Ha Hugh Warner-rel szeretnél beszélni, aki állítja hogy nem olyan int fia, az igazi "Baszás Istene", akkor valakinek bele kell törődnie hogy meztelen. Ebben az esetben Hugh-ról van szó és fényképeket is felajánlott hogy bizonyítsa...ez Twiggy pénisze. Mielőtt még lehetőségünk adódna arra hogy "eldobjuk a labdát", megcsillogtatja védjegyévé vált humorát miközben mi nagyon komoly hangnemben köszöntjük, melyet a következő kérdéssel folytat: "Engedd meg hogy kérdezzek tőled valamit, ami nagyon fontos lenne és akár mindketten válaszolhattok rá mert mindkettőtöknek szól. Szoptatok már édesebb faszt mint az enyém?" Ezután mindannyian nevetésben törünk ki. Kísérletet téve hogy megválaszoljuk ezt a népszerűtlen kérdést, el kell ismernünk hogy nagy valószínűséggel nincs édesebb fasz mint Hugh Warneré. "Köszönöm Jézus!" válaszolja evangélikus lelkész hangnemében. A következő másfél óra felfedi az embert aki legalább annyira intelligens és gondoskodó amennyire nevetséges. A MansonWiki leült Hugh Warner-rel beszélgetni, aki tájékoztatott minket egy állapotról, amelyben az N.P.L.-ben szenved, (nincs punci az utóbbi időben), a lelkesedéséről Barbara iránt és a szerepéről az Antikrisztus, a Művész létrehozásában, és az auráról ami a fia, maga Marilyn Manson. Rájöttünk hogy az a bizonyos alma nem is esett messze a fájától.
MW: Nem sok mindent tudnak magáról a Manson rajongók, tudnál adni nekünk egy kis betekintést a háttérbe? Tudjuk hogy aktívan részt vettél Vietnámban és hogy Manson számos alkalommal használta a puskádat fotókon a Holy Wood időszak során.
Hugh: Tudod mi a furcsa abban a puskában? Ez az egyik a 10 közül amelyet "háborús trófeaként" hoztam haza Vietnámból. Tudod, a kép amin a kezemben tartom, soha nem láttad, aztán megcsinálta azt a fotózást és pontosan úgy tartotta a 69-essel a mellkasán. Akkor odaadtam neki a képet és aztán, tudod, egy egész turnét csináltak amelynek a központjában ez a puska volt, a Guns, God and Government, aztán pedig odaadtam neki mint egy trófeát Vietnámból.
MW: Egy másolatát használta annak a fegyvernek, a pódiumon és a mikrofon állványon?
Hugh: Igen, igen, ez egy Chicom 52, 7.62mm-es típusú. Ezzel lőttek ránk amikor átrepültünk vidéken és Agent Orange-t permeteztünk.
MW: A repülő amit az Operation Ranch Hand hadműveletnél használtak, ki van állítva a Wright-Patterson Légierő Múzeumban, Dayton Ohio-ban, igaz?
Hugh: Igen, Patches-nek hívták a sok lyuk miatt. Láthatod hogy amikor lejebb szálltunk a célra, kb. 3 percig tartott és így is 1000 gallonnyit peremteztünk ki 200 lábnyira a földtől. Szóval elég gyakran lőttek ránk. Hazahoztam egy eső kabátot, amin 38 lövedék nyoma volt, egészen addig amíg Barbara ki nem dobta.
MW: Mennyi ideig volt aktív Vietnámban?
Hugh: Több mint egy évig. Fedélzeti mérnök és briádvezető voltam, én voltam az akinek megkellett nyomnia a gombot hogy kieresszék az Agent Orange-t.
MW: A következő dolog amiről szeretnénk magával beszélgetni hogy hogyan nőtt fel Manson. Az Antikrisztus apjaként, milyen tulajdonságokat érzel amiket átadtál Mansonnak?
Hugh: Mit örökölt tőlem? Az ellenállóképességét, hogy soha ne adja fel, hogy az legyen az aki akar és hogy mindenki más csessze meg.
MW: Mesélne arról hogy milyen volt Manson az iskolában amikor fiatalabb volt, nyilvánvalóan olvastunk a bohóckodásairól az életrajzában, a The Long Hard Road Out of Hell-ben, gyakran hívták be hogy megvitassák a viselkedését és a hozzáállását?
Hugh: [nevet] Rossz fiú volt a Keresztény iskolában, tudod, nem engedték meg nekik hogy cukorka legyen náluk vagy ilyesmi, szóval ő vett egy rakás cukrot és elvitte az iskolába és sok pénzt akasztott le belőle mert eladta a gyerekeknek, makacs volt. Mindig határozottan vállalkozó szellemű volt.
MW: Első zenei bevezetésünket a szüleinktől kapjuk és abból amit ők hallgatnak, pl. az én apám sok Pink Floyd-ot hallgatott. Milyen zenei befolyást kapott Manson gyerekként?
Hugh: Barbara szerette a Guns and Roses-t, a Metallica-t és oh istenem, a Twisted Sisters-t és az összes hasonlót. Tudod, szinte mindig zenét hallgattunk. Még amikor az anyaméhben volt, Barbara Elvis Preslyt játszott a hasán.
MW: Ez érdekes hogy megemlítette, tulajdonképpen beszélgettünk az Elvis Presley kendőről amely megjelent Manson festményén, Experience is the Mistress of Fools amelyről mindannyian tudjuk hogy a Lest We Forget album borítója. Van valamilyen történet emögött?
Hugh: Barbara hatalmas rajongója Elvis Presley-nek, találkoztam Lisa Marie-vel. 2003-ban vagy 2004-ben elmentünk Brian szülinapi bulijára és Barbara ott találkozott Lisa Marie-vel és azt mondta hogy mindig is szerett volna egy kendőt. Brian és Ő (Lisa Marie) azt mondta, hogy talán Karácsonyra kaphat egyet és
az a kendő amit Lisa Marie-től kapott, az apjé, Presley-é volt és az ő szeme fénye lett.
MW: Ha már rátértünk a festészet témára, már gyerekként is érdekelte ez Mansont?
Hugh: Igen, mindig firkált valamire, vagy verseket írt és rajzolt. Tudod, minden ami elfoglalást nyújt az elméjének, mert egyke volt és tudod amikor fiatal volt, Barbara képzelt beteg volt és mindig azt gondolta hogy beteg, de igazából nem volt az. Ez egyike azoknak a dolgoknak amik tudod, a szülő megpróbálja elmondani a gyerekének de igazán csak akkor fogja megérteni ha felnőtt.
MW: Az összes Manson festményen kívül, nyilvánvalóan ti láttatok olyanokat is amelyeket csak néhány ember láthatott. Pl. a Barbarát ábrázoló hihetetlen, van kedvence?
Hugh: Igen, az amelyiket Apák Napjára kaptam.
MW: Igen az talán a mi kedvenceink egyike is. Természetesen turnézott vele egészen a korai időszakoktól kezdve amikor még The Spooky Kids voltak, van valamilyen történet vagy emlékezetes élmény amely az utazás során történt és megosztanád?
Hugh: Ohhhhhhh....azok túl rosszak...Egyszer felkeltem és ott volt egy rakás meztelen groupie a buszon és nem részesülhettem belőlük.
MW: [nevet] Szóval azóta is N.P.L.-ben szenvedsz, nyilvánvalóan.
Hugh: [nevet] Igen, jól láthatóan mindenki azt hiszi hogy nekem is jutott minden alkalommal amikor turnéra mentem vele, de nem csalhatod meg a feleségedet amikor a fiad van veled.
MW, Hugh Warner: [nevetés]
MW: Turnéztál vele nemrég?
Hugh: Az korai időszakokban igen, elmentem egy hétre aztán hazamentem, én csak megfigyelő vagyok, de szórakoztató, élvezem hogy láthatom a rajongókat és a többi dolgot. Az egyik legemlékezetesebb élményem az volt amikor Cincinnati-ba repültem és halálra rémültem, mert Kentucky-ba érkeztem és azt mondtam: "Oh baszki", akkoriban Floridában éltünk. Koncertet adott a Bogart's-ban és elmentem hogy meglepjem őt, éppen elkezdte volna a felvezetőt és már mindenki meghúzta azt a csajt a sofőrök közül, tudod, meztelenül, aláíratta mindenkivel a testét, bevolt tépve és részeg is volt és persze beakart jutni a backstage-be. Annyira megsajnáltam hogy kimentem és sztriptízelt nekem és tudod, én szeretem a melleket. Semmi baj nincs az emlőmirigyekkel. Tudod, miért ne járhatnának a nők is felső nélkül mint a férfiak? Van egy furcsa törvény New York államban, hogy a nők mászkálhatnak felső nélkül addig amíg nem panaszkodnak miatta.
MW: Soha nem értettem a cenzúrázást, miért kell eltakarni a mellbimbót és nem a mell többi részét. A mellbimbó az egyetlen közös dolog egy felső nélküli férfiban és nőben, szóval miért kell eltakarni?
Hugh: Azt sem értem hogy miért nem mutatnak péniszeket?
MW: [nevet] Nos, nem feltétlenül a legszebb dolgok...
Hugh: Néhány ember számára azok, de a nők élvezik őket tudod...nem is tudom. Az enyém szép. [nevet]
MW: [nevet]
Hugh: Mostmár azt kell hogy mondjam, a kedvenc mondásom mosmtár a "Szoptál már édesebb faszt mint az enyém?" helyett azt mondom az embereknek hogy "40 évvel ezelőtt kellett volna maszturbálnom."
MW: [még jobban nevet] Természetesen minden rajongó izgatott az új albumot, korszakot illetően. Tudjuk hogy nem nagyon adhat ki róla infókat, de elmondaná hogy hogyan írná le?
Hugh: Benedvesednél tőle. Mit mondhatnál ezután? Ha benedvesedtél, minden jó. Ezt mondta nekem amikor meghallgattam. Nagyon kemény, nagyon nehéz, nagyon jó. Mindenkinek hihetetlenül izgatottnak és boldognak kell lennie.
MW: Sok művészeti alkotást láttunk amit az album inspirált, nagyon sötét. A hangzáson alapulva, azt mondja hogy nagyon jól passzolnak egymáshoz.
Hugh: Egy kicsit olyan lesz mint egy Utazás.
MW: Wow, tényleg?
Hugh: Nem, csak vicceltem, csak vicceltem. Észrevehetted hogy sokkolom az embereket mint ő...tényleg csak arra akarja ösztönözni az embereket hogy gondolkozzanak.
MW: Egy szinten megvan a zene, egy másikon a művészete gondolatokat provokál és arra bátorítja az embereket hogy nézzenek mélyebbre. Alapjába véve a zenéje egyenlő egy történelem, filozófia és vallásos óra egybesűrítésével. Ha valaha is alkalmunk lenne megköszönni bármit Mansonnak, akkor a határaink kibővítéséért és azért mondanánk köszönetet hogy arra bátorított minket hogy gondolkozhatunk másképpen is, nem úgy mint ahogy tipikusan tanítják mindenhol, szerintem ez egy része a sikerének.
Hugh: Pontosan, mindig is ezt akarta csinálni. Nem akarja hogy az emberek szeressék vagy utánozzák őt. Azt akarja hogy önmaguk legyenek, csak azt szeretné ha az emberek gondolkoznának és felismernének dolgokat,
tudod hogy elbasztad az egész életedet, miért csináld tovább? Ez ijesztő. Felnyitotta a szememet még vallásos téren is és én istenfélő keresztény voltam. Piszkálom az embereket, de az igazat megvallva, 12 éves koromban papnak készültem és aztán Francis Robb megengedte hogy megfogjam a melleit és aztán ennyi volt. Tudod, gyakorlatilag teleszarta a gatyáját amikor a helyszínen voltam, ő pedig a színpadon és egy egy papi ing volt rajtam. Ez volt a legfelkapottabb dolog amit átéltünk abban az időszakban, az Antichrist Superstar alatt. Az emberek valóban azt hitték hogy papa vagyok, még mindig azt hiszik vagy hogy nagyon vallásos vagyok és tudod, jót szórakozom vele. Csakúgy mint minden más, az emberek néha túlságosan elengedik a fantáziájukat.
MW: Pontosan.
Hugh: Baszki, háromszor meghaltam már Myspace-en...de ez rendben van. [nevet]
MW: Támogatta azt hogy elmenjen a Keresztény iskolából?
Hugh: Nos, az ok amiért kivettük őt onnan és átvigyük egy átlagos suliba az oktatás volt, ők azt verték az emberbe hogy ha hazamész, holtan találod a szüleidet. Akkor vettük ki abból az iskolából.
MW: Nyilvánvalóan érdekelte az írás és az újságírás, mit mondott amikor hazament és azt mondta: "Apu, rock sztár akarok lenni."?
Hugh: Oh azt mondtam, tudod, csinálj azt amit akarsz. Furcsa volt miután felneveltem, de nem hiszek abban hogy a szülőknek bele kellene nevelniük a gyerekeikbe hogy mik legyenek, engedjék meg a gyereknek hogy az legyen ami akar. Tudod ez része annak hogy önmagad legyél és ne csak egy személy vagy egy követő. Soha nem voltam egy követő típus, mindig árral szemben mentem. Ha nem szerettem az embereket akikkel dolgoztam, kiléptem. Tudod 1987-ben elhatároztam hogy többé nem szeretem a havat és így Floridába költöztem munka nélkül és ő és Barbara velem jöttek és 10-12 évig ott éltünk.
MW: Akkor kezdte az újságírást?
Hugh: Igen, érdekelte az újságírás és szeretett verseket írni. Ezt csinálja most is, még mindig újságíró de egy teljesen más hallgatósággal és egy helyszínne ahol a nyilvánosság előtt lehet. Ha tényleg sokat hallgatod a zenéjét, olyan mintha egy történetet énekelne el. Tudod, és igazából azt csinálja amit
mindig is. Elmondja a saját történetét, a saját módján és a saját útját járja a "kialakított" helyett mert megvan a kitartása és a vágya hogy azt csinálja amit akar. Ez talán a legjobb dolog amit átadtam neki, hogy soha ne adja fel és hogy adjon bele mindent.
MW: Nem sok mindent tudnak magáról a Manson rajongók, tudnál adni nekünk egy kis betekintést a háttérbe? Tudjuk hogy aktívan részt vettél Vietnámban és hogy Manson számos alkalommal használta a puskádat fotókon a Holy Wood időszak során.
Hugh: Tudod mi a furcsa abban a puskában? Ez az egyik a 10 közül amelyet "háborús trófeaként" hoztam haza Vietnámból. Tudod, a kép amin a kezemben tartom, soha nem láttad, aztán megcsinálta azt a fotózást és pontosan úgy tartotta a 69-essel a mellkasán. Akkor odaadtam neki a képet és aztán, tudod, egy egész turnét csináltak amelynek a központjában ez a puska volt, a Guns, God and Government, aztán pedig odaadtam neki mint egy trófeát Vietnámból.
MW: Egy másolatát használta annak a fegyvernek, a pódiumon és a mikrofon állványon?
Hugh: Igen, igen, ez egy Chicom 52, 7.62mm-es típusú. Ezzel lőttek ránk amikor átrepültünk vidéken és Agent Orange-t permeteztünk.
MW: A repülő amit az Operation Ranch Hand hadműveletnél használtak, ki van állítva a Wright-Patterson Légierő Múzeumban, Dayton Ohio-ban, igaz?
Hugh: Igen, Patches-nek hívták a sok lyuk miatt. Láthatod hogy amikor lejebb szálltunk a célra, kb. 3 percig tartott és így is 1000 gallonnyit peremteztünk ki 200 lábnyira a földtől. Szóval elég gyakran lőttek ránk. Hazahoztam egy eső kabátot, amin 38 lövedék nyoma volt, egészen addig amíg Barbara ki nem dobta.
MW: Mennyi ideig volt aktív Vietnámban?
Hugh: Több mint egy évig. Fedélzeti mérnök és briádvezető voltam, én voltam az akinek megkellett nyomnia a gombot hogy kieresszék az Agent Orange-t.
MW: A következő dolog amiről szeretnénk magával beszélgetni hogy hogyan nőtt fel Manson. Az Antikrisztus apjaként, milyen tulajdonságokat érzel amiket átadtál Mansonnak?
Hugh: Mit örökölt tőlem? Az ellenállóképességét, hogy soha ne adja fel, hogy az legyen az aki akar és hogy mindenki más csessze meg.
MW: Mesélne arról hogy milyen volt Manson az iskolában amikor fiatalabb volt, nyilvánvalóan olvastunk a bohóckodásairól az életrajzában, a The Long Hard Road Out of Hell-ben, gyakran hívták be hogy megvitassák a viselkedését és a hozzáállását?
Hugh: [nevet] Rossz fiú volt a Keresztény iskolában, tudod, nem engedték meg nekik hogy cukorka legyen náluk vagy ilyesmi, szóval ő vett egy rakás cukrot és elvitte az iskolába és sok pénzt akasztott le belőle mert eladta a gyerekeknek, makacs volt. Mindig határozottan vállalkozó szellemű volt.
MW: Első zenei bevezetésünket a szüleinktől kapjuk és abból amit ők hallgatnak, pl. az én apám sok Pink Floyd-ot hallgatott. Milyen zenei befolyást kapott Manson gyerekként?
Hugh: Barbara szerette a Guns and Roses-t, a Metallica-t és oh istenem, a Twisted Sisters-t és az összes hasonlót. Tudod, szinte mindig zenét hallgattunk. Még amikor az anyaméhben volt, Barbara Elvis Preslyt játszott a hasán.
MW: Ez érdekes hogy megemlítette, tulajdonképpen beszélgettünk az Elvis Presley kendőről amely megjelent Manson festményén, Experience is the Mistress of Fools amelyről mindannyian tudjuk hogy a Lest We Forget album borítója. Van valamilyen történet emögött?
Hugh: Barbara hatalmas rajongója Elvis Presley-nek, találkoztam Lisa Marie-vel. 2003-ban vagy 2004-ben elmentünk Brian szülinapi bulijára és Barbara ott találkozott Lisa Marie-vel és azt mondta hogy mindig is szerett volna egy kendőt. Brian és Ő (Lisa Marie) azt mondta, hogy talán Karácsonyra kaphat egyet és
az a kendő amit Lisa Marie-től kapott, az apjé, Presley-é volt és az ő szeme fénye lett.
MW: Ha már rátértünk a festészet témára, már gyerekként is érdekelte ez Mansont?
Hugh: Igen, mindig firkált valamire, vagy verseket írt és rajzolt. Tudod, minden ami elfoglalást nyújt az elméjének, mert egyke volt és tudod amikor fiatal volt, Barbara képzelt beteg volt és mindig azt gondolta hogy beteg, de igazából nem volt az. Ez egyike azoknak a dolgoknak amik tudod, a szülő megpróbálja elmondani a gyerekének de igazán csak akkor fogja megérteni ha felnőtt.
MW: Az összes Manson festményen kívül, nyilvánvalóan ti láttatok olyanokat is amelyeket csak néhány ember láthatott. Pl. a Barbarát ábrázoló hihetetlen, van kedvence?
Hugh: Igen, az amelyiket Apák Napjára kaptam.
MW: Igen az talán a mi kedvenceink egyike is. Természetesen turnézott vele egészen a korai időszakoktól kezdve amikor még The Spooky Kids voltak, van valamilyen történet vagy emlékezetes élmény amely az utazás során történt és megosztanád?
Hugh: Ohhhhhhh....azok túl rosszak...Egyszer felkeltem és ott volt egy rakás meztelen groupie a buszon és nem részesülhettem belőlük.
MW: [nevet] Szóval azóta is N.P.L.-ben szenvedsz, nyilvánvalóan.
Hugh: [nevet] Igen, jól láthatóan mindenki azt hiszi hogy nekem is jutott minden alkalommal amikor turnéra mentem vele, de nem csalhatod meg a feleségedet amikor a fiad van veled.
MW, Hugh Warner: [nevetés]
MW: Turnéztál vele nemrég?
Hugh: Az korai időszakokban igen, elmentem egy hétre aztán hazamentem, én csak megfigyelő vagyok, de szórakoztató, élvezem hogy láthatom a rajongókat és a többi dolgot. Az egyik legemlékezetesebb élményem az volt amikor Cincinnati-ba repültem és halálra rémültem, mert Kentucky-ba érkeztem és azt mondtam: "Oh baszki", akkoriban Floridában éltünk. Koncertet adott a Bogart's-ban és elmentem hogy meglepjem őt, éppen elkezdte volna a felvezetőt és már mindenki meghúzta azt a csajt a sofőrök közül, tudod, meztelenül, aláíratta mindenkivel a testét, bevolt tépve és részeg is volt és persze beakart jutni a backstage-be. Annyira megsajnáltam hogy kimentem és sztriptízelt nekem és tudod, én szeretem a melleket. Semmi baj nincs az emlőmirigyekkel. Tudod, miért ne járhatnának a nők is felső nélkül mint a férfiak? Van egy furcsa törvény New York államban, hogy a nők mászkálhatnak felső nélkül addig amíg nem panaszkodnak miatta.
MW: Soha nem értettem a cenzúrázást, miért kell eltakarni a mellbimbót és nem a mell többi részét. A mellbimbó az egyetlen közös dolog egy felső nélküli férfiban és nőben, szóval miért kell eltakarni?
Hugh: Azt sem értem hogy miért nem mutatnak péniszeket?
MW: [nevet] Nos, nem feltétlenül a legszebb dolgok...
Hugh: Néhány ember számára azok, de a nők élvezik őket tudod...nem is tudom. Az enyém szép. [nevet]
MW: [nevet]
Hugh: Mostmár azt kell hogy mondjam, a kedvenc mondásom mosmtár a "Szoptál már édesebb faszt mint az enyém?" helyett azt mondom az embereknek hogy "40 évvel ezelőtt kellett volna maszturbálnom."
MW: [még jobban nevet] Természetesen minden rajongó izgatott az új albumot, korszakot illetően. Tudjuk hogy nem nagyon adhat ki róla infókat, de elmondaná hogy hogyan írná le?
Hugh: Benedvesednél tőle. Mit mondhatnál ezután? Ha benedvesedtél, minden jó. Ezt mondta nekem amikor meghallgattam. Nagyon kemény, nagyon nehéz, nagyon jó. Mindenkinek hihetetlenül izgatottnak és boldognak kell lennie.
MW: Sok művészeti alkotást láttunk amit az album inspirált, nagyon sötét. A hangzáson alapulva, azt mondja hogy nagyon jól passzolnak egymáshoz.
Hugh: Egy kicsit olyan lesz mint egy Utazás.
MW: Wow, tényleg?
Hugh: Nem, csak vicceltem, csak vicceltem. Észrevehetted hogy sokkolom az embereket mint ő...tényleg csak arra akarja ösztönözni az embereket hogy gondolkozzanak.
MW: Egy szinten megvan a zene, egy másikon a művészete gondolatokat provokál és arra bátorítja az embereket hogy nézzenek mélyebbre. Alapjába véve a zenéje egyenlő egy történelem, filozófia és vallásos óra egybesűrítésével. Ha valaha is alkalmunk lenne megköszönni bármit Mansonnak, akkor a határaink kibővítéséért és azért mondanánk köszönetet hogy arra bátorított minket hogy gondolkozhatunk másképpen is, nem úgy mint ahogy tipikusan tanítják mindenhol, szerintem ez egy része a sikerének.
Hugh: Pontosan, mindig is ezt akarta csinálni. Nem akarja hogy az emberek szeressék vagy utánozzák őt. Azt akarja hogy önmaguk legyenek, csak azt szeretné ha az emberek gondolkoznának és felismernének dolgokat,
tudod hogy elbasztad az egész életedet, miért csináld tovább? Ez ijesztő. Felnyitotta a szememet még vallásos téren is és én istenfélő keresztény voltam. Piszkálom az embereket, de az igazat megvallva, 12 éves koromban papnak készültem és aztán Francis Robb megengedte hogy megfogjam a melleit és aztán ennyi volt. Tudod, gyakorlatilag teleszarta a gatyáját amikor a helyszínen voltam, ő pedig a színpadon és egy egy papi ing volt rajtam. Ez volt a legfelkapottabb dolog amit átéltünk abban az időszakban, az Antichrist Superstar alatt. Az emberek valóban azt hitték hogy papa vagyok, még mindig azt hiszik vagy hogy nagyon vallásos vagyok és tudod, jót szórakozom vele. Csakúgy mint minden más, az emberek néha túlságosan elengedik a fantáziájukat.
MW: Pontosan.
Hugh: Baszki, háromszor meghaltam már Myspace-en...de ez rendben van. [nevet]
MW: Támogatta azt hogy elmenjen a Keresztény iskolából?
Hugh: Nos, az ok amiért kivettük őt onnan és átvigyük egy átlagos suliba az oktatás volt, ők azt verték az emberbe hogy ha hazamész, holtan találod a szüleidet. Akkor vettük ki abból az iskolából.
MW: Nyilvánvalóan érdekelte az írás és az újságírás, mit mondott amikor hazament és azt mondta: "Apu, rock sztár akarok lenni."?
Hugh: Oh azt mondtam, tudod, csinálj azt amit akarsz. Furcsa volt miután felneveltem, de nem hiszek abban hogy a szülőknek bele kellene nevelniük a gyerekeikbe hogy mik legyenek, engedjék meg a gyereknek hogy az legyen ami akar. Tudod ez része annak hogy önmagad legyél és ne csak egy személy vagy egy követő. Soha nem voltam egy követő típus, mindig árral szemben mentem. Ha nem szerettem az embereket akikkel dolgoztam, kiléptem. Tudod 1987-ben elhatároztam hogy többé nem szeretem a havat és így Floridába költöztem munka nélkül és ő és Barbara velem jöttek és 10-12 évig ott éltünk.
MW: Akkor kezdte az újságírást?
Hugh: Igen, érdekelte az újságírás és szeretett verseket írni. Ezt csinálja most is, még mindig újságíró de egy teljesen más hallgatósággal és egy helyszínne ahol a nyilvánosság előtt lehet. Ha tényleg sokat hallgatod a zenéjét, olyan mintha egy történetet énekelne el. Tudod, és igazából azt csinálja amit
mindig is. Elmondja a saját történetét, a saját módján és a saját útját járja a "kialakított" helyett mert megvan a kitartása és a vágya hogy azt csinálja amit akar. Ez talán a legjobb dolog amit átadtam neki, hogy soha ne adja fel és hogy adjon bele mindent.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése