Marilyn Manson
Brixton Academy, London
Manson minden része olyan mint azé akitől rettegsz ahogy megjelenik a mértéktelen mennyiségű füstből (lézerekkel kiegészítve) ma este.
Józan ésszel rájöhetünk hogy "Cruci-fiction In Space"-szel és a "Disposable Teens"-szel-a karrierje csúcsát jelentő Holy Wood(In the Shadow Of The Valley Of The Death) lemezről-indítja a showt, fanyar glam-rock érződik a dalszövegekből mely kiemeli minden varázsát (amely kissé elenyészett az utóbbi évtizedben). Mind a kettőnek mondanivalója van, Briannek bizonyára van mit bizonyítania ma este, játszva a túltöltött előadó szerepét-védjegyének számító morbid szókincsét a tömeg már alig várja az anti-eufórikus forró levegőben, a magát Baszás Istenének nevezőtől!
Amint felgyulladnak a fények felkiált: "London, hiányoztatok rohadékok!" majd belekezdenek a "Pretty as a swastika"-ba a The High End of Low-ról, de ez a sziréna-szerű megjelenése a "The Love Song"-nak ami lehetőséget ad neki arra hogy ragyogjon. Az "Irresponsible Hate Anthem" gyógyír a kételkedők ellen, de amint több dal követ egymást szabadon, Manson energiája csökken és a zene harcképessége akadozik.
A színpadi előadás talán kevésbé jól alakult mint a Guns, God and Government időszakban, de Manson még mindig tartogat ravasz izgalmakat ami a ma estén valamiféle lángcsóva volt.
A "Devour"-t őrületes szabálytalansággal adja elő, hagyva hogy a hangzás a régi csillogó idők után vágyakozzon. Szerencsére, a "Four Rusted Horses", a "Coma White" és a "Coma Black" eltérnek, de brilliánsan vannak bemutatva.
"London, kibaszott jó látni mindazokat akiket már megbasztam és mindazokat akiket nem"-tipikus rock anekdótázóként adja elő, növelve korábbi droghasználatáról szóló szóbeszédeket és megerősítve isteni mivoltát a "Dope Show"-ban, de sajnos Patty Smith "Rock 'N' Roll Nigger"-e tragikus.
A ráadás kétségtelenül a "The Beautiful People" és nincs semmi javaslat arra hogy megakadályozzák abban hogy ismét turnézni induljon hamarosan.
Brixton Academy, London
Manson minden része olyan mint azé akitől rettegsz ahogy megjelenik a mértéktelen mennyiségű füstből (lézerekkel kiegészítve) ma este.
Józan ésszel rájöhetünk hogy "Cruci-fiction In Space"-szel és a "Disposable Teens"-szel-a karrierje csúcsát jelentő Holy Wood(In the Shadow Of The Valley Of The Death) lemezről-indítja a showt, fanyar glam-rock érződik a dalszövegekből mely kiemeli minden varázsát (amely kissé elenyészett az utóbbi évtizedben). Mind a kettőnek mondanivalója van, Briannek bizonyára van mit bizonyítania ma este, játszva a túltöltött előadó szerepét-védjegyének számító morbid szókincsét a tömeg már alig várja az anti-eufórikus forró levegőben, a magát Baszás Istenének nevezőtől!
Amint felgyulladnak a fények felkiált: "London, hiányoztatok rohadékok!" majd belekezdenek a "Pretty as a swastika"-ba a The High End of Low-ról, de ez a sziréna-szerű megjelenése a "The Love Song"-nak ami lehetőséget ad neki arra hogy ragyogjon. Az "Irresponsible Hate Anthem" gyógyír a kételkedők ellen, de amint több dal követ egymást szabadon, Manson energiája csökken és a zene harcképessége akadozik.
A színpadi előadás talán kevésbé jól alakult mint a Guns, God and Government időszakban, de Manson még mindig tartogat ravasz izgalmakat ami a ma estén valamiféle lángcsóva volt.
A "Devour"-t őrületes szabálytalansággal adja elő, hagyva hogy a hangzás a régi csillogó idők után vágyakozzon. Szerencsére, a "Four Rusted Horses", a "Coma White" és a "Coma Black" eltérnek, de brilliánsan vannak bemutatva.
"London, kibaszott jó látni mindazokat akiket már megbasztam és mindazokat akiket nem"-tipikus rock anekdótázóként adja elő, növelve korábbi droghasználatáról szóló szóbeszédeket és megerősítve isteni mivoltát a "Dope Show"-ban, de sajnos Patty Smith "Rock 'N' Roll Nigger"-e tragikus.
A ráadás kétségtelenül a "The Beautiful People" és nincs semmi javaslat arra hogy megakadályozzák abban hogy ismét turnézni induljon hamarosan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése