GM: Ismert vagy zenészként és ahogy tudom elég korán elkezdtél festeni, a másik karrierrel párhuzamosan. Tehát mi köti össze a zenészt a festővel, a vizuális művésszel és miben látod a jelentős különbségeket?
MM: Ahogy visszatekintek a múltbéli albumaimra, mindig voltak a fejemben rövid filmek vagy történetek vizuálisan, és szövegileg ha visszanézem a régi dalszövegeimet, akkor látszik hogy mennyire vizuálisak, mintha egy forgatókönyv, egy Alfred Hitchcock forgatókönyv lenne. Alfred Hitchcock nagyon vizuális forgatókönyveket írt, nagyon minimálisak voltak benne a párbeszédek. Amikor elkezdtem festeni, talán elkezdtem megtanulni hogy hogyan készíthetek zenét másképp, így kiegészítik egymást a személyiségemben és az előadásmódomban. Jópár alkalommal próbáltam elkülöníteni a kettőt mert szerettem volna elérni a tiszteletet művészként, szimplán csak művészként. Nem akartam hogy az emberek Marilyn Mansonnal kapcsolatba hozva ismerjenek és azthiszem ez a kiállítás egy nagyon fontos mérföldkő számomra a karrieremben. Ez nagyon fontos számomra, ez a leglényegesebb kiállítás a karrieremben művészként. Ez inspirál engem, mert új lemezt készítek és mostmár szeretném átlépni ezt a két határt ahol nincs többé különválaszta és nem tudatosan elhatárolni egymástól. Nagyon tudatosan kombinálom őket, mert nem akarom hogy úgy tűnjön mintha csak hobbi lenne.
MM: Ahogy visszatekintek a múltbéli albumaimra, mindig voltak a fejemben rövid filmek vagy történetek vizuálisan, és szövegileg ha visszanézem a régi dalszövegeimet, akkor látszik hogy mennyire vizuálisak, mintha egy forgatókönyv, egy Alfred Hitchcock forgatókönyv lenne. Alfred Hitchcock nagyon vizuális forgatókönyveket írt, nagyon minimálisak voltak benne a párbeszédek. Amikor elkezdtem festeni, talán elkezdtem megtanulni hogy hogyan készíthetek zenét másképp, így kiegészítik egymást a személyiségemben és az előadásmódomban. Jópár alkalommal próbáltam elkülöníteni a kettőt mert szerettem volna elérni a tiszteletet művészként, szimplán csak művészként. Nem akartam hogy az emberek Marilyn Mansonnal kapcsolatba hozva ismerjenek és azthiszem ez a kiállítás egy nagyon fontos mérföldkő számomra a karrieremben. Ez nagyon fontos számomra, ez a leglényegesebb kiállítás a karrieremben művészként. Ez inspirál engem, mert új lemezt készítek és mostmár szeretném átlépni ezt a két határt ahol nincs többé különválaszta és nem tudatosan elhatárolni egymástól. Nagyon tudatosan kombinálom őket, mert nem akarom hogy úgy tűnjön mintha csak hobbi lenne.
GM: Számomra van egy alapvető probléma amivel te foglalkozol, egyfajta téma amely az ördög történetén alapul. Van fájdalom, félelem és amikor látom a munkáidat, az az érzésem támad hogy ez a gonosz történetének jelentős része. Szóval mi érdekel téged abban az életszemléletben ami mindannyiunk számára fontos.
MM: Ha megnézed a tündér meséket, a gyerektörténeteket vagy a Bibliát vagy bármelyik kitalált történetet. A rosszfiú mindig a legmeghatóbb karakter, mert több emberi tulajdonsága van, és amellyel jobban tudtam azonosulni mint a hőssel aki szinte elérhetetlen és irreális. A hős szerintem álszent is a legtöbb történetben, és véleményem szerint ezért azonosul minden művész azzal a fennálló állapottal (=a "status-quo" egy latin kifejezés, jelentése „fennálló állapot”.Köznapi értelemben valamely dolog jelenlegi állapotának fenntartását, politikában az erőviszonyok, társadalmi struktúrák, rend fenntartását értjük) amit negatívnak állapítanak meg. A "negatív"-ot mindig ahhoz viszonyítják akinek a véleménye. A Jó és Gonosz két szó, az ember része, és az emberben mindkettő megvan és ha ez nincs meg benned akkor nem vagy egy teljes lélek. Azhiszem az emberek gyakran hisznek tévesen nihilistának, mert azt gondolják hogy nem érdekel semmi, vagy atesita vagyok, mert nem hiszek istenben. Szerintem amiben hiszek az hogy isten szinoníma a művészettel, az alkotás tényleg meghatározza az emberiség vágyát hogy megtalálják isten meghatározását. A Biblia egy alapvető referencia létrehozás. Egy művész a világba teszi a dolgokat hogy az emberek azonosulhassanak vele, néhányan gyűlölni fogják, néhányan szeretni fogják őket, de valamit a valós világba hozol létre. Irónikusan akkor vannak politikusai és vallási vezetőid akik kiakarják tépni a dolgokat a világból és azok a srácok mögött állnak akik képviselik a rendkívüli könyvet amely pont az ellenkezőjére utal. Ezért tartottam mindig magamat ahhoz hogy dühös legyek az amerikai álszentséggel kapcsolatban, de annyira megváltozott a véleményem erről hogy nem annyira eseménydús vagy eredményes művészként hogy egyszerűen csak panaszkodj a képmutatásról, olyan sokat hozzáadva, amit pozitívnak gondolok de néhány ember perverznek, negatívnak, sötétnek vagy bármi olyannak tart ami a véleményével egyezik, de erről szól a művészet.
GM: Az egészséges ellentét a jó és a rossz, a sötétség és a világosság, a halandóság és a hallhatatlanság között a Marilyn Manson-ban is visszatükröződik. Marilyn Monroe olyan mint egy álom, az amerikai álom és aztán Manson meg a rémálom. Tehát ez is egy ok volt amiért összekapcsoltad a két nevet?
MM: Ez pontosan az amiért összekapcsoltam a két nevet, és abban az Amerikában nőttem fel ahol Marilyn Monroe simán "Marilyn" és Charles Manson meg csak "Manson"-ként említendő. Szóval ennek nagyon sok különböző oka van, ez egy varázsszó lett amikor összeraktam őket mint az Abracadabra. Ráadásul nagyon furcsa lesz amikor az egészséges ellentéteiről beszélünk; persze ez egy pszichiátriai kifejezés Amerikában amit rám már biztos többször használták. Nagyon határozott véleményem van a pszichiátriáról, ma már kérdeztek erről korábban. A pszichológia egy dolog; segít megérteni az emberi elmét, de azhiszem megpróbálni diagnosztizálni egy művész elméjét, azzal lényegében el is pusztítanák azt, mert a fejünkben létező Angyalok és Démonok nélkül nem lehetsz művész. Ez az az elem amitől művészként lényegében szenvedsz és az emberek pont annak is látják. De én nem úgy jöttem hogy megkínozva érezném magam művészként, én már hozzá vagyok szokva, csak próbálok a jó érzéseket jobban előtérbe helyezni mint a rossz érzéseket. Mindaddig amíg alkotsz, szerintem végül mindig jól fogod érezni magad. Ha van valami fájdalom a lelkedben és ki tudod fejezni magadból, attól mindig jobban érzed magad, igazán egy személynek érzed magad. Amikor nem vagyok képes-és nem tudok egyetlen dalt vagy festményt készíteni-akkor szoktam fájdalmat érezni. Amikor az emberek azhiszik hogy szenvedek, amikor alkotok végülis nem érzek szenvedést, nagyon elégedett vagyok olyankor.
MM: Ha megnézed a tündér meséket, a gyerektörténeteket vagy a Bibliát vagy bármelyik kitalált történetet. A rosszfiú mindig a legmeghatóbb karakter, mert több emberi tulajdonsága van, és amellyel jobban tudtam azonosulni mint a hőssel aki szinte elérhetetlen és irreális. A hős szerintem álszent is a legtöbb történetben, és véleményem szerint ezért azonosul minden művész azzal a fennálló állapottal (=a "status-quo" egy latin kifejezés, jelentése „fennálló állapot”.Köznapi értelemben valamely dolog jelenlegi állapotának fenntartását, politikában az erőviszonyok, társadalmi struktúrák, rend fenntartását értjük) amit negatívnak állapítanak meg. A "negatív"-ot mindig ahhoz viszonyítják akinek a véleménye. A Jó és Gonosz két szó, az ember része, és az emberben mindkettő megvan és ha ez nincs meg benned akkor nem vagy egy teljes lélek. Azhiszem az emberek gyakran hisznek tévesen nihilistának, mert azt gondolják hogy nem érdekel semmi, vagy atesita vagyok, mert nem hiszek istenben. Szerintem amiben hiszek az hogy isten szinoníma a művészettel, az alkotás tényleg meghatározza az emberiség vágyát hogy megtalálják isten meghatározását. A Biblia egy alapvető referencia létrehozás. Egy művész a világba teszi a dolgokat hogy az emberek azonosulhassanak vele, néhányan gyűlölni fogják, néhányan szeretni fogják őket, de valamit a valós világba hozol létre. Irónikusan akkor vannak politikusai és vallási vezetőid akik kiakarják tépni a dolgokat a világból és azok a srácok mögött állnak akik képviselik a rendkívüli könyvet amely pont az ellenkezőjére utal. Ezért tartottam mindig magamat ahhoz hogy dühös legyek az amerikai álszentséggel kapcsolatban, de annyira megváltozott a véleményem erről hogy nem annyira eseménydús vagy eredményes művészként hogy egyszerűen csak panaszkodj a képmutatásról, olyan sokat hozzáadva, amit pozitívnak gondolok de néhány ember perverznek, negatívnak, sötétnek vagy bármi olyannak tart ami a véleményével egyezik, de erről szól a művészet.
GM: Az egészséges ellentét a jó és a rossz, a sötétség és a világosság, a halandóság és a hallhatatlanság között a Marilyn Manson-ban is visszatükröződik. Marilyn Monroe olyan mint egy álom, az amerikai álom és aztán Manson meg a rémálom. Tehát ez is egy ok volt amiért összekapcsoltad a két nevet?
MM: Ez pontosan az amiért összekapcsoltam a két nevet, és abban az Amerikában nőttem fel ahol Marilyn Monroe simán "Marilyn" és Charles Manson meg csak "Manson"-ként említendő. Szóval ennek nagyon sok különböző oka van, ez egy varázsszó lett amikor összeraktam őket mint az Abracadabra. Ráadásul nagyon furcsa lesz amikor az egészséges ellentéteiről beszélünk; persze ez egy pszichiátriai kifejezés Amerikában amit rám már biztos többször használták. Nagyon határozott véleményem van a pszichiátriáról, ma már kérdeztek erről korábban. A pszichológia egy dolog; segít megérteni az emberi elmét, de azhiszem megpróbálni diagnosztizálni egy művész elméjét, azzal lényegében el is pusztítanák azt, mert a fejünkben létező Angyalok és Démonok nélkül nem lehetsz művész. Ez az az elem amitől művészként lényegében szenvedsz és az emberek pont annak is látják. De én nem úgy jöttem hogy megkínozva érezném magam művészként, én már hozzá vagyok szokva, csak próbálok a jó érzéseket jobban előtérbe helyezni mint a rossz érzéseket. Mindaddig amíg alkotsz, szerintem végül mindig jól fogod érezni magad. Ha van valami fájdalom a lelkedben és ki tudod fejezni magadból, attól mindig jobban érzed magad, igazán egy személynek érzed magad. Amikor nem vagyok képes-és nem tudok egyetlen dalt vagy festményt készíteni-akkor szoktam fájdalmat érezni. Amikor az emberek azhiszik hogy szenvedek, amikor alkotok végülis nem érzek szenvedést, nagyon elégedett vagyok olyankor.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése