GM: A vízfesték a kedvenced, ezzel szeretsz dolgozni, miért?
MM: Ezzel azonosultam először és a legjobban, azhiszem először tintával kezdtem és szerettem mert nagyon "fekete és fehér" volt, de úgyéreztem hogy kell bele egy kis szín is. Legtöbbször tetszett ahogy a papírt eláztatta. A földön festek, letérdelve, nem tudok a felállított vászonra festeni mert akkor lecsöpög. Volt hogy felálltam és hagytam hogy lefollyon, de az szándékos volt. Szeretem a vízfestéket mert összefoltozzák a dolgokat és ez nagyon intim, úgyérzem mintha egy kapcsolat lenne ahol le kell ülnöm és néznem ahogy a víz felszárad és ahogy mozog és kilöttyen és a két macskámmal is meg kell küzdenem akik szeretnek ki-be rohangálni a szobában. Ez egy egész kapcsolat, szeretem ha nagy csend van és a napfelkelte előtti legutolsó órákban festek, akkor vagyok a leginkább kreatív.
MM: Ezzel azonosultam először és a legjobban, azhiszem először tintával kezdtem és szerettem mert nagyon "fekete és fehér" volt, de úgyéreztem hogy kell bele egy kis szín is. Legtöbbször tetszett ahogy a papírt eláztatta. A földön festek, letérdelve, nem tudok a felállított vászonra festeni mert akkor lecsöpög. Volt hogy felálltam és hagytam hogy lefollyon, de az szándékos volt. Szeretem a vízfestéket mert összefoltozzák a dolgokat és ez nagyon intim, úgyérzem mintha egy kapcsolat lenne ahol le kell ülnöm és néznem ahogy a víz felszárad és ahogy mozog és kilöttyen és a két macskámmal is meg kell küzdenem akik szeretnek ki-be rohangálni a szobában. Ez egy egész kapcsolat, szeretem ha nagy csend van és a napfelkelte előtti legutolsó órákban festek, akkor vagyok a leginkább kreatív.
GM: Ez valamiféle homályt ad neked, sokkal csendesebb, érzékenyebb ahogy használod a vzífestéket. Olyan érzésem van amikor ránézek, mintha amolyan melankólikus módon nézném, egyfajta romantikus téma is kapcsolódik hozzájuk.
MM: Azt mondanám hogy nagyon romantikus és ez néha egy furcsa egymagában meghatározott szó. A romantika számomra sötét, végzetes minden ami ezekhez kapcsolódik. Szeretek nagy pallettát használni, a kedvencem az Alíz Csodaországban készlet ami már nagyon elavult. Ennek nagyobb spektruma van és sok pasztel szín, ami nagyon szokatlan ahhoz a témához amit választok. Szeretek a fekete-fehér kemény árnyékok helyett színes árnyékokat használni. Nincs magyarázatom a technikámra, mivel azt sem tudom hogy hogyan jött létre. Festek valamit, megállok és készítek róla egy fényképet, így láthatom a mélységét, és ez tényleg az én egyetlen alkotási dimenzióm mert amikor letérdelve festesz, a formátuma a festményeimnek amik kb. 3 láb magasak, elég nehéz megmondani a perspektívájukat. Most már az iPhone-omat használom mert könnyebb, de addig lesznek Polaroidjaim amíg gyártják őket.
GM: Az utolsó kérdés David Lynch-csel és Lynch munkájához fűződik, ahogy ez a show is foglalkozik a korábbi videóival és a te vízfestményeiddel. Mi nyűgöz le téged ha David Lynch-re nézel? Azhiszem játszottál is az egyik filmjében...
MM: Lost Highway, igen.
GM: Lost Highway, de ha művészileg tekintesz rá?
MM: Nos, őt mindig csak művészként tekintették, nem vették figyelembe az "installation art"-ban, festőként és olyasvalakiként aki inkább a filmekbe önti a művészetét. Egyszerű filmkészítőként elsöprő inpirációt láttam nála. A Blue Velvet volt az első film amihez igazán fűződtem érzelmileg. Úgy gondoltam hogy ez áll a színes paletta mellett, a filmsebesség, a szexualitás és erőszak kombinációjának használata és a hang, a közeli képek, szerintem operatőrileg zseniális. Amikor találkoztam vele, ő egy nagy különleges fickó volt, úgy értem ugyanazt tudta volna mondani rólam, biztos vagyok benne.
GM: Igen, minden bizonnyal. Szóval örülsz a shownak és a kombinációnak?
MM: Nincs annál nagyobb bók mint hogy egy olyan mellett állítják ki a műveimet aki hatalmas inspiráció volt számomra. Azhiszem ő megmagyarázhatatlan mint művész. Úgy értem a legfigyelemre méltóbb, de ő meghatározhatatlan úgyérzem bármire képes. Amikor először látogattam meg a hatalmas ajtajához dögök voltak szögelve és éppen alkotott amit meg is mutatott nekem. Engem csak meglepett az egész élmény, a legyek és a bor amit a konyha asztalnál ittunk. Mintha valami középkategóriás filmben lettünk volna ami a középnyugatról szól és ott ültünk borozgatva, semmi légkondicionáló, nagyon meleg volt, legyek zümmögtek a dög körül. Azt gondoltam: "ez David Lynch, ez gyönyörű."
GM: Szerintem akik eljönnek megnézni a showt, meg lesznek lepődve amikor meglátják a műveiteket. Nagyon szépen köszönöm.
MM: Köszönöm.
MM: Azt mondanám hogy nagyon romantikus és ez néha egy furcsa egymagában meghatározott szó. A romantika számomra sötét, végzetes minden ami ezekhez kapcsolódik. Szeretek nagy pallettát használni, a kedvencem az Alíz Csodaországban készlet ami már nagyon elavult. Ennek nagyobb spektruma van és sok pasztel szín, ami nagyon szokatlan ahhoz a témához amit választok. Szeretek a fekete-fehér kemény árnyékok helyett színes árnyékokat használni. Nincs magyarázatom a technikámra, mivel azt sem tudom hogy hogyan jött létre. Festek valamit, megállok és készítek róla egy fényképet, így láthatom a mélységét, és ez tényleg az én egyetlen alkotási dimenzióm mert amikor letérdelve festesz, a formátuma a festményeimnek amik kb. 3 láb magasak, elég nehéz megmondani a perspektívájukat. Most már az iPhone-omat használom mert könnyebb, de addig lesznek Polaroidjaim amíg gyártják őket.
GM: Az utolsó kérdés David Lynch-csel és Lynch munkájához fűződik, ahogy ez a show is foglalkozik a korábbi videóival és a te vízfestményeiddel. Mi nyűgöz le téged ha David Lynch-re nézel? Azhiszem játszottál is az egyik filmjében...
MM: Lost Highway, igen.
GM: Lost Highway, de ha művészileg tekintesz rá?
MM: Nos, őt mindig csak művészként tekintették, nem vették figyelembe az "installation art"-ban, festőként és olyasvalakiként aki inkább a filmekbe önti a művészetét. Egyszerű filmkészítőként elsöprő inpirációt láttam nála. A Blue Velvet volt az első film amihez igazán fűződtem érzelmileg. Úgy gondoltam hogy ez áll a színes paletta mellett, a filmsebesség, a szexualitás és erőszak kombinációjának használata és a hang, a közeli képek, szerintem operatőrileg zseniális. Amikor találkoztam vele, ő egy nagy különleges fickó volt, úgy értem ugyanazt tudta volna mondani rólam, biztos vagyok benne.
GM: Igen, minden bizonnyal. Szóval örülsz a shownak és a kombinációnak?
MM: Nincs annál nagyobb bók mint hogy egy olyan mellett állítják ki a műveimet aki hatalmas inspiráció volt számomra. Azhiszem ő megmagyarázhatatlan mint művész. Úgy értem a legfigyelemre méltóbb, de ő meghatározhatatlan úgyérzem bármire képes. Amikor először látogattam meg a hatalmas ajtajához dögök voltak szögelve és éppen alkotott amit meg is mutatott nekem. Engem csak meglepett az egész élmény, a legyek és a bor amit a konyha asztalnál ittunk. Mintha valami középkategóriás filmben lettünk volna ami a középnyugatról szól és ott ültünk borozgatva, semmi légkondicionáló, nagyon meleg volt, legyek zümmögtek a dög körül. Azt gondoltam: "ez David Lynch, ez gyönyörű."
GM: Szerintem akik eljönnek megnézni a showt, meg lesznek lepődve amikor meglátják a műveiteket. Nagyon szépen köszönöm.
MM: Köszönöm.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése