentrálni, énekesnek lenni. Ezt gondolom a turnéval kapcsolatban is, még soha nem tettem ekkora hangsúlyt a színpadi előadásra…
MM: Nehéz lenne azt mondani hogy különbség van Brian Warner és Marilyn Manson között. Szerintem épp ellenkezőleg, ez az album sokkal Marilyn Mansonosabb mint az eddigi bármelyik lemezem. Tudod, idén elkezdtem elveszteni a személyiségemet. Pontosan ez volt az egyik ok amiért majdnem abbahagytam a zenélést; azt mondogattam magamnak hogy Marilyn Manson nem egy jó dolog, elsősorban a kapcsolatom miatt. Azt éreztették velem hogy sokkal érettebbnek és felelősségteljesebbnek kellene lennem, minden ami egy házas emberrel jár de a végén ezek a dolgok egyáltalán nem illettek hozzám. És így, hogy belevetettem magam a lemez készítésébe, segített újra önmagam lenni. Nem tudom minek lehetne ezt hívni, de azt mondanám hogy ez az album annak az igazi képviselete aki valójában vagyok.
A legutóbbi lemezeiden mindig különböző karakterek mögé rejtőztél, gyengepontok nélkül. Nehéz volt számodra megjeleníteni a gyengeségeidet az EMDM-n?
MM: Be kell ismernem hogy nagyon is nehéz volt. Egy évig próbáltam dalszövegeket írni, de semmi nem jött. De egyszer csak elkezdtem írni apró részleteket tavaly novemberben, minden nagyon gyorsan történt. Az album január/február környékén készült el. Ha már azelőtt tudtam volna hogy képes vagyok erre, kétségkívül megtettem volna az összes lemezemnél. De másrészt, örülök hogy vártam vele mert így sokkal különlegesebb lett az egész.
Különleges, mert lényegében a szerelemről szól. Hogy megértsük ezeknek az új dalszövegeknek a jelentőségét, elmondanád hogy a Dita Von Teese-szel való szakításod után írtad őket?
MM: A szakítás alatt és után. Az album úgy lett megírva mintha az én személyes utazásom lenne. Az első számban a „délelőtt 6 óra, karácsony reggel”-lel kezdődik, és ez tényleg akkor íródott. Van egy sztori oldala és egy olyan oldala amely elmeséli az albumon hogy mi történt velem személyesen, melyet soha eddig nem tettem még meg.
A „They said that hell’s not hot”-ban ezt mondod: „Kis adagokban ölöm meg magam, egyik kapcsolat sem a szerelemről szól, csak egy újabb temetés, csak egy újabb lány könnyek közt hagyva”. Szerinted az Antikrisztus nem tud szeretni?
MM: Nem tudom. Az album egyrészről tragédia, másrészről románc. Találni egy olyan lányt aki ugyanolyan gyászos mint én, segített megérteni hogy a házasságom maga a halál ezért voltam boldogtalan és hogy mégsem haltam meg teljesen. Az album elmeséli a szerelem felfedezését, de ezzel egyidőben a szerelem megöléséről is szó van.
Az „If I was your Vampire”-ben a kannibalizmusról beszélsz romantikus módon. Szerinted egy kapcsolat olyasmi ami elpusztítja az embereket?
MM: Igen. Az írás közben, soha nem akartam hogy felemésztődjek, én csak mást akartam elpusztítani. A legjobb módja hogy leírjam azt ahogy éreztem az album elkészítése volt. Általánosságban, olyan dalokat írok amik sokkal konceptuálisabbak mint az érzelmeim leírása, de ez alkalommal a dalszövegek tényleg visszatükrözik azt amit érzek.
A „Just a car crash away”-ben azt mondod: „A szerelem egy láng amely eléget mindent”. Téged már felemésztett a szerelem?
MM: Felemésztett és még mindig érzem, de helyzet most más. Szerelmes vagyok egy lányba, de ez teljesen más. Olyan lelki állapotban voltam, hogy csak arra vágytam hogy hagyjanak elmenni, és amikor találkoztam valakivel aki velem akart meghalni a szó szoros értelmében azt hiszem hogy már nem akartam többé az egészet. Azt mondtam magamnak hogy találtam valakit akivel a Pokolba kerülhetnék [nevet].
A „Heart-shaped glasses”-ben egy kék szemű lányról énekelsz. Ez az a lány akibe jelen pillanatban szerelmes vagy?
MM: Igen.
Elmondanád hogy ki is ő?
MM: Evan Rachel Wood. Ő most a barátnőm. Fiatalabb nálam. A dal címe egy vicc köztem és közte a Lolitából, egy könyv amely nagy hatással volt az albumra. A szerzője Vladimir Nabokov, aki a „L’Invitation Au Supplice”-t is írta, egy kiemelkedő alkotás ami nagyon sok ihletet adott.
Azért választottad a „Heart-shaped glasses”-t kislemeznek mert így akartad elárulni a nyilvánosságnak hogy kit szeretsz?
MM: Nem igazán. Őszintén szólva, nehezemre esett kiválasztani hogy melyik számból legyen kislemez. Személy szerint a „Putting holes in happiness”-t szerettem volna, de nem vagyok elkeseredve mert bármelyik dalból csinálhattam volna kislemezt. Általában a romantikus számaim erőszakosak és komor hangulatúak, de szerintem a HSG csalóka abban az értelemben hogy nagyon pop-osan hangzik a dalszöveggel amely minden csak nem optimista.
Nemrég együtt dolgoztál James Cameronnal az első kislemez videóján. Úgy hallottam sok meztelen lány van a videóban…
MM: Igen…sok vita volt belőle, mert úgy vélték hogy már súrolja a pornográfia határát. Tényleg sok meztelen lány van benne, de a cél az volt hogy hangulatot teremtsünk. Próbáltam minél filmszerűbbre készíteni, romantikus témával amely az elejétől a végéig tart. Van egy jelenet amely egy artéria formájú szobában kezdődik, és engem a szív belsejére emlékeztet. Nem árulhatok el többet, mert még nem láttam a végeredményt, de kétségtelenül igen látványos lesz mert a James Cameron által kitalált 3D-s technológiát használtuk.
De valójában csak egy napot volt ott a négy napos forgatásból.
Miért választottad James Cameront? Talán azért mert ő készítette a vitatott dokumentum filmet Jézus sírjáról?
MM: Ez egy érdekes egybeesés, de a fő érv az volt hogy ő találta fel az új 3D-s technológiát.
Azt olvastam hogy együtt fogtok dolgozni egy filmen. Ez igaz?
MM: Nem. Sok pletyka volt, mivel szerettem volna egy filmet készíteni ami az EMDM-n alapszik. Az „If I Was Your Vampire” szintén ihletet adott egy jelenethez. Aznap amikor megírtam a szövegét, elkészítettem a hozzá passzoló filmötletet is.
Mesélnél erről bővebben?
MM: Minden össze van vegyítve, Evan Rachel Wood szerepel benne. A köztünk lévő szerelemről szól, csak úgy mint a dal. Sokban hasonlít a „Bonnie és Clyde” és a „True Romance” történetekhez. Lezuhanunk egy autóval egy szikláról és vér is esik [mosolyog].
Ez nem az első alkalom hogy a lemezeidet egy film inspirálta. A Holywood időszakban, bejelentetted hogy készítenél egy egész estés mozit. Mennyit sikerült összehozni ebből a projektből?
MM: Sajnos soha nem jött létre mert az egész túl erőszakos volt, és nem tudtam hogy hogyan valósítsam meg. A gyerekek, fegyverek és erőszak témán alapult volna, válaszul a Columbine gyilkosságra. Nem hiszem hogy ez valaha létrejönne mert máshogy kellene csinálnom. Az EMDM-ről szóló film ötlete nagyon önéletrajzi, majdnem hogy én játszom önmagamat. Azt hiszem nagyon hamar meg fog történni…
Marilyn Manson vagy Brian Warner szempontjából önéletrajzi?
MM: Soha nem vettem figyelembe a dolgokat ilyen szempontból. Tudod, senki sem hív „Brian Warner”-nek a közelemben, szóval alapjába véve Marilyn Mansonként látom magamat.
Ha már a filmes munkálatokról beszélünk, ott van még a Phantasmagoria is. Hol tartasz ezzel a projekttel?
MM: Akkor kellett volna elkezdenem a forgatást amikor írtam az albumot, de amikor már majdnem befejeztem az EMDM-t, úgy gondoltuk hogy várunk a kezdéssel a turné végéig. Franciaországban lesz, talán októberben.
Visszatérve az EMDM-re, nagyon sok Tim Skold hatást észleltem benne. Mi volt az ő szerepe az egészben?
MM: Sokkal nagyobb a zenei oldala mint az enyém, ez világos. Gitározott, basszusgitározott és játszott a billentyűsökön.
Azt mondanád hogy ő lett a 2. számú a Marilyn Mansonban?
MM: Igen, pontosan.
Az az érzésem hogy erős kötelék van kettőtök közt. Hogyan írnád le a kapcsolatodat vele, összehasonlítva az elődeivel?
MM: Azt hiszem ő az egyetlen aki elég ideig volt körülöttem hogy talán megértsen engem és olyan zenét képes írni, amely eleget tesz a dalszövegnek amit én írtam, valamint a vokálnak.
Ő volt a társproducer mellettem. Ő volt az aki egyik nap, amikor elmondtam neki hogy mi történik az életemben, azt mondta: „Miért nem beszélsz róla a dalaidban?” Ezzel a lemezzel sokkal messzebbre jutottam az éneklésben, nagyon természetes folyamat volt. Abba a házba mentünk ahova a múlt év végén költöztem, és bezárkóztam egy szobába, lefeküdtem a földre, és úgy énekeltem. Nagyon sok számban használtuk az első hangfelvételeket az albumon.
Az a tény hogy a földön feküdtél hogy énekeljél, megmagyarázza a kétségbeesés érzetét a lemezen…segített ez neked az album készítésében?
MM: Igen, ez az egyetlen dolog ami segített. Hallható változások vannak az albumon. A számok olyan sorrendben vannak ahogy felvettük őket. Az IIWYV-al kezdtünk és az EMDM-vel fejeztük be.
Beszéljünk az illusztrációról. Milyen lesz a lemez booklet-je?
MM: A borító egy fotó lesz ami a házamban lévő egyik szobában készült. Most épp eladni készülök azt a házat hogy valahova máshova menjek, mert túl sok a múlt ott. A falak véresek. Nehéz leírni, egy nagyon sötét fotó. Nagyon személyes, akárcsak a lemez. A booklet belsejében dokumentumok és személyes papírok vannak, fotók a jegyzetekről amikre a dalszövegeket írtam. Láthatod a kreatív munkálatokat és az első eldobott majd helyettesített szövegeket. Szerintem ez egy jó ábrázolása annak ahogy az album készült.
Júniusban Franciaországban fogsz turnézni. Hogyan fogod előadni a személyes hangvételű dalokat a színpadon?
MM: Azt hiszem ez a turné sokkal glam rockosabb és gótikusabb lesz, talán egy kicsit emlékeztet majd a Mechanical Animals turnéra. Nagyon színházias lesz, és az a művészeti rendező működött közre benne aki David Bowie, Diamond Dogs turnéján. Prince: „Purple Rain” és David Bowie: „Scary Monsters” című albumait és ezekhez hasonlókat hallhattam a lemez írása alatt. A rock sztár oldalra szerettem volna koncentrálni, énekesnek lenni. Ezt gondolom a turnéval kapcsolatban is, még soha nem tettem ekkora hangsúlyt a színpadi előadásra…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése